Keretes szerkezet
Forgolódik, nézelÅ‘dik, beletúr a tollai közé, majd odébb száll, hogy meglábalja a vizet. A nagy madár érkezése megriasztja a közelben mélázó kis vöcsköt, mire Å‘ is mozgásba lendül. MielÅ‘tt azonban dolgára menne, egy pillanatra kiugrik a vÃzbÅ‘l, hogy kinyújtóztassa a lábait. A pára és a napkelte elÅ‘tti fényviszonyok szép kékes atmoszférát varázsolnak köré.
A különleges hangulat tünékeny. Hamar változnak a fényviszonyok. Mire a kócsag megunja a halászatot, és visszatér a pihenőfára, már nyoma sincs a kékségnek.
Szépek a mozdulatok, kecses a madár, figyelmetlen a fotós. :) A szárnya hegye lemarad.
Alapos tollászkodás következik,
majd közös várakozás. A kócsag arra vár, hogy megéhezzen, én meg arra, hogy felkeljen a nap.
Ami persze törvényszerűen be is következett. A napkorong szépen felúszott az égeres fölé, és aranyba vonta a vizet, a rajta úszkáló madarakkal együtt.
A szárcsák is üdvözölték az új reggelt.
Az öregek, és a már kamaszkorban lévő fiatalok egyaránt.
Sőt, miután a zajos társaság odébbállt, a már ismerős kis vöcsök is tiszteletét tette az egyre feljebb kúszó napkorong előtt.
Szép-szép, de az igazi varázslat a másik oldalon történik. A napkelte csodákat művel. Képes a vÃzfelszÃnt aranygömbökkel borÃtani,
és képes minden egyes gömböt a szivárvány szÃneibe öltöztetni.
Képes a fényt ecsetként használva új világot teremteni,
és az egyszerű barátrécét festőművésszé változtatni.
Ahogy a nap egyre feljebb kúszik, úgy szórja szét szÃnes üveggolyóit,
és úgy szórja áldását minden létező teremtményre.
Legyen az egy barátréce család,
vagy a már anyányi fiókáját etető búbos vöcsök.
A csoda aztán egy varázsütésre eltűnik. A közeli pihenőhelyre megérkezett a kócsag.
Nincs már aranygömb, nincs már szÃnes üveggolyó, csak a tollászkodó madár közeli látványa.
Úgy ér véget ez a reggel, mint ahogy elkezdődött,
a tutaj előtt nagy kócsag tollászkodik.
Azt hiszem ezt hÃvják úgy, hogy keretes szerkezet. :)
Pécs, 2016. július 4.