Kelempászmadár

10 év. Ennyi ideig állt a madáritató ugyanazon a helyen. Sok élményt, fotót adott, szerettem az ott eltöltött órákat. Az utóbbi néhány évben azonban olyan változások történtek a környéken, amelyek elvették a hely varázsát. A közeli öreg cseres-tölgyest kivágták, eltűnt a sok lábonszáradt fa, a völgy jellege gyökeresen megváltozott. Az öreg fákkal együtt az odúlakó madarak is eltűntek, és rendszeresen szólt a fűrész, nagy volt a jövés-menés. Sajnáltam nagyon, de meghoztam a döntést, költözik a madáritató. Vagyis hogy pontos legyek, újat terveztem építeni. Régi lesemet jóbarátomra hagyományoztam, akiben éledezik a madárfotózás szeretete, én meg mindig szívesen támogatom a feltörekvő tehetségeket, úgyhogy hajrá Bandi! :) Szóval az elhatározás megszületett, a helyet is kinéztem, és márciusban, ahogy a madáretetős szezon véget ért, és lett némi szabadidőm, a terveket megvalósítottam.

Gondoltam, hogy eltelik némi idő, mire a madarak odaszoknak, ezért egy tesztleselkedést követően, magamat kameracsapdával helyettesítettem, így követtem nyomon az elmúlt két hónap eseményeit. A szajkók, rigók, cinegék szinte azonnal megjelentek, és kis idő elteltével más is feltűnt a kameracsapda felvételein. Május elején tudtam időt szakítani, hogy a vendéget közelebbről is megnézzem. Tudtam, hogy mire számítsak, ezért nem ért váratlanul, amikor a medence mögött, az erdő talaján feltűnt a mókus. Határozott ugrásokkal közeledett, és a következő pillanatban már ott is ült előttem a víz szélén.

Belenézett a kamerába, én meg csak mosolyogtam.

Keresett egy jó helyet magának,

ivott pár kortyot,

és már ment is dolgára. Rövid, de úgy érzem előremutató találkozás volt ez. Mindig is szerettem volna egy rendszeresen bejáró mókust az itatónál, sajnos az előző helyen ez nem történt meg. Most azonban minden jel arra mutat, hogy ez megváltozik. És persze tudjuk, hogy a mókus is madár, csak kelempászmadár. :)


Pécs, 2022. május 9.