A kivirágzott tó
A Nyugat-Mecsek látképével a háttérben pedig egészen egyedi tájkép tárult a szemünk elé.
Bár nem szoktam sok idÅ‘t fordÃtani a tájfotózásra, inkább csak futtában készÃtek ilyen jellegű képeket, erre most többször rápróbáltam.
Felhős időben és napsütésben,
de még a kelő hold fényében is.
Persze az lenne az igazi, ha mindezt madarakkal együtt lehetne bemutatni. Ezután kerestem a jó nézÅ‘pontokat, többször kiültem a töltésre egy beröppenÅ‘ madárra várva, de nem jártam sikerrel. A vÃzen, a tutajnál meg ezalatt folyamatosan történtek az események, nem akartam elmozdÃtani a jónak látszó helyrÅ‘l. Mivel azonban a sárga tenger elvirágzóban van, cselekednem kellett, ha "sárga" képet is szeretnék a gyűjteménybe. Kerestem egy jónak látszó, tömött foltot, és egy alkalmas idÅ‘pontban ráálltam a tutajjal. Igazából lutri volt, vagy jön valami, vagy nem. Jött. :)
Egy szárcsa tűnt elő a sárga virágok közül.
Nyugodtan táplálkozott, majd egy forduló után visszaúszott a sűrűbe.
Tetszettek a képek, amiket visszanéztem, de lehetne jobb is. Tömöttebb virágfallal. A kérésemet egy kis vöcsök hallotta meg. A másik oldalról jelent meg.
Bukdácsolt párat, közben egészen közelre úszott.
Majd fogta magát és visszaindult a sárga virágok közé, és magamra hagyott az emlékezetembe beégett látvánnyal.
Hát Ãgy alakult az eset a kányafűvel. Hogy lesz-e folytatás? JövÅ‘re mindenképp. :)
Pécs, 2016. május 12.