A hosszan tartó Å‘szi szárazság után megérkezett a várva várt csapadék. Néhány napon keresztül esett az esÅ‘, és a hÅ‘mérséklet is erÅ‘sen lecsökkent. Örülni kell ennek, hiszen az eddigi Å‘sz nem a szokványos arcát mutatta. A fák levelei nem szÃnesedtek, hanem egyszerűen leszáradtak a fákról. Zörög az avar, sehol egy gomba. Egy természetszeretÅ‘ embernek szomorú látvány ez. Talán azért még lesz remény az Å‘szi szÃnkavalkádra. Közben persze kicsit szomorkodtam is, mert gondoltam, hogy a madáritatónál az utóbbi idÅ‘ben tapasztalt nagy forgalomnak egy csapásra vége. EsÅ‘ után sok helyen találnak ivási lehetÅ‘séget a madarak. A legutóbbi itatós leselkedésre ilyen gondolatokkal mentem ki. Nem számÃtottam semmi extrára, merthogy elÅ‘zÅ‘ nap is esegetett. Mindezek ellenére azért felkészültem, mert hát soha nem lehet tudni... Még napokkal ezelÅ‘tt gyűjtöttem az erdÅ‘ben néhány marék szÃnes levelet, hogy az itató beszállójára szórjam, kicsit változatossá akartam tenni a már szokványos képelemeket. Ha más nem, gondoltam legalább ezeket kiteszem. Az itatóhoz érve nagy meglepetés ért. BEFAGYOTT! Na nekem ma itt nincs mit keresnem. De ha már kijöttem, jégtörés (mondanom sem kell milyen hideg a vÃz), gyors tereprendezés és be a kunyhóba. Nem is kellett sokat várnom. Öt perc után már a környezÅ‘ bokrokban madarak mozogtak. És akkor elindult a lavina. Meggyvágók kezdték a sort. Sorban egymás után, akár ketten-hárman is egyszerre. Mintha alig várták volna, hogy kinyisson a söntés. Szinte mindegyik maszatos csÅ‘rrel érkezett. Pár perce még csipkebogyót falatoztak, a ragacsos hús pedig a csÅ‘rükön maradt. Készült is róluk pár kép.
Természetesen megjöttek a mezei verebek is. Zsivalyozásuk közepette egy vörösbegy is feltűnt a beszállón.
Szokatlanul sok kék cinegét is sikerült megfigyelni. Az eddigi egy-egy beesés helyett, most volt úgy, hogy három is tobzódott egyszerre a vÃz mellett.
Persze jöttek a rigók is. Eddig soha nem látott mennyiségben. Fekete rigók mondhatni csapatosan. három-négyesével érkeztek. A sok tojó és fiatal egyed közé jutott egy szép sárga csÅ‘rű öreg hÃm is. Szépen pózolva hagyta, hogy készÃtsek pár portrét.
Volt még énekes rigó, széncinege és a fa tetejéről hallottam cserrenni egy léprigót is. Talán, kis szerencsével még a tél előtt őt is megleshetem egy fotó erejéig.
Pécs, 2009. október 18.
