volgyis blogja
Márciusi hangulatok
vagy egy szép tóparti naplemente.
Pécs, 2016. március 6.
A hónap képe - 2016. február
A már évek óta tartó "sorozatomban" minden eltelt hónap végén kiemelek egyet az aktuális időszakban készült fotók közül, amely a képi világa, vagy az átélt élmények miatt kedves lett számomra. Most rendhagyó módon szakítok ezzel a hagyománnyal, és egy kicsit régebbre nyúlok vissza. Az elmúlt telet és az azt megelőző őszi hónapokat a rétisasok fotózásának szenteltem. Az elmúlt közel fél évben sokat dolgoztam azon, hogy ezeket a nemes madarakat megfelelő közelségből lencsevégre tudjam kapni. Ez két alkalommal sikerült is. Nehéz leírni mit éreztem, amikor ez a hatalmas madár landolt a les közelében, és az objektíven keresztül a szemébe nézhettem, egy biztos, felemelő érzés volt. Ennek a projektnek az emlékeként álljon most itt egy novemberi fotó arról a felejthetetlen pillanatról.
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/400, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2016. február 28.
A hónap képe - 2016. január
Január általában az év leghidegebb hónapja. Azt hiszem ebből most nem is volt hiány. Ami miatt nekem mégis hiányérzetem támadt, az a hó. Sajnos egyre gyakrabban éljük meg a hómentes teleket, és eddig ez a mostani is ezek közé tartozik, legalábbis ezen a vidéken. Éppen ezen okok miatt azt a keveset ami adatott, mindenképp ki akartam használni. A január első felében, egy éjszaka leforgása alatt leesett 15-20 cm körüli hó varázslatossá tette az erdőket. Nem volt maradásom, mennem kellett. Semmivel össze nem hasonlítható a friss, puha hóval betakart erdő látványa, amit csak talán egy gyönyörű madár érkezése tehet még szebbé, feledhetetlenné. :)
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f8, 1/500, ISO 800, +0,7 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2016. január 30.
Homályból a fénybe
Szeretem ezt az időszakot, kár hogy nagyon rövid ideig tart csak. Ahogy telnek a percek, a kékes árnyalatok egyre halványabbak, helyettük a köd szürkesége kezd dominálni.
Majd úgy jó negyed óra múltán mintha enyhe szín kezdene megjelenni a háttérben. A köd ritkul, és talán az időközben felkelt nap fénye kezd derengeni a réten. Az ágon várakozó szarka tollazatán szemet szúr a dér. Már többször tapasztaltam hideg téli reggeleken, hogy a szabadban éjszakázó madarak tollára ráfagy a dér. Nem lehet egyszerű nekik a fagyos éjszaka. Ilyenkor felértékelődik bennem az a munka, fáradság, amit az etetésükre fordítok.
Mire az első hollók megérkeznek, már egészen határozott, és nagyon különleges fény önti el a környéket.
Az ő tarkója is deres. Olyan, mintha ősz lenne. :)
Kora délelőttre aztán a köd kezdett feloszlani,
de a dér még nem akart leolvadni a madarak tolláról.
Úgy tűnik, ez őket cseppet sem zavarta, az etetőtéren nagy lett a forgalom.
A nagy sürgés-forgás közepette előfordult, hogy a fotókon olyan képelem is megjelent, amit nem terveztem előre. :)
A délelőtt első fele el is telt. Csak varjúfélék jöttek. Már jócskán benne jártunk a napban, amikor az első ölyvek is leszálltak.
Az elsők még viszonylag nyugodtan viselkedtek,
majd mikor egyre többen lettek, mindenkinek sürgőssé vált a dolog.
Szigorú nézések, és egy-két röpke csatározás is megesett.
Az elsőnek érkezők közben már jóllaktak, és jobbnak látták, ha az indulatokat, teli beggyel, csak szemlélőként nézik,
és helyet adnak az újonnan érkezőknek.
De ahol sok ölyv gyűlik össze, ott bizony a pihenőhelyért is meg kell küzdeni. Ez náluk már csak így van. :) A közeli beülőre érkező madár ki is használta, hogy nyugalma volt pár percig. Hosszasan süttette magát a nappal, miközben széttárta szárnyait. Láthatóan élvezte, ahogy a napsugarak átmelegítik a tollazatát.
A reggeli homályhoz képest, késő délutánra nagyon szép napsütés kerekedett. A hollók fekete tollazata csak úgy ragyogott.
Korábban is jöhetett volna a napfény, mert így csak a kiürülő placcot sütötte. Lassan az utolsó ölyvek is elrepültek.
Milyen érdekes, hogy mennyit küzdöttem az első ölyves fotóimért. Most pedig, ezekkel a képekkel, a kétszázadik egerészölyv fotó is felkerült a honlapomra. :)
Sok fotó, sok élmény. Remélem egyszer majd a sasokkal kapcsolatban is elmondhatom ezt. Még akkor is, ha ezen a napon nem mutatkoztak a les előtt.
Pécs, 2016. január 17.
Egy fehér nap
És ebben a friss, vakítóan fehér hóban a madarak gyönyörűen mutattak. A hím zöldikék hasa csak úgy világított, ahogy a hóban keresgéltek, vagy a hóból kiálló növények csúcsán kapaszkodtak.
A tengelicek piros maszkja is egyből megragadta a tekintetet, amikor a lest rejtő bokor jeges ágán csüngtek.
Az általában ugyancsak az etető alatt keresgélő citromsármányok is, most a vastag hónak köszönhetően, egy szinttel feljebb kerültek. Csak meg kellett várnom, amíg egy szép hím megfelelő helyre ugrik.
Semmi sallang, semmi zavaró körülmény, a makulátlanul tiszta hóban csak a madarak szépségére irányul a figyelem.
Fantasztikus volt, és amit a fényképező kijelzőjén láttam, az nagyon megfogott.
Régóta szerettem volna ilyen "steril" képeket, most minden adott volt. Az örömöm csak akkor fokozódott, amikor a magasból az ismerős "korr" is megszólalt. Fekete madár a hóban? Nem hangzik rosszul. :)
Sajna nem maradt sokáig. Társa nem szállt le, fentről folyamatosan hívta, és elvitte a leszálló hollót. Nem baj, van még itt látnivaló bőven. A hóban ugráló erdei pintyek is jó helyre értek,
illetve a bokor jeges ágaira röppenő cinegék is izgalmas formákat, színeket mutattak.
Mindaddig, amíg az első ölyv meg nem érkezett.
Hű, nagyon szép volt. Jéggel, hóval borított ág, havas erdő háttér. Ritka együttállás egy zord hangulatú, téli madárfotó elkészítéséhez. Hát nem is fukarkodtam a kockákkal. :)
Főleg, amikor a földön is felgyorsultak az események.
Egymás után érkeztek az újabb és újabb madarak,
akik természetesen egyből előkelő helyet kívántak szerezni maguknak a "ki eszik előbb" sorrendben.
Mások kicsit visszafogottabbak voltak, és nem egyből az etetőtérre szálltak. Észnél is kellett lennem, hogy figyelmem ne lankadjon. Egy szép beszállást nem szabad elszalasztani. :)
Huhú! Tényleg csak huhogni tudtam, nagyon magával ragadtak az események, és a látvány.
Közben már távozók is akadtak,
akik a falatozás utáni ejtőzést,
és csőrtisztítást a legjobb helyen tették.
Hát kitettek magukért a madarak, majdnem megtelt a memóriakártyám. Rég volt ilyen. Egy olyan beállítással akartam befejezni a napot, ami a lehető legjobban visszaadja az átélt csodálatos hangulatot. Talán sikerült. :)
Pécs, 2016. január 9.
Év eleji pillanatok
De nagy örömömre a pintyfélék is több fajjal képviseltetik magukat.
Közülük a tengelicek voltak a legközreműködőbbek,
így az egyik alkalommal született néhány olyan kép, ami a tengelicekkel kapcsolatban megfelelt az elképzeléseimnek.
Máskor meg a szajkók voltak igen aktívak. Míg az etető mellé kihelyezett mácsonyán csak néha landolt egy-egy cinege,
addig a távolabbi beülőn egymást váltották a madarak. Csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnom az elképzelt kompozícióhoz. Egyszer cinegével,
másszor szajkóval.
Sőt, nagy örömömre aznap egy róka is előkerült a gazosból.
Kicsit körbeszimatolt, aztán továbbállt. Örültem a ravaszdinak, talán összefutunk még.
Pécs, 2016. január 6.
A hónap képe - 2015. december
Az egerészölyveket legtöbbször az út menti fákon, villanypóznákon, vagy mezőgazdasági területeken, a földön ülve látjuk. Pedig ezek a madarak az erdőkben is éppen úgy jelen vannak. A hegyoldalban jó kilátóhelynek számító hagyásfákon, vagy erdőszéli fák kinyúló száraz ágain is előszeretettel ücsörögnek, csak itt a környezet jobban elrejti őket a szemünk elől. Azt találtam ki, hogy megpróbálom ilyen megközelítésből is bemutatni a fajt, és szép erdei keretbe foglalva lefényképezni. Így lett most a december hónap fotója ez a cserlevelek között pihenő egerészölyv.
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1, 1/400, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2016. január 1.
Ünnepi hangulat
Pécs, 2015. december 31.
Ködös napok
Ebben a hűvös, elkedvtelenítő időben nincs is jobb időtöltés, mint szemlélni egy forgalmas madáretető történéseit. :)
Pécs, 2015. december 13.
Hófehérke visszatért
Érkezésem után viszonylag hamar mozgolódni kezdtek a madarak. Kiáltozásuk betöltötte a völgyet. Láttam is áthúzni egy-egy ölyvet, de a hangot, azt a jellegzetes ölyvkiáltást, akkor is hallottam, amikor madarat nem láttam a közelben. Valamelyik fán ülhetett egy. Telt az idő, és az ölyvek egyre közeledtek.
Egy-egy alacsonyan áthúzó madár borzolta az idegeimet, és tette próbára a reflexeimet. Röpképet készíteni továbbra sem egyszerű. :) Az első madarak már az etetőtérre is leszálltak,
amikor történt valami. A mindeközben folyamatosan hallott kiáltozás közeledett. És akkor megláttam a les előtt áthúzó fehér ölyvet.
Fordult egyet, majd átrepült a les fölött, miközben folyamatosan kiabált. Itt van - itt van -itt van! Hófehérke visszatért! A felismerés, hogy az egy évvel ezelőtti madarat láttam, szinte eufórikus volt. De nem volt sok idő örömködni, a madár csak egy kört tett a les körül, mert a következő pillanatban leszállt az etetőtér szélére, és a magas fűből kémlelte a már javában falatozó három másik ölyvet.
Rövid tétovázás után aztán közelebb lépdelt, nemes egyszerűséggel nekiesett a többi madárnak, és elzavarta őket. Ejha. Az egyik madár szerencsére oda reppent fel, ahova én azt korábban kitaláltam.
Ezaz! A száraz cserlevelek szépen keretbe foglalták az ölyvet.
Gyorsan készült pár különböző kompozíció, hiszen a földön meg a fehér madár javában táplálkozott.
Egyszerűen gyönyörű ez a madár. Úgy tűnt nem siet annyira, így tudtam még foglalkozni a másikkal is, szerencsére neki sem volt sietős a dolga.
Még egy tágabb képkivágást megengedtem,
aztán vissza is fordultam a fehér ölyvhöz, nagyon tekintgetett fölfelé. Láttam rajta, indulni készül, és a startról nem akartam lemaradni. Hát le nem maradtam, de nem lett tökéletes a fotó. Ennek ellenére nem volt szívem kitörölni.
Egyszerűen fantasztikus ez a madár. Remélem lesz lehetőségem javítani! Én azon leszek. :)
Pécs, 2015. december 4.