A hajnal csodája sokszor elvarázsolt már. A napkelte előtti óra valószerűtlen színei, és a kevés fény miatti hosszú expozíció érdekes képeket eredményezhet. Ez történt egy áprilisi reggelen is, amikor a derengő keleti horizont előtt egy bölömbika szállt be a nádasba. Az égbolt rózsaszín-lilás árnyalata tükröződött mindenen, a nádasban óvatoskodó bölömbika mozdulatai pedig a hosszú záridőnek köszönhetően szellemképszerűen jelentek meg a képen...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1 s, ISO 1600, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. szeptember 1.
Új képek hiányában a pár hónappal ezelőtti élményekből szemezgettem. A tavaszi történések egyik jellemző mozzanata a vöcskök revírharcai voltak a tavon. A sokszor kiszámíthatatlan rohanásokat nehéz elkapni, ezért nagyon örültem, amikor ez sikerült. Pláne, ha a körítést a tó ellenfényben fürdő kipárolgása adta...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5,6, 1/5000, ISO 800, -1EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. augusztus 1.
Nyári hangulat a madáritató mellől...
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/60, ISO 1600, beállításokkal készült.
Pécs, 2020. július 1.
Próbálkozom a madáritató új felállásával. Az irány tetszik, de látom már, hogy min kell változtatnom a kívánt hatás eléréséhez. Mindenesetre egy-egy kocka azért betalál, mint például az, ami most a május hónap képe lett. Az őszapó megfelelő időben, a naplemente utolsó perceiben érkezett, hogy szomját oltsa, és fürödjön. Az első mozdulataival felfröcskölt vízcseppek hullócsillagként jelentek meg körülötte, miközben az ellenfény szépen kontúrozta a madarat.
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f5 1/125, ISO 1600, -2 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. június 4.
A vízen cigányrécék landoltak, és jobbról, balról is újabbak csatlakoztak hozzájuk.
Hirtelen öt cigányréce termett előttem. Ejha! A csoki banda egy darabig kerülgette egymást,
a hímek udvarolgattak kicsit a tojóknak,
majd egymást követve eltűntek a gyékényesben. Ám egy páros célbavette a nádfal melletti faágat. Dobbant a szívem, talán most... És lám, meghallották a kérésemet. A hím és a tojó is kiültek tollászkodni.
Ó, micsoda helyzet, és nem csak fotós szemmel. A faj fokozottan védett. Na, szóval örültem nagyon. :) A páros tollászkodott, nézelődött. Én meg csak nyomtam a gombot.
Azért az az ellenfény hiányzott...
Aztán történt valami váratlan. A háttérben feltűnt egy barátréce, egyenesen a faág felé tartott.
Szándéka egyértelműnek tűnt, de ahelyett, hogy felült volna a fára, nekiesett a hím cigányrécének.
Fölénye vitathatatlan volt.
Pillanatok alatt a víz alá nyomta a csoki rokont.
Miután ezt megtette, fölényesen el is úszott. Mintha csak az erejét fitogtatta volna. Érdekes volt ezt látni, újabb titok, ami bepillantást engedett a két faj viszonyába. Szerencse volt, hogy a cigányréce azért nem állt odébb. Szépen megrázta magát, (Jaj az a hiányzó ellenfény!)
és visszaült a fára.
Zárásként pedig a tojó is elfoglalta a helyét.
Szép volt. De mintha hasonlót már láttam volna pár éve.
Nagy igazság. Nincs új a nap alatt. :)
Pécs, 2020. május 30.
Az eső hamar elállt, és a barátréce sem jött közelebb. Szemlélődtem. A szemközti gyékényfalban mozdul valami apró. Törpegém. Jaj de pici. :)
Újabb szünet. A vöcsök járőrözik csak időnként. Ránéz a szomszédjára, aki ugyanezt teszi.
Párjaik minden bizonnyal a fészken ülnek. Hamarosan kelnek a zebracsíkos fiókák, na majd az lesz megint izgalmas. Nem is maradok tovább, nincs miért. Talán legközelebb...
Pécs, 2020. május 19.
Szépek a délutáni fények, jól mutatnak a gömbök a madár mögött. De el is röppen, hangos szárnysuhogás után nagy madár veszi át az őszapó helyét. Örvös galamb. Nagy a kontraszt, az egyik legkisebb madár után az egyik legnagyobb, amire itt számítani lehet.
A vízhez lépve hosszasan iszik. Szomjas lehetett.
A galamb is távozott, őt seregély követte. Kortyolt párat, és már ment is.
De siet ma mindenki... Csendes várakozás következik. Jó ez is. Apró neszek az erdőből, kakukkszó a szemközti hegyoldalból, a kunyhó falán sorjázó hangyák halk sercegése. A madáritató hangulata... A kézzelfogható nyugalmat vadgerle szakítja meg. Sétálgat, nézelődik, portréra pont jó távolságban.
De hallom már, nincs egyedül. Egy másik gerle is leszállt az előbbi mellé. Totyognak, valahogy furcsán viselkednek. De hamar világossá válik a helyzet. Egymás mellé lépnek, és egyszercsak megtörténik a nász.
Micsoda pillanat volt. Egy újabb titok, aminek részese lehettem. A két madár rövid táncot lejtett,
és gyengéd mozdulatokkal kényeztette egymást.
Érződött a pillanat finomsága, a helyzet intimitása. Lenyűgöző volt. A közös pihenés,
és tollaszkodás szép levezetése volt az egésznek.
A gerlék végül elrepültek, tojó barátposzáta volt a soron következő.
Szép tükörképes kompozíció született. Akárcsak a visszatérő őszapóról. A lemenő nap fénye utat talált a friss lomb között, és a víz mellé szállt őszapó köré hullócsilkagokat varázsolt.
Ezzel a pillanattal zártam a napot. Szép volt, tán igaz sem volt... :)
Pécs, 2020. május 9.
Az idei év tutajozásainak elsődleges célja az volt, hogy az utóbbi két évben a tavaknál megjelenő nyári ludakról készítsek fényképeket. Jó terv volt, de mint kiderült, nem is annyira egyszerű. Az éles szemű, óvatos madarak becserkészése nagyobb falat, mint elsőre gondoltam. Ennek ellenére némi eredményt sikerült elérnem április elején, és azért már ez is valami. :)
A kép Pentax KP vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1 1/1600, ISO 400, -1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2020. május 2.
A hímek zaklatása elől a tojó barátréce a beülőre menekül.
Szép a lila körítés, de gyorsan változnak a fényviszonyok, az égbolt egyre világosabb, a lila szín is szökőben.
A felbukkanó vöcsök tollrázása már-már szürkének hat.
De szerencsére a színtelenség rövid életű, a nádfal szélében gubbasztó vörös gém előtt már halvány színt kap a hullámzó pára,
és a víz alól előttünk felbukkanó vöcsök hátán mintha már megcsillanna a fény.
Igen-igen, a napkorong is kibújt már a nádas fölé, és a gém hamar narancsba öltözik.
Megunhatatlan a látvány, a tavat befedi a narancsos párapaplan. A barátrécék szerencsére a közelben maradtak, most ők adják a fő témát. A hímek a legaktívabbak,
a vízre lapulva, nyújtott nyakkal kergetik a tojókat.
Ha az egyikük megpihen, már jön is egy közeli hím, hogy megkörnyékezze.
Ennek köszönhetően a tojók a közelebbi beülőre is felülnek, végre néhány közeli felvétel is sikerült a gőzőlgő levesben.
De már fordul is a hím a háta mögött,
és folytatódik a kergetőzés.
Akárcsak a másik oldalon. A vöcskök között is feszült lett a helyzet, volt víztaposás és vízisí egyaránt.
Lassan a narancsos árnyalatok is fakulni kezdtek, a hajnali színjáték a végéhez közeledett. A prímet ma reggel a barátrécék vitték, de a végére azért maradt még egy mozzanat a szárnyakból és vízcseppekből.
Pécs, 2020. április 26.
Mellettem azért kerepelt a fényképező, a kolléga elkapta a fonalat. A nap már lefelé járt, mire megérkeztek a seregélyek. Őket vártam, igazi ramazulis, fröcskölős társaság.
Lássuk, mit mutatnak a szárnyak és a vízcseppek...
Pécs, 2020. április 25.