És ebben a friss, vakítóan fehér hóban a madarak gyönyörűen mutattak. A hím zöldikék hasa csak úgy világított, ahogy a hóban keresgéltek, vagy a hóból kiálló növények csúcsán kapaszkodtak.
A tengelicek piros maszkja is egyből megragadta a tekintetet, amikor a lest rejtő bokor jeges ágán csüngtek.
Az általában ugyancsak az etető alatt keresgélő citromsármányok is, most a vastag hónak köszönhetően, egy szinttel feljebb kerültek. Csak meg kellett várnom, amíg egy szép hím megfelelő helyre ugrik.
Semmi sallang, semmi zavaró körülmény, a makulátlanul tiszta hóban csak a madarak szépségére irányul a figyelem.
Fantasztikus volt, és amit a fényképező kijelzőjén láttam, az nagyon megfogott.
Régóta szerettem volna ilyen "steril" képeket, most minden adott volt. Az örömöm csak akkor fokozódott, amikor a magasból az ismerős "korr" is megszólalt. Fekete madár a hóban? Nem hangzik rosszul. :)
Sajna nem maradt sokáig. Társa nem szállt le, fentről folyamatosan hívta, és elvitte a leszálló hollót. Nem baj, van még itt látnivaló bőven. A hóban ugráló erdei pintyek is jó helyre értek,
illetve a bokor jeges ágaira röppenő cinegék is izgalmas formákat, színeket mutattak.
Mindaddig, amíg az első ölyv meg nem érkezett.
Hű, nagyon szép volt. Jéggel, hóval borított ág, havas erdő háttér. Ritka együttállás egy zord hangulatú, téli madárfotó elkészítéséhez. Hát nem is fukarkodtam a kockákkal. :)
Főleg, amikor a földön is felgyorsultak az események.
Egymás után érkeztek az újabb és újabb madarak,
akik természetesen egyből előkelő helyet kívántak szerezni maguknak a "ki eszik előbb" sorrendben.
Mások kicsit visszafogottabbak voltak, és nem egyből az etetőtérre szálltak. Észnél is kellett lennem, hogy figyelmem ne lankadjon. Egy szép beszállást nem szabad elszalasztani. :)
Huhú! Tényleg csak huhogni tudtam, nagyon magával ragadtak az események, és a látvány.
Közben már távozók is akadtak,
akik a falatozás utáni ejtőzést,
és csőrtisztítást a legjobb helyen tették.
Hát kitettek magukért a madarak, majdnem megtelt a memóriakártyám. Rég volt ilyen. Egy olyan beállítással akartam befejezni a napot, ami a lehető legjobban visszaadja az átélt csodálatos hangulatot. Talán sikerült. :)
Pécs, 2016. január 9.
De nagy örömömre a pintyfélék is több fajjal képviseltetik magukat.
Közülük a tengelicek voltak a legközreműködőbbek,
így az egyik alkalommal született néhány olyan kép, ami a tengelicekkel kapcsolatban megfelelt az elképzeléseimnek.
Máskor meg a szajkók voltak igen aktívak. Míg az etető mellé kihelyezett mácsonyán csak néha landolt egy-egy cinege,
addig a távolabbi beülőn egymást váltották a madarak. Csak a megfelelő pillanatot kellett kivárnom az elképzelt kompozícióhoz. Egyszer cinegével,
másszor szajkóval.
Sőt, nagy örömömre aznap egy róka is előkerült a gazosból.
Kicsit körbeszimatolt, aztán továbbállt. Örültem a ravaszdinak, talán összefutunk még.
Pécs, 2016. január 6.
Az egerészölyveket legtöbbször az út menti fákon, villanypóznákon, vagy mezőgazdasági területeken, a földön ülve látjuk. Pedig ezek a madarak az erdőkben is éppen úgy jelen vannak. A hegyoldalban jó kilátóhelynek számító hagyásfákon, vagy erdőszéli fák kinyúló száraz ágain is előszeretettel ücsörögnek, csak itt a környezet jobban elrejti őket a szemünk elől. Azt találtam ki, hogy megpróbálom ilyen megközelítésből is bemutatni a fajt, és szép erdei keretbe foglalva lefényképezni. Így lett most a december hónap fotója ez a cserlevelek között pihenő egerészölyv.
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1, 1/400, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2016. január 1.
Pécs, 2015. december 31.
Ebben a hűvös, elkedvtelenítő időben nincs is jobb időtöltés, mint szemlélni egy forgalmas madáretető történéseit. :)
Pécs, 2015. december 13.
Egy-egy alacsonyan áthúzó madár borzolta az idegeimet, és tette próbára a reflexeimet. Röpképet készíteni továbbra sem egyszerű. :) Az első madarak már az etetőtérre is leszálltak,
amikor történt valami. A mindeközben folyamatosan hallott kiáltozás közeledett. És akkor megláttam a les előtt áthúzó fehér ölyvet.
Fordult egyet, majd átrepült a les fölött, miközben folyamatosan kiabált. Itt van - itt van -itt van! Hófehérke visszatért! A felismerés, hogy az egy évvel ezelőtti madarat láttam, szinte eufórikus volt. De nem volt sok idő örömködni, a madár csak egy kört tett a les körül, mert a következő pillanatban leszállt az etetőtér szélére, és a magas fűből kémlelte a már javában falatozó három másik ölyvet.
Rövid tétovázás után aztán közelebb lépdelt, nemes egyszerűséggel nekiesett a többi madárnak, és elzavarta őket. Ejha. Az egyik madár szerencsére oda reppent fel, ahova én azt korábban kitaláltam.
Ezaz! A száraz cserlevelek szépen keretbe foglalták az ölyvet.
Gyorsan készült pár különböző kompozíció, hiszen a földön meg a fehér madár javában táplálkozott.
Egyszerűen gyönyörű ez a madár. Úgy tűnt nem siet annyira, így tudtam még foglalkozni a másikkal is, szerencsére neki sem volt sietős a dolga.
Még egy tágabb képkivágást megengedtem,
aztán vissza is fordultam a fehér ölyvhöz, nagyon tekintgetett fölfelé. Láttam rajta, indulni készül, és a startról nem akartam lemaradni. Hát le nem maradtam, de nem lett tökéletes a fotó. Ennek ellenére nem volt szívem kitörölni.
Egyszerűen fantasztikus ez a madár. Remélem lesz lehetőségem javítani! Én azon leszek. :)
Pécs, 2015. december 4.
A madarak világa csodálatos. De talán lényegük akkor mutatkozik meg leginkább, amikor repülnek. Egyszerűen erre teremtődtek. Fotósként számomra igen nagy kihívást jelent, hogy létüknek ezt a fajta oldalát a fényképeken is meg tudjam jeleníteni. Ez, ha őszinte akarok lenni, elég kevés alkalommal sikerült. :) November folyamán viszont adódott egy olyan helyzet, amikor összeállt minden. A les felé alacsonyan közeledett az egerészölyv, szinte tökéletesen szemben velem. Mivel az elrugaszkodása pillanatától követni tudtam a mozgását a keresőn keresztül, nem kellett az élességállítással sokat trükközni. A madár szépen leereszkedett közvetlenül a rét fölé, és amikor szemmagasságba került, exponáltam. Szép pillanat volt, olyannyira, hogy most a hónap képe lett. :)
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1, 1/160, ISO 800, -0,3 EV beállításokkal készült.
Pécs, 2015. november 29.
Tökéletes. Az ölyv tudta a dolgát, szépen forgolódott, mutatta magát, hát készültek a fotók is.
Jobbra komponálva, balra komponálva, mindenkinek ízlése szerint. :)
A jóllakott madár nézelődött, volt is mit, hiszen nagy volt a jövés-menés körülötte.
Olyannyira, hogy hamarosan el is hagyta pihenőhelyét, mert újabb ölyv jelentkezett fotózásra.
Fantasztikus, minden tervem így sikerüljön! :)
A pörgés lassan alábbhagyott, az ölyvek egymás után repültek el, hogy valami nyugodtabb helyen emésszenek. A földön már csak a sor végére maradt madarak maradtak.
Megvártam, amíg ők is elmennek, aztán én is leléptem. Ha ilyen mozgalmas lesz a tél, egy szavam sem lesz. :)
Pécs, 2015. november 28.
Az ivóhelyen egymást váltják a madarak. Míg a kis tengeliccsapat iszik, addig a kunyhó tetején halk dobbanás jelzi, hogy érkezett valami. Rövid tétovázás után léprigó ugrik le a víz mellé. Bár nem ez az első találkozásunk, mégis nagy az izgalom.
Citromsármány a következő. Ő sem tartozik a gyakori fajok közé, legalábbis a madáritatón.
Sajnos az ugyanazt a helyet választó fekete rigó elriasztja,
a rigó viszont a szajkók miatt riad el.
Minimum négyen vannak. Jó darabig a környéken rajcsúroznak. Isznak, majd kergetőznek. Igazi bohócok. :)
A szajkók miatt egy darabig nem jött semmi, egy tojó fekete rigó törte meg a csendet.
Egyedül a cinegék mozgása volt szinte folyamatos.
Sokszor adnak ők is jó fotótémát, de örültem, amikor a sok cinege között a citromsármány újra megjelent.
Ezúttal nyugodtabb volt, fürdött is egy jó alaposat.
Nem nagyon volt idő bambulni, a sármányt követően újabb tengeliccsapat érkezett.
És szinte ugyanabban az időben egy érdes cserregés is felhangzott, egészen közelről. Jaj de jó volna! És igen.
Az ökörszem megjelent a medence szélén. Nagyon gyors madár, de mivel előre szól, fel lehet készülni az érkezésére. Szerencsém is van, az ökörszem közreműködő, így sok kép készül.
Vitathatatlanul ő a nap sztárja.
Az ökörszem után még érkezik egy léprigó, ő is portréra jelentkezett.
A napot pedig tengelicekkel zártam.
Akár elégedetlen is lehetnék annak a tudatában, hogy milyen fajokat hallottam még a nap folyamán, de nem vagyok az. Több nap mint kolbász, mondja a mondás is. :)
Pécs, 2015. november 21.
Ó, szuper! Bár a fények nem a legkedvezőbbek voltak, a szezon első ölyvei mindig élményszámba mennek.
Az első három ölyv már a földön táplálkozott, amikor nem is olyan messziről felhangzott az a mély "korr" hang, amitől mindig kicsit megborzongok. Megérkeztek a hollók is.
Hangosan beszélgetve szálltak át a terület fölött,
miközben az erdőszéli fákon már újabb ölyvek várakoztak, és kiáltoztak a földön táplálkozó társaik felé. Szerencsére nem csak várakoztak, le is szálltak. A beülőt is használták gyakran, volt lehetőség bőven, hogy a nádtippanos környezetet többféleképpen kombináljam a fotókra.
Közben persze az ölyveket is próbáltam számolni. 12 különböző madárig jutottam, azután a folytonos cserélődés miatt elvesztettem a fonalat.
Nem is akartam elhinni. Ráadásul néhány madár határozottan ismerősként hatott az elmúlt télről.
Mintha ott folytattam volna, ahol februárban abbahagytam, mintha a madarak az év folyamán nem is mentek volna sehova, mintha csak arra vártak volna, hogy újra elkezdődjön a szezon. Furcsa, de jó érzés volt.
Pécs, 2015. november 14.
