Immár második hónapja csalogatja a szomjas madárkákat. Az idő végre nekem is kedvezett, és ki tudtam ülni egy kicsit leskelődni. Az első alkalommal nem volt nagy sürgés-forgás. Mégis örültem, mert egy kedves kis madárka nyitotta meg az itatós fotózást.
Néhány barátposzáta énekel a környező bokrokban, így nem csoda, hogy ez a kis tojó betért egy fürdőzésre, hogy utána illendően fogadhassa a hímek udvarlását.
Pécs, 2009. április 16.
A március, mint minden évben a tavasz jegyében telt. Elkezdtek nyílni az első virágok, beindult a természet. Színek, formák, hangok teszik ilyenkor izgalmassá a természetjárást, a tél szürkeségével és némaságával ellentétben. Az első helyszín, amit minden tavasszal felkeresek a téltemetőket rejtő erdő. A hóvirágok, hunyorok között elszórtan előbújó, sokszor még fagyos éjszakákkal dacoló, sárga virágok évről-évre rabul ejtenek. Tradíciója van a téltemető fotózásának. Nem lehet ajtóstól rontani a házba. Először körbe kell járni a hejszínt. Minden virágot megnézni, több oldalról, lehajolva. Méregetni a napsütés (ha éppen szerencsénk van) irányát. Mérlegelni a lehetőségeket. És ha már megvan a koncepció, akkor jöhet a megvalósítás. Először mindig egy-egy távolabbi felvétel. Egész alakos virágportré. És ha a kötelező felvételek megvannak, jöhet a kísérletezés. Az elmélyülést és koncentrációt, amit a téma megkíván, a fotózás utáni sáros, vizes ruhám is jelez. A márciusban készült fotók közül ez a kicsit sejtelmes közeli felvétel lett a hónap fényképe.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Jupiter 85; harmónika kihuzat; M42-Pentax átalakító; f:2,8, 1/2000, ISO 200.
Pécs, 2009. április 1.
Pécs, 2009. március 16.
Trillázó csuszkák, doboló harkályok, búgó kék galambok és a pocsolyából halkan brekegő erdei békák adták az aláfestést.
Pécs, 2009. március 8.
Február hónapban a hónap képe az "Extázis". A képen szereplő zöldike érdekes testtartása ihlette a címet. Több alkalommal is próbálkoztam azzal, hogy az etetőre gyűlő madarak viselkedéséből is elcsípjek valamit. Erre a legkézenfekvőbb a zöldike volt. Egyrészt ez a faj látogatta a legnagyobb számban a napraforgós tálcát, másrészt igen aktívan "viselkedtek" is. Folyamatosan civakodtak, kergetőztek. Általában ezek a viták nagyon gyorsan zajlottak le, így nagyon kellett koncentrálni, hogy időben nyomjam a gombot. Az esetek többségében elkéstem vele, de azért arra is volt példa, hogy sikerült egy-két jó mozdulatot elcsípni. Így volt ez azon a napon is. A reggeli erős havazás után délutánra jött egy kis napsütés. Ettől a madarak is felélénkültek, nagyon jó mozgás volt az etetőn. Zöldike-özön. Szerencsém volt az időjárással, mert a napsütés lehetővé tette, hogy rövidebb záridővel fotózzak. A mozdulatok kimerevedtek a képen, a korábbi bemozdulásos "akciófotókkal" ellentétben. A kép egy kapáslövés eredménye. Ez a szép hím a fölötte elrepülő fajtársát fenyegeti. Az egész talán 2 másodpercig tartott.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/1000, ISO 400.
Pécs, 2009. március 1.
Ráadásként az itt telelő hajnalmadár is megmutatta magát, bár ő nem volt ilyen bizalmas velem, a megfelelő távolságot betartotta.
Pécs, 2009. február 20.
Pécs, 2009. február 18.
Eltelt a január, és itt az ideje, hogy a hónap képe kitüntetést odaítéljem. Jó pár alkalommal sikerült az etetők mellé felállított lesekből fényképeznem. Néhány új faj is gazdagította a palettát. Ezek közül a választás egy vörösbegyre esett. A Mecsekben kihelyezett etetőn jött be párszor az objektív elé. Az etető már vagy egy hónapja üzemelt. Szép forgalom is volt, de vörösbegyet csak a környező bokrokban lehetett látni, vagy csak a "cippogó" hangját hallani. Nem is gondoltam, hogy sikerülhet lekapni, mert eddigi megfigyeléseim szerint nem volt jellemző a napraforgós tálcán. Délután járt már az idő, gondoltam lassan el kellene indulni, amikor a tálcára helyezett beszállón megjelent. Nagy szemeivel csak nézett felém, majd pár másodperc múlva elrepült. Na ennyi volt, mondom. De akkor hirtelen megint a tálcán volt, és akkor már a magok közül is szedegetett. Úgy vettem észre, hogy a pintyek által szétmorzsolt és lepotyogtatott morzsákat kapkodta fel. A jelenet aznap még többször megismétlődött, és néhányszor még pózolt is a kamerának. Sikerült néhány igazán vörösbegyes képet készíteni. Igazán kedves kis madár, ráadásul először tudtam fotózni.
Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/180, ISO 400.
Pécs, 2009. február 1.
kergetőzések futva
és repülve egyaránt.
Aztán már nem csak a fajtársunkba kötünk bele, hanem a más "nációhoz" tartozóba is.
Eluralkodik a káosz, hangos kergetőzésbe torkollik az egész. Mígnem jön egy cinege, riaszt egyet, beijeszti a társaságot, és a bátor sereg el is röppen a szomszéd bokorra néma csendben. A szemfüles cinege pedig szépen kiválaszthatja a legszebb napraforgómagot a hirtelen megüresedett etetőről. Újabb negyedóra, mire a legmerészebb zöldike leszáll szedegetni, és kezdődik minden előről.
Pécs, 2009. január 23.
A másik faj, amire ugyan számítottam, de váratott magára, az a meggyvágó. Hatalmas "szerszámáról" már sokat olvastam, de közelről látni, hogy táplálkozik tényleg lenyűgöző. Nem egy ideges madár, szépen pózolt, míg fényképeztem. Az egyedüli probléma az volt vele, hogy nem használta a felkínált beszállóágakat, hanem egyből a szotyi közepébe ült, így szép teljes alakos képet nem tudtam róla lőni anélkül, hogy az etetőtálca ne látszott volna. Sebaj portrékkal próbáltam operálni. A harmadik faj már régebb óta kísért, de értékelhető kép nem született róla. Idén kevés fenyőpintyet látok, azok is zöldikék közt elvegyülve érkeznek az etetőre. Néhány fotó készült róla , de remélem jobbra is lesz még lehetőségem
Van még néhány faj, amik kerülgetik az etetőt, de objektív elé még nem kívánkoztak. talán a szezon végéig meggondolják magukat.
Pécs, 2009. január 18.
