Blogok

Etető után itató

A jól sikerült madáretetős szezon után úgy döntöttem, hogy tovább próbálkozom a leskunyhós fotózással, és a madáretetőt itatóra cserélem. Rövid tervezés, és internetes kutakodás után el is készült a kb 1,6 négyzetméteres vízfelületet biztosító madáritató.

Immár második hónapja csalogatja a szomjas madárkákat. Az idő végre nekem is kedvezett, és ki tudtam ülni egy kicsit leskelődni. Az első alkalommal nem volt nagy sürgés-forgás. Mégis örültem, mert egy kedves kis madárka nyitotta meg az itatós fotózást.

Néhány barátposzáta énekel a környező bokrokban, így nem csoda, hogy ez a kis tojó betért egy fürdőzésre, hogy utána illendően fogadhassa a hímek udvarlását.


Pécs, 2009. április 16.

A hónap képe - 2009. március

Tavaszi látomás - Téltemető - 2009. március, Dél-Zselic

A március, mint minden évben a tavasz jegyében telt. Elkezdtek nyílni az első virágok, beindult a természet. Színek, formák, hangok teszik ilyenkor izgalmassá a természetjárást, a tél szürkeségével és némaságával ellentétben. Az első helyszín, amit minden tavasszal felkeresek a téltemetőket rejtő erdő. A hóvirágok, hunyorok között elszórtan előbújó, sokszor még fagyos éjszakákkal dacoló, sárga virágok évről-évre rabul ejtenek. Tradíciója van a téltemető fotózásának. Nem lehet ajtóstól rontani a házba. Először körbe kell járni a hejszínt. Minden virágot megnézni, több oldalról, lehajolva. Méregetni a napsütés (ha éppen szerencsénk van) irányát. Mérlegelni a lehetőségeket. És ha már megvan a koncepció, akkor jöhet a megvalósítás. Először mindig egy-egy távolabbi felvétel. Egész alakos virágportré. És ha a kötelező felvételek megvannak, jöhet a kísérletezés. Az elmélyülést és koncentrációt, amit a téma megkíván, a fotózás utáni sáros, vizes ruhám is jelez. A márciusban készült fotók közül ez a kicsit sejtelmes közeli felvétel lett a hónap fényképe.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Jupiter 85; harmónika kihuzat; M42-Pentax átalakító; f:2,8, 1/2000, ISO 200.


Pécs, 2009. április 1.

Variációk kakasmandikóra

A tavaszi hangulat elengedhetetlen része, hogy megnézzem nyílik-e már a kakasmandikó. Az odavezető út találgatásai, a faluszéli romos ház, az árokpartot borító hóvirágok, a teli vizesárokban úszkáló béka petecsomók, mind hozzátartoznak a mandikó - fényképezéshez. Ez a felülről jelentéktelennek tűnő virág lehasalva egészen mást mutat. Minden évben elcsábulok, és leheveredve próbálgatom a különböző beállításokat. A felszerelés teljes skáláját kipróbálom, hogy mi adja a legjobb eredményt. Derítés innen - onnan, ellenfény - frontfény, szűk vagy tág blende, minden évben ezek a kérdések, de aztán mindig rájövök, hogy a mandikó így is szép, meg úgy is szép. Persze a márciusi időjárás itt is sokszor közbeszólt, de idén a nap is kisütött...


Pécs, 2009. március 16.

Első az elsők között

Mindíg nagy élménynek számít, ha a tél végeztével elkezdődik a kora tavaszi virágzás. Ilyenkor pontos haditerv készül, hogy a virágkalendárium szerint, és a saját tapasztalatok alapján, sorra nyíló vadvirágokat, azok élőhelyét milyen sorrendben látogassam végig. Szoros menetrend ez, mert a hirtelen beköszöntő tavsz hatására berobbannak a virágok, és ha nem tervezek előre, akkor csak kapkodom a fejem, és mindenről lemaradok. Szóval az első hadmozdulat minden évben a Dél-Zselic lankái között megbúvó kis téltemető populáció felé irányul. A február végén előbújó, egy-két hétig virágzó kis védett növény az egyik kedvencem. Nehéz jól megfotózni, mert az ilyenkor jellemző változatos időjárás már többször megtréfált. Bizony el kell kapni azt az egy vagy két napot, amikor én is ráérek, az eső sem esik, a nap is süt, és az autó is indul. Ez nem minden évben sikerült, ezért kevés jó téltemető fotóm is van. Idén a második alkalom volt, amit talán sikeresnek mondhatok. Igaz, hogy nyakig sáros lettem, mert hát megfelelő perspektívát találni a vizes, sáros talajon nem egyszerű, de talán megérte.

Trillázó csuszkák, doboló harkályok, búgó kék galambok és a pocsolyából halkan brekegő erdei békák adták az aláfestést.


Pécs, 2009. március 8.

A hónap képe - 2009. február

Extázis - Zöldike - 2009. február, Mecsek

Február hónapban a hónap képe az "Extázis". A képen szereplő zöldike érdekes testtartása ihlette a címet. Több alkalommal is próbálkoztam azzal, hogy az etetőre gyűlő madarak viselkedéséből is elcsípjek valamit. Erre a legkézenfekvőbb a zöldike volt. Egyrészt ez a faj látogatta a legnagyobb számban a napraforgós tálcát, másrészt igen aktívan "viselkedtek" is. Folyamatosan civakodtak, kergetőztek. Általában ezek a viták nagyon gyorsan zajlottak le, így nagyon kellett koncentrálni, hogy időben nyomjam a gombot. Az esetek többségében elkéstem vele, de azért arra is volt példa, hogy sikerült egy-két jó mozdulatot elcsípni. Így volt ez azon a napon is. A reggeli erős havazás után délutánra jött egy kis napsütés. Ettől a madarak is felélénkültek, nagyon jó mozgás volt az etetőn. Zöldike-özön. Szerencsém volt az időjárással, mert a napsütés lehetővé tette, hogy rövidebb záridővel fotózzak. A mozdulatok kimerevedtek a képen, a korábbi bemozdulásos "akciófotókkal" ellentétben. A kép egy kapáslövés eredménye. Ez a szép hím a fölötte elrepülő fajtársát fenyegeti. Az egész talán 2 másodpercig tartott.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/1000, ISO 400.


Pécs, 2009. március 1.

Ritka (és) szép madárkák

Kis hazánk egyik ritkaságával hozott össze a szerencse. Gyuri barátom ötletén felbuzdulva sövénysármány nézőbe indultunk. A nagyharsányi Szoborparkban a megszokott téli látvány fogad. Ám a hétköznapi álca "kincseket" takar. Laci és Gábor is csatlakozik hozzánk, így már kis csapatot alkotva, a szobrok között sétálva a gyepet kémleljük, és buzgón fülelünk. Az én figyelmemet lekötik a köveken ugráló rozsdafarkúak, ám Gyuri fülét hegyezi, és már hallja is, amiért jöttünk. Előttünk a fűben 2 sövénysármány szedeget. Kicsit nagy a távolság, ehhez rövid az objektívem, ezért hasra vágom magam, és olyan kúszásba vágok, amit egy indián is megirigyelne. Bőszen csattog a fényképező, és már majdnem a kellő távolságban vagyok, mikor a két jámbor madárka megunja a kíváncsiskodásomat, és továbbáll. Az eredmény így is több, mint amire elsőre számítottam.

Ráadásként az itt telelő hajnalmadár is megmutatta magát, bár ő nem volt ilyen bizalmas velem, a megfelelő távolságot betartotta.


Pécs, 2009. február 20.

Meggyvágók napja

A tél végére megérkezett nagyobb hó, és egy kis zimankó újra összerántotta a madarakat az etető köré. Újra nagy a sürgés-forgás a napraforgó körül. Szén-, barát-, kék cinege, mezei veréb, zöldike, fenyőpinty, vörösbegy alkotják a csapatot. És végre a meggyvágók is képviseltetik magukat, immár 3 versenyzővel. Szinte mindig volt egy a tálcán zsibongó tömegben. És a beszállóágat is használták, így lehetőségem volt szép egészalakos képet is készíteni róluk. A sok meggyvágóportré közé jutott pár egészen elfogatható habituskép is.


Pécs, 2009. február 18.

A hónap képe - 2009. január

Fekete szemek - Vörösbegy - 2009. január, Mecsek

Eltelt a január, és itt az ideje, hogy a hónap képe kitüntetést odaítéljem. Jó pár alkalommal sikerült az etetők mellé felállított lesekből fényképeznem. Néhány új faj is gazdagította a palettát. Ezek közül a választás egy vörösbegyre esett. A Mecsekben kihelyezett etetőn jött be párszor az objektív elé. Az etető már vagy egy hónapja üzemelt. Szép forgalom is volt, de vörösbegyet csak a környező bokrokban lehetett látni, vagy csak a "cippogó" hangját hallani. Nem is gondoltam, hogy sikerülhet lekapni, mert eddigi megfigyeléseim szerint nem volt jellemző a napraforgós tálcán. Délután járt már az idő, gondoltam lassan el kellene indulni, amikor a tálcára helyezett beszállón megjelent. Nagy szemeivel csak nézett felém, majd pár másodperc múlva elrepült. Na ennyi volt, mondom. De akkor hirtelen megint a tálcán volt, és akkor már a magok közül is szedegetett. Úgy vettem észre, hogy a pintyek által szétmorzsolt és lepotyogtatott morzsákat kapkodta fel. A jelenet aznap még többször megismétlődött, és néhányszor még pózolt is a kamerának. Sikerült néhány igazán vörösbegyes képet készíteni. Igazán kedves kis madár, ráadásul először tudtam fotózni.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/180, ISO 400.


Pécs, 2009. február 1.

Perlekedő népség

Az etető melletti leskunyhóban ülve nem csak fényképezésre nyílik lehetőség, hanem nagyszerű alkalom arra is, hogy megfigyeljük az itt mozgó madarak viselkedését.
Az enni járó madarak közül az egyik legnagyobb tömegben megjelenő faj a zöldike. Először csak a hangjukat lehet hallani a környező fákról, bokrokról, amíg alaposan szemrevételezik a környéket. 10-15 perc elteltével egy bátor vállalkozó leszáll az etetőtálcára, óvatosan felvesz egy magot, és enni kezd. Lassan jönnek a többiek is egymás után, majd hirtelen rohammal meglepik az etetőt. Nem ritka, hogy 25-30 madár is "zsizseg" előttem. Ennyien persze már nem férnek el a tálcán, jut belőlük a földre is, ahol a lehullott magot szedegetik. Mikor már egymást érik a zöldikék, elindul a kavarodás. Már nem is a táplálkozás lesz a legfontosabb, hanem, hogy a szomszédot minnél messzebb elkergessük. Nyitott csőrök, szárnycsapások,

kergetőzések futva

és repülve egyaránt.

Aztán már nem csak a fajtársunkba kötünk bele, hanem a más "nációhoz" tartozóba is.

Eluralkodik a káosz, hangos kergetőzésbe torkollik az egész. Mígnem jön egy cinege, riaszt egyet, beijeszti a társaságot, és a bátor sereg el is röppen a szomszéd bokorra néma csendben. A szemfüles cinege pedig szépen kiválaszthatja a legszebb napraforgómagot a hirtelen megüresedett etetőről. Újabb negyedóra, mire a legmerészebb zöldike leszáll szedegetni, és kezdődik minden előről.


Pécs, 2009. január 23.

Etetői körkép

Az utóbbi időben az etetőn sikerült néhány olyan fajt is lencsevégre kapni, amikhez fényképezőgéppel még nem volt szerencsém. A szokásos cinege-zöldike-veréb egyvelegbe elsőnek a vörösbegy cseppent bele. Néhány alkalommal már láttam az etető körüli bokrokban téblábolni, sűrűn hallottam is "cippogni", de gondoltam, hogy csak a kíváncsiság vonzotta oda. Ám egy váratlan pillanatban ott termett a tálcán, a napraforgókupac tetején. A meglepetéstől először csak bámultam, de szerencsére többször visszajött, és sikerült pár jobb képet is készíteni róla. Számomra az is meglepő volt, hogy a pintyek által szétmorzsolt és lepotyogott magokat ette. Azóta visszajáró vendég, szinte minden alkalommal.

A másik faj, amire ugyan számítottam, de váratott magára, az a meggyvágó. Hatalmas "szerszámáról" már sokat olvastam, de közelről látni, hogy táplálkozik tényleg lenyűgöző. Nem egy ideges madár, szépen pózolt, míg fényképeztem. Az egyedüli probléma az volt vele, hogy nem használta a felkínált beszállóágakat, hanem egyből a szotyi közepébe ült, így szép teljes alakos képet nem tudtam róla lőni anélkül, hogy az etetőtálca ne látszott volna. Sebaj portrékkal próbáltam operálni. A harmadik faj már régebb óta kísért, de értékelhető kép nem született róla. Idén kevés fenyőpintyet látok, azok is zöldikék közt elvegyülve érkeznek az etetőre. Néhány fotó készült róla , de remélem jobbra is lesz még lehetőségem

Van még néhány faj, amik kerülgetik az etetőt, de objektív elé még nem kívánkoztak. talán a szezon végéig meggondolják magukat.


Pécs, 2009. január 18.