Blogok

Őszi erdő

Igazi őszi arcát mutatja az erdő. A korábban annyira hiányolt csapadékból most minden napra jut bőségesen. Jó ez a természetnek, és jó a fotósnak is, mert szép témákat kínál a táj. A levelek szép színekben pompáznak a fákon, és a sok eső hatására minden szín telített. A máskor világosszürke bükkök törzse szinte feketébe hajlik, a mohapárnák haragos zöldek, a levelek sárgája pedig olyan, hogy festeni sem lehet szebbet. Így hát eső ide vagy oda csak kipattantam néha az autóból, hogy egy-egy képet készítsek.

De nem csak belülről volt szép az erdő, hanem kívülről is érdekes képet mutatott. A NY-Mecsek 600 m körüli csúcsai napokig felhőben álltak. A nehéz felhők nem tudtak följebb emelkedni, és szinte ráültek a hegyekre, napokra párába vonva a csúcs közeli erdőket.


Pécs, 2009. november 11.

Őszi tükörkép

Legutóbbi tolnanémedi látogatásunk alkalmával öcsém invitálására horgászni mentünk. A cél ezúttal egy hangulatos, erdő övezte horgásztó volt. Míg a nagy horgász a pecázással volt elfoglalva, én inkább a fényképezőgéppel bíbelődtem. A Kisszékely határában fekvő horgásztó gyakori célpontja volt egykori madarász kirándulásaimnak, úgyhogy ilyenkor mindig nagy örömmel keresem fel a régóta ismert helyeket. A környék most sem okozott csalódást. Igaz, hogy a fekete diósban tanyázó mókusok most elkerültek (igazából őket akartam lencsevégre kapni), de az őszi színekben pompázó erdő kárpótolt érte.

És még egy csuka is került a szákba a nap végére! :)


Pécs, 2009. november 4.

A hónap képe - 2009. október

Kék cinege - 2009. október, Mecsek

Októberben fellendült a madáritató forgalma. A környező bokrosban táplálkozó madarak előszeretettel használták a reggelente már jégréteggel borított ivó helyet. Több madárról is készült jó kép, de talán a legszebb a kék cinegét bemutató fotó lett, amin már az őszi színek is megjelentek. A kék cinege nem túl gyakori vendég az itatónál, azon a napon mégis 2-3 példány is sürgölődött a víz mellett. Volt amelyik nemcsak ivott, hanem alapos fürdőzésbe is kezdett. A képen szereplő madárka körbeugrállta a beszállóágat, majd egy pillanatra megállt, és a leskunyhóra pillantott. Már nyomtam is az exponáló gombot, és elkészült ez a kép.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 400.


Pécs, 2009. november 1.

Új generáció

A legutóbbi madárlesre nem egyedül mentem. Akadt két lelkes segítőm, akik már alig várták, hogy a leskunyhóba bebújjanak, és megleshessék a képekről már jól ismert madarakat. Bogival és Dodóval hárman indultunk, hogy feltöltsük az itatót. Vagyis ott volt még Brumi maci, a kis fehér lovacska és a gazdája. Így már hatra nőtt a csapat létszáma. Hamar előkészültünk, és kamerával, fényképezővel (operatőr: Bogi, fotós: Dodó) bepréselődtünk a leskunyhóba. Ez egyedül sem mindig egyszerű, így meg egyenesen mutatvány számba ment. De bent már elhelyezkedve egész kényelmes. Türelmetlenül vártuk a madarakat.

A folyamatos párásodás (ennyien hamar beleheltük az üveget), és halk pusmogás ellenére sikerült néhány madarat megfigyelni. Fekete rigó, énekes rigó, meggyvágó, szajkó, mezei veréb, citromsármány jöttek az alatt a 30 - 40 perc alatt, amit bent töltöttünk. A tornyosuló felhők és a csöpörgő eső miatt úgy döntöttünk, hogy legközelebb folytatjuk.


Pécs, 2009. október 23.

Befagyott itató

A hosszan tartó őszi szárazság után megérkezett a várva várt csapadék. Néhány napon keresztül esett az eső, és a hőmérséklet is erősen lecsökkent. Örülni kell ennek, hiszen az eddigi ősz nem a szokványos arcát mutatta. A fák levelei nem színesedtek, hanem egyszerűen leszáradtak a fákról. Zörög az avar, sehol egy gomba. Egy természetszerető embernek szomorú látvány ez. Talán azért még lesz remény az őszi színkavalkádra. Közben persze kicsit szomorkodtam is, mert gondoltam, hogy a madáritatónál az utóbbi időben tapasztalt nagy forgalomnak egy csapásra vége. Eső után sok helyen találnak ivási lehetőséget a madarak. A legutóbbi itatós leselkedésre ilyen gondolatokkal mentem ki. Nem számítottam semmi extrára, merthogy előző nap is esegetett. Mindezek ellenére azért felkészültem, mert hát soha nem lehet tudni... Még napokkal ezelőtt gyűjtöttem az erdőben néhány marék színes levelet, hogy az itató beszállójára szórjam, kicsit változatossá akartam tenni a már szokványos képelemeket. Ha más nem, gondoltam legalább ezeket kiteszem. Az itatóhoz érve nagy meglepetés ért. BEFAGYOTT! Na nekem ma itt nincs mit keresnem. De ha már kijöttem, jégtörés (mondanom sem kell milyen hideg a víz), gyors tereprendezés és be a kunyhóba. Nem is kellett sokat várnom. Öt perc után már a környező bokrokban madarak mozogtak. És akkor elindult a lavina. Meggyvágók kezdték a sort. Sorban egymás után, akár ketten-hárman is egyszerre. Mintha alig várták volna, hogy kinyisson a söntés. Szinte mindegyik maszatos csőrrel érkezett. Pár perce még csipkebogyót falatoztak, a ragacsos hús pedig a csőrükön maradt. Készült is róluk pár kép.

Természetesen megjöttek a mezei verebek is. Zsivalyozásuk közepette egy vörösbegy is feltűnt a beszállón.

Szokatlanul sok kék cinegét is sikerült megfigyelni. Az eddigi egy-egy beesés helyett, most volt úgy, hogy három is tobzódott egyszerre a víz mellett.

Persze jöttek a rigók is. Eddig soha nem látott mennyiségben. Fekete rigók mondhatni csapatosan. három-négyesével érkeztek. A sok tojó és fiatal egyed közé jutott egy szép sárga csőrű öreg hím is. Szépen pózolva hagyta, hogy készítsek pár portrét.

Volt még énekes rigó, széncinege és a fa tetejéről hallottam cserrenni egy léprigót is. Talán, kis szerencsével még a tél előtt őt is megleshetem egy fotó erejéig.


Pécs, 2009. október 18.

Egyre közelebb

Az itatót elfoglalták a szajkók. Legutóbbi fotózás alatt három is jött-ment a környéken, és sűrűn leszálltak inni. Volt olyan pillanat, amikor két mátyásmadár is volt a beszállóágakon. Minden lehetséges pontot használnak. A leskunyhóhoz közelebbi részt pedig előszeretettel. Már kitapasztaltam, hogy ha dobbantanak a kunyhó tetején, akkor állíthatom az objektívet makró állásba, mert a következő pillanatban már ott csücsül előttem a madár. Ez kb 45-50 cm! Szokatlan közelség ettől a félénk madártól, hiszen már messziről elrepül és rekedt hangján riaszt, ha embert lát. Most meg meg is tudnám fogni, ha a kezem kinyújthatnám. Hihetetlen.

A szajkók mellett sikerült most is egy új vendéget lefényképezni. Csak pár korty erejéig maradt, meg néhány mezei verebet elkergetett egy meggyvágó.


Pécs, 2009. október 6.

Pörgés az itatónál

A legutóbbi itatós fotózás nagy meglepetéssel szolgált. Úgy látszik, hogy a szárazság összerántotta a madarakat az itató köré, mert soha nem látott forgalom van a víz mellett. Egymást váltják a különböző fajok. Csak kapkodtam a fejem. De nem csak megmutatták magukat, hanem egyesek még parádéztak is. Az első meglepetés egy nagy fakopáncs volt. Körbe járta az itatót és a beszállókat, míg végül a hozzám közelebb eső rönkön megpihent és jó sokáig ivott. Szép egész alakos képek és portrék is készültek.

A következő új faj az itatón a vörösbegy. Ő nem teketóriázott, egyenesen az itatómedence leshez közelebbi végére szállt. Ez kb 45-50 cm-t jelent az objektívtől. Ez a távolság pont az obi közelpontja makro állásban. Soha nem gondoltam volna, hogy madarat fogok makrózni. Nagyon kedves látvány volt a mindössze fél méterre szomját oltó vörösbegy.

Következett a sorban a szajkó. Többször is visszajött. Mindíg a leskunyhón landolt először. Majd a szívbaj kerülgetett, akkorát dobbantott érkezéskor. Kipróbálta az itató minden szegletét. Végül ő is közel kb 70 cm-re :) ivott. Természetesen portré készült.

Szintén új faj volt fényképezés szempontjából az énekes rigó. Nem időzött sokat, nem egy ráérős fajta. A fényképező persze dolgozott.

A sort két fekete rigó zárta először óvatoskodtak csak, de aztán nagy pancsolást csaptak. Az egyik szintén bejelentkezett egy közeli felvételre.

Tölteléknek volt egy sereg mezei veréb, néhány széncinege, pár zöldike, egy citromsármány és egy füzike (talán csilp-csalp). Ő sajnos csak egy villanásnyi ideig bírta a zsivalyozó verebek mellett.


Pécs, 2009. október 1.

A hónap képe - 2009. szeptember

Nagy kócsag - 2009. szeptember, Pellérd

Szeptemberben elindítottam egy új fotós projektet. Célba vettem a vízimadarakat. Teljesen más fotózási stílust követel meg a téma. Új terepviszonyok, víz, sár, nagy és félénk madarak. Csupa olyan probléma, amiket csak tapasztalat útján tudok megoldani. Úgy néz ki, hogy lassan, döcögősen beindul a dolog, egyre több ötletem van ezzel kapcsolatban. Remélem ezeknek köszönhetően számos új madárfajt nézhetek meg az objektíven keresztül is. Talán az egyik legfeltűnőbb vízimadár a nagy kócsag. Fenséges, tiszteletet parancsoló madár. Óvatossága próbára teszi a természetfotóst. Éles szemével a legapróbb mozdulatot is kiszúrja. Többszöri próbálkozás után azért sikerült néhányszor egész közel férkőzni hozzájuk. Több kép is született, ami szépen bemutatja a korábban leírt szép madarat. Ám a madarak szépsége sokszor vadságot takar. Emberi gondolkodással nehéz megérteni a madarak érzelem nélküli életét. Hiszen náluk két cél van, szaporodni és túlélni. A túlélés egyik alapszabálya: kihasználni a lehetőségeket. Egy-egy jó táplálkozóterületen sok madár összeverődik ebből az okból, és ilyenkor az összezörrenések gyakrabban előfordulnak. A jobb helyekért folytonos küzdelem zajlik. Az e havi hónap képe ezt a viselkedésformát mutatja be. Egymást kergető nagy kócsagok. A jelenet elég közel zajlott, és nem volt idő a zoom állítására, ezért sajnos néhány alkatrész lemaradt a képről. De mégis mozgalmas, és mindent elmond a madarak egymás közti viszonyáról.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/350, ISO 200.


Pécs, 2009. október 1.

Szeptemberi virágszálak

Három éve kezdtem bele abba gyűjtőmunkába, aminek a célja egy képanyag a Baranyában található védett növényekről. A feladat nagyobb, mint elsőre gondoltam. A "sztárnövényeket" hamar le is fényképeztem, hiszen azokat amúgy is minden évben meglátogattam. A nehézséget azok a növények jelentik, amik ugyan a szakirodalomban fellelhetők, de pontos helyüket keresni kell. Most már látom, hogy még legalább egy de lehet, hogy két virágzási szezon is eltelik mire a teljes sor, ami több, mint 150 növényfajt jelent, összeáll. Mindenesetre újabb 2 szépség áll be a sorba. Az egyik egy orchidea, amely ugyan csenevész méretű, de, ha lehajolunk hozzá, egyből előtűnik páratlan szépsége. Ez a gyepek védett növénye az őszi fűzértekercs.

Második virágunk jóval feltűnőbb, szintén gyepekben nyílik a csillag őszirózsa.


Pécs, 2009. szeptember 29.

Hajnali kukucska

Nem szeretek korán kelni. Mégis egyre többször megteszem, mert a hajnali fotózásoknak speciális, utánozhatatlan hangulata van. Ma fél hatkor csörgött az óra. Így szeptember végén épphogy csak sejlik a keleti látóhatár. Reggeli ügyes-bajos dolgaim után, hatkor már a tavak mellett vagyok. Sietnem kell, mert már vöröslik az ég alja. Halványan lehet látni, hogy a tómederben hol pihennek a madarak. A leshez való bejutásom a közelben tartózkodó madarak körében kisebb riadalmat kelt, de hamar lenyugszanak, mert csak a zörgésemet hallották, látni nem láttak. Mire bent fekszem a lesben már pitymallik. A madársereg kezd megélénkülni. Szétszóródnak a tó minden szegletében. Reménykedem, hogy talán ma szerencsém lesz valami partimadárral. Már világos van, az ég alja egyre tüzesebb, szép színekben úszik a környék. Hirtelen a madarak közt nagy riadalom támad. Minden kócsag, gém, sirály föl a levegőbe, és nagy zsivaj közepette kavarognak. Kapkodom a fejem, hogy mi okozhatta ezt a zűrzavart. Abban a pillanatban sötét, nagy madár tűnik fel a látómezőben. Híjj azannya. Fiatal réti sas. Hatalmas szárnyaival kitűnik a többi közül. Láthatóan tetszik neki, hogy miatta van ekkora felfordulás. Néhányszor bele is húz a kavargó tömegbe, de nem vadászik, csak riogat. Négy-öt kör után, mire minden madárra legalább egyszer ráijesztett, szépen elröpült. Sajnos a nagyon kevés fény miatt csak néhány erősen "művészi" képet tudtam lőni.

Lassan lenyugodtak a kedélyek, és minden zajlott tovább, ahogy szokott. A reggeli fényekben különösen szépek voltak a nagy kócsagok. Egyre többen halászgatnak a fogyó vízben.

A nagy tömörülés miatt több az összezörrenés is. Egy-egy jobb helyért össze is csapnak.

Lassan el is telt a reggel. Messziről ki is szúrtam egy apró csapatot, akik az iszapban turkáltak, de 35-40 m-nél közelebb nem jöttek. Így közeli fényképet nem tudtam készíteni a sárszalonkáról.

Mindenesetre érdekes volt, ahogy a hozzájuk képest hatalmas kócsagok lábai között szaladgáltak.


Pécs, 2009. szeptember 27.