Blogok

Új faj az itatón

Immár hatodik éve, hogy a madáritató rabul ejtett. Tulajdonképpen ennyi ideje nem száradt ki a medence. És mivel ennyi eső azért nem esik ezen a tájékon, sejthető, hogy mennyi vizet hordtam ki az elmúlt évek alatt. Hogy mi ösztönöz? És miért töltöm meg újra és újra a vizeskannákat? Az egyik ok a madarak közelsége utáni érthetetlen vonzalmam, és az az utánozhatatlan hangulat, amit már többször megfogalmaztam az itatós lessel kapcsolatban. És időről-időre egy-egy új faj feltűnése is lendületet ad. Most is így jártam. Sok faj megfordult már az itatón, és nagyon sok van, amit mindig látok, hallok a környéken, de még nem volt hozzájuk szerencsém. Ilyenek voltak a seregélyek is. Rendszeresen költenek az öreg cserfák odúiban, de valahogy eddig nem találkoztunk. A legutóbbi les alkalmával ezen sikerült változtatni. Minden jel nélkül egyszer csak leszállt az itató melletti bokorra, majd rövid körültekintés után már a víz mellett volt.

Aki nem ismeri nem is tudja, hogy milyen szép madár a seregély. Nászruhás tollazata ezer színben játszik. Sokat nem tudtam benne gyönyörködni, mert csőrével egyből a vízbe csapott.

Majd önfeledt fürdőzésbe kezdett. A vízcseppek ezerszám repültek szanaszét. A fény kicsit rá is segített a látványra, az árnyékos háttér még jobban kiemelte a fröccsenéseket.

Pár percig csapkodta a madár a vizet, aztán el is repült. Biztos sok a dolga. Náluk ilyenkor a fiókanevelés időszaka van.

A seregélyen kívül egy szép vadgerle is meglátogatott. Számítottam rá, sokáig búgott a les fölött, mielőtt leszállt volna.

Gyönyörű megvilágításban volt. Szinte kínálta magát a tükörképes kompozíció. Amit persze sikeresen el is rontottam. :)

A leskelődés végére még egy szajkó is jutott. Ő sem volt rest, és fürdött egy nagyot.

Pécs, 2014. május 9.

Odútelep

Május elején újabb ellenőrzés vált aktuálissá az odútelepeken. A legutóbbi alkalommal még kotlottak a cinegék, vagy éppen csak kikelt fiókák voltak. Mostanra már jelentős változásnak kellett történnie. Így is volt. Néhány odúból már kirepültek a fiókák, néhányban még éppen kirepülés előtt álltak. Ez az a fázis, amikor meg lehet figyelni, hogy a helykihasználás széncinegééknél maximális.

A kisebb odúkban szó szerint hegyén-hátán várják, hogy eljöjjön a nagy pillanat. A szerencsésebbjeinek több hely jut. Bár a kifejlett kék cinegék is jól kitöltik a rendelkezésre álló teret.

Ezeknek a fiókáknak már csak pár nap kell, hogy elhagyják az odút. Utána jöhet a következő kör. Két helyen már újból kotló madarakat találtam. A cinegés odúkon kívül a többit is leellenőriztem. Búbos bankának sajnos nyoma sincs. Helyette van azonban seregély.

A füleskuvik odúim egyikét ők foglalták el.

Pécs, 2014. május 8.

A hónap képe - 2014. április

Áprilisban különös dologgal ajándékozott meg a fotós szerencse. Összefutottam a búbosbankával. Ez még annyira nem is lenne nagy dolog, de talán az előzmények egy kicsit rávilágíthatnak arra, hogy számomra mégis az volt. Az egész még 2009-ben kezdődött. Azon a nyáron a jégmadarak fotózásával foglalatoskodtam. Sokat jártam utánuk, és sokat ültem lesben, mire eredményt is hozott a munka. A jégmadárra várva, a lesben eltöltött órák alatt, hogy ne unatkozzak, a környék madarait figyelgettem. És hát nem kerülhette el a figyelmemet a közelben mozgó búbosbanka sem. Huppogó hangja sokszor megütötte a fülemet. El is határoztam, hogy ha a jégmadarat sikerülne végre lefényképezni, akkor a következő célpont a búbosbanka lesz. Ha jól számolom, akkor ennek már öt éve. Azóta kerestem a lehetőséget, hogy a közelébe férkőzhessek. Revíreket kutattam föl, odúkat helyeztem ki, de sajnos az egyre jobban áhított lehetőség nem akart felkínálkozni. Minden évben előkerült a búbosbanka utáni sóvárgás, és minden évben kicsit mutatott is magából a madár, ami a lelkesedést ugyan fenntartotta bennem, de a fotózásig egyszer sem jutottam el. Ilyen hosszan tartó várakozás után persze nem hagyhattam ki azt a lehetőséget, amit az április eleji találkozás adott. Egy olyan bizalmas madárral futottam össze, amely a közelébe engedett, és egy gyönyörű mozdulattal ajándékozott meg, amit a fényképező keresőjén keresztül nézhettem.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f5,6, 1/2000, ISO 640 beállításokkal készült.

Pécs, 2014. április 30.

Egy esős húsvét

Harmadik éve már, hogy először sikerült a nyaktekercsek közelébe férkőzni. Április vége az az időszak, amikor a revírt foglaló madarakat legnagyobb eséllyel lencsevégre lehet kapni. Ebben az évben ez egybe esett a húsvéti szabadsággal, így adódott több nap is, hogy megpróbáljam ismét a fényképező elé csalni kedvenc madaraimat. A korábbi évekhez hasonlóan most is előkészültem, azonban idén valami nem stimmelt. A madarak valahogy nem akarták, azt amit én. Minden erőfeszítésem ellenére nem akartak oda szállni, ahova szerettem volna. Mindössze egy képet sikerült összehozni, az is gyakorlatilag a véletlen műve. A terület egy évtizedek óta felhagyott szőlő és gyümölcsös, omladozó pinceépülettel. Az egykor gondozott birtokból mára csak emlékek maradtak. Például egy a pince elé kivetett régi sparhelt, aminek rozsdás lábai meredeztek már csak ki a terjedő és mindenre felfutó komló indái közül. A nyaktekercs a kihelyezett szép beszállóágaim helyett erre a rozsdás vasdarabra szállt, így ezen fényképeztem le. Mérgelődtem is miatta, meg azon is, hogy a következő les lehetőségét egy nagy eső elmosta. Sok élményt éltem már át a lessátorban, de egy jó kis eső még hátra volt. Most ezt is megtapasztalhattam. A gondosan előkészített fotózás helyett azon izgultam, hogy a felszerelés ne kapjon az esőből, és a sátorlap is kitartson az eső végéig. Otthon aztán a fotót nézegetve egyre jobban megtetszett. Egyből az emberi mulandóság és a természet átható ereje jutott róla eszembe.

Mivel láthatóan a nyaktekercsek fotózásából nem lett semmi, és fölöslegesen nem akartam őket zaklatni, más téma után néztem. Már a szabadság elején feltűnt a kertben, udvarban mozgó őszapók jelenléte. Tulajdonképpen nem tudnak csendben maradni, folyamatos cserregésük egyből elárulja őket. Azt sem volt nehéz kitalálni, hogy őszapóéknál a fiókaetetés időszaka van, hiszen tömött csőrrel mindig azonos irányba távoztak. Egy nap többször is feltűntek, és főként a gyümölcsfákon mozogtak.

Nem volt nehéz a közelükbe férkőzni, nagyon bizalmas madarak. A kerítés mellett óvatosan lépdelve, egészen közel engedtek.

Érdekes volt megfigyelni, ahogy a környező fákon szedegették össze a fiókáknak szánt táplálékot. Apró csőrükbe meglepően sok rovar fért bele.

Jó volt látni szorgalmukat. Jó példa arra, hogy milyen nagy segítség tud lenni a kiskertben, gyümölcsösben egy-egy madárpár megtelepedése. Rengeteg rovart összeszednek, amíg népes fészekaljuk ki nem repül.

Pécs, 2014. április 22.

Odútelep

Pontosan két hete jártam az odútelepen. Ennyi idő után már kell egy ellenőrzés, mert olyan gyorsan történnek a dolgok a cinegéknél, hogy az ember könnyen lemaradhat bizonyos részletekről. A múltkor még betakargatott tojásokat találtam, most már fiókákra is számítottam. Illetve mostanra ki kell derülnie, hogy mely fajok költöttek az odúkba. Így is volt. Rögtön az első odúban már egy hetes széncinege fiókák ücsörögtek. Szokás szerint egymás hegyén hátán. Nincs az a szűkös hely, ahol egy cinege fészekalj el ne férne.

Ez a fészekalj volt a legfejlettebb, egy másik odúban éppen ezekben a napokban kelnek a fiókák. A csupasz fiókák alatt még tojások lapultak. 7 fióka és még 7 tojás, ez azt hiszem rekord ezen az odútelepen. Nem nehéz elképzelni, ha az összes tojás kikel, micsoda munka hárul a szülőkre, hogy az összes utódot felneveljék.

A többi odúban még tart a kotlási fázis. Ilyenkor nagyon óvatosan kell az odút leemelni, és a tetejét kinyitni. Nagyon sokszor a kotló szülő nem repül le a fészekről. Egyrészt nagyon erős a kotlási ösztönük, másrészt nem nagyon tud mit kezdeni azzal a dologgal, hogy megnyílik a lakás teteje. Ezért ha óvatosan mozgunk, minden további nélkül a helyükön maradnak.

Így volt ez a széncinegékkel és a kék cinegékkel is. A 8 elfoglalt odúból kettőben költenek a kék sapkások.

Ez a faj is jellemzően sok tojást rak. Az egyikben tudtam megszámolni, itt 12 utód várható.

A mogyorós pelék is a helyükön voltak, bár az egyik egy odúval arrébb költözött.

A legvégére azért jutott egy kis meglepetés is. A madarakon kívül sok más állat használja az odúkat. Darazsak, pókok, éjjeli lepkék már előfordultak, de gyíkkal most találkoztam először. Az egyik lakatlan odúban fali gyík pihent.

Pécs, 2014. április 16.

Macskabagoly fiókák

Három hete is elmúlt már, hogy a macskabaglyok költését ellenőriztem. Itt volt tehát az ideje egy újabb vizitnek. És valóban, nem múlt el változás nélkül ez az idő. A templomtorony lakói megszaporodtak. A ládában már fiókákat találtam. A három tojásból két fióka kelt ki, akik szemmel láthatóan nem szenvednek hiányt a táplálékból.

Számos egér, pocok és kismadár maradvány bizonyítja, hogy a macskabagoly milyen gondos szülő.

Pécs, 2014. április 11.

Mostanában a Mecsekben - Virágtenger

Mint megannyi csillag az eget, úgy borítják fehér virágfejek a Mecsek erdeit. A napokban tetőzik a medvehagyma virágzása. Fantasztikus a látvány, ami helyenként a szem elé tárul...

Pécs, 2014. április 9.

Váratlan találkozás

Az áprilisi teendők közül talán a legfontosabb a fokozottan védett madárfajok költésének ellenőrzése. Ezek közül is kiemelt figyelmet szoktunk fordítani a réti sas és a fekete gólya fészkelésének nyomon követésére. A költés lehetőség szerinti pontos követése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a fészkek védelmét jól meg lehessen szervezni. A minap ez ügyben jártam egy poros dűlőúton. A faluból egy löszmélyúton keresztül visz ki az út. Emelkedik, egy dombhátra ér ki, jobbról, balról kaszálók, legelők. Az utat ősöreg, odvas eperfák szegélyezik. Hangulatos hely, szeretek erre járni. Az egyik kanyar után az útról egy tarka madár rebben fel az autó elől. Satufék, búbosbanka! Egyből beugrik a tavalyi emlék, ugyanebben az időben ugyanitt már láttam. Nem megy messze, vagy harminc méter után ismét leszáll a földútra. Gyorsan leállítom a motort, vajon mit fog csinálni? Pár pillanatig figyel, aztán nekiáll a földön keresgélni. Én se vártam tovább, gyorsan előkotortam a fényképezőt, és óvatosan kiszálltam az autóból, majd hason csúszva megpróbáltam közelebb férkőzni. Aki ismer, az el tudja képzelni, milyen látvány lehetett, de szerencsére a határban ritkán van az embernek nézőközönsége. :) Szóval olyan lapos indiánkúszásban közeledek a banka felé, meg-megállva, hogy lássam mennyire tűri jelenlétemet. A madár néha felnéz, de láthatóan nem érdekli, hogy ott vagyok, keresgél tovább. Már olyan közel értem, hogy fényképet is érdemes volt készíteni.

Erős a napsütés, nem éppen fotózásra való az idő, de ezen eszembe se jut bánkódni, pár kocka, és ismét egy kicsit közelebb "csúszok".

Nagyjából érzem, hogy a madár tűrőképességének határán járok, mert egyre sűrűbben emeli fel a tekintetét rám. Amennyire lehet lapulok, fényképező a földön, a fejemet sem emelem fel, de még egy kicsit közelebb kell mennem! A banka belép egy kis mélyedésbe, csak a fejét látom.

Amint lehajol, hogy felvegyen valami rovart, még egy csúszást kipréselek magamból. Jó lesz! A madár kilép a fű takarásából, és nyújtózik egyet, felemeli bóbitáját. Lélegzetvisszafojtva eresztettem rá egy sorozatot.

Miután megrázta magát, rám nézett, majd felrepült az egyik öreg eperfa ágára. Talán 6-7 m-re voltam már ekkor tőle. Remegve álltam fel, és izgatottan néztem vissza a képeket a fényképező kijelzőjén. És igen, megvan a mozdulat! Nagy pillanatok voltak ezek nekem! Lassan öt éve vagyok a búbosbanka nyomában, azóta keresem a lehetőséget, hogy fotózni tudjam ezt a gyönyörű madarat. Nem gondoltam volna, hogy az első alkalom egy véletlen találkozás lesz, és hogy rögtön elsőre egy ilyen remek képet sikerül készíteni...

Pécs, 2014. április 9.

Fészekrakás

Egy évvel ezelőtt az itatónál feltűnt, hogy a dekorációként használt moha eltünedezett. Hamar fény derült akkor a dologra, fekete rigó vitte alapanyag gyanánt készülő fészkéhez. Akkor nem sok jó képet tudtam készíteni erről az érdekes viselkedésről. Idén viszont jó előre készültem a dologra, és viszonylag sok mohát tettem ki már hetekkel ezelőtt az itató köré, hogy mire elkezdődik a fészekrakás ideje, a rigók már a helyszínen találják. Legutóbbi ellenőrzés alkalmával már láttam, hogy valami elkezdődött ezen a téren, itt volt tehát az ideje egy kis leskelődésnek. Kellemes tavaszi hangulat van már az erdőben. Friss zöld színek, madárének. Jó ilyenkor kicsit elbújni a lesben és nézelődni, hallgatózni. Akaratlanul is számolom a környéken éneklő madarakat. Erdei pinty, csilp-csalp füzike, barátka szólnak. A füttykoncert közepette rigó riasztását hallom a közelből. Majd az itató szélén meg is jelenik egy tojó madár.

Aha, megvagy! Nem sokat teketóriázik, forgolódik picit, vizsgálja a mohát, majd nekiáll, és elkezdi tépni, ráncigálni.

Heves mozdulatokkal szaggat ki belőle nagy darabokat, néha az egyensúlyát is elveszti, annyira dolgozik.

Aztán, mikor már több nem fér a csőrébe, elrepül.

Néhány perc múlva azonban újra jön, és kezdődik a cibálás, ráncigálás, míg ismét tele csőrrel repül el ugyanabba az irányba.

Sokszor visszatér, van lehetőség, hogy több kompozíciót is kipróbáljak. Mókásan fest, ahogy megtömött csőrrel igyekszik még egy kis mohát felszedni.

Bár a tojó egyedül dolgozik, rigóéknál ez így szokás, a hím mindenhova követte. Többször csak a les fölötti fa ágára ült, onnan nézte, hogy a tojó mit csinál, de volt, hogy le is szállt a mohalelőhely mellé, amíg párja megtömte a csőrét egy újabb adaggal. Majd együtt repültek el a készülő fészek felé.

Amíg rigóék fordultak egyet, és az itató felszabadult, a közelben éneklő barátka is leszállt, bár ő nem moháért, hanem, hogy igyon egyet.

És a szomszéd bokrosban éneklő vörösbegy is megmutatta magát egy rövid időre.

Szóval zajlik az élet az itató körül, megtelik az erdő élettel, mindenki teszi a dolgát annak rendje és módja szerint. Sőt a távolból megszólalt az idei év első kakukkja is...

Pécs, 2014. április 4.

Odútelep

Április elején már aktuális egy ellenőrzés a cinegés odútelepeken. Az időjárás alakulása miatt már előrehaladott állapotokra számítottam, és újra itt a nagy kérdés, vajon idén lesz-e búbos cinege költés valamelyik odúban? Na, majd meglátjuk. A régi odútelep 20 odúja közül 8-ban találtam már tojásokat. Némelyikben csak 4, de volt amelyikben 11 tojás lapult már. Azonban valamennyi még a kotlás előtti állapotban. A cinegék, amíg nem teljes a fészekaljuk, nem kezdik el a kotlást, hanem a fészekanyaggal betakargatják a tojásokat, amíg a teljes tojásszám meg nincs. Én is így, betakargatva találtam őket. Hogy mely fajhoz tartoznak, az még rejtély.

Két odúban megtaláltam a már megszokott mogyorós peléket is. Bár az odúk nem számukra készültek, azért örülök nekik, védett állatok.

Az újonnan létesített odútelep odúi még érintetlenek. Azonban a füleskuvikok számára kihelyezett odúk egyikében is cinege tojásokat találtam. Itt a gazda kilétére is fény derült. Széncinegék foglalták el a "D" típusú odút. Nem lesz szűkös a lakás nekik, az biztos. :)

Pécs, 2014. április 3.