Párszor ugyan elúsztak előttem,
de sokáig egyszer sem maradtak. Talán az egy tollászkodó mozdulatért érdemes volt korán kelni.
Az ismétlésre másnap délután kerülhetett sor. Zavartalan napsütés várt, és az események is szinte azonnal felpörögtek. Érkezésem után hamar visszaállt a rend, és az öbölben megjelenő vöcsökpár egyből a lényegre tért. Trombitáló hangjukat hallatva egymás felé közeledtek, és násztáncba kezdtek.
Ez egy nagyon szép, megkapó jelenet. A két madár egymással szemben illegeti magát, gallérjukat, bóbitájukat felmeresztik, és táncolnak.
A fények még kicsit kemények voltak, de az, hogy ezt végre objektÃven keresztül nézhettem, feledtette ezt a problémát.
A nap hátralévő része sem telt üresen. A vöcskök szabályos időközönként megjelentek.
Halásztak,
vagy a lábukat nyújtogatták,
vagy éppenséggel csak ringatóztak a vÃzen a naplemente fényében.
Pécs, 2016. április 4.
Ha meg kellene fogalmaznom a természetfotózás lényegét, azt hiszem bajban lennék. Annyira összetett, komplex tevékenység, hogy nehéz lenne kiragadni egy momentumot, ami leginkább leÃrja, miért is szeretem annyira. Az élményeken, a természettel való kapcsolaton túl talán a tökéletes pillanat keresése, átélése az, ami leginkább kifejezi ezt. Sok év alatt nagyon kevésszer történt meg, hogy minden összeállt, hogy azt tudom mondani, igen, ez egy tökéletes pillanat volt. Amikor a naplemente legszebb fényei festik aranybarnává a hátteret, amikor rezzenéstelen a vÃzfelszÃn, és minden nyugalmat áraszt. Akkor várja mindenki, hogy történjen valami. És néha megtörténik. :)
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f7,1, 1/1000, ISO 800, -1 EV beállÃtásokkal készült.
Pécs, 2016. április 2.
Igaz, hogy csak megmutatták magukat, de ez már biztató előjel. Napkeltéig nem is láttam őket, csak a szárcsák jöttek-mentek a közelben, időnként keresztezve a felkelő nap fényét.
Fantasztikus szÃnvarázs alakult ki, ami percrÅ‘l-percre változott, ahogy a nap egyre emelkedett. A vÃztükörben megjelenÅ‘ napkorong mellé beúszó búbos vöcsköt szépen kontúrozta a vörös fény.
Talán nem is a madarakon van ilyenkor a lényeg. A szÃnek, formák sokkal erÅ‘sebben ki tudják fejezni a napkelte tünékeny csodáját.
Ahogy a nap emelkedik, a vörös úgy vált át sárgába. A jó helyen, jó idÅ‘ben beúszó hattyú Ãgy változik fehérrÅ‘l arany szÃnűre.
A szÃnvarázs sajnos gyorsan eltűnik, de ez esetben nem bántam. A többször megjelenÅ‘ búbos vöcskökre koncentráltam.
A tavalyi, elsÅ‘ tutajos szezonban óvatos voltam, de mostanra kiismertem a szerkezet úszóképességét, Ãgy most már bátran kimerészkedek vele a mélyebb vÃzre is. Régi vágyam volt, hogy a búbos vöcsökhöz közelebb férkÅ‘zzek, ezért a mostani helyzetet nagyon élveztem. Több madár is mozgott az öbölben, csak ki kellett várnom, amÃg egyik-másik a megfelelÅ‘ pozÃcióba kerül, és elÅ‘ttem produkálja magát.
Mintha milliónyi fénylő gyöngyöt rázna le magáról a madár, az ellenfény csodákra képes. :)
Az ilyenkor gyakori nászjelenetek sajnos mind rossz helyen történtek, csak szorosan egymás mellett úszkáló párokat sikerült elkapni.
Sebaj, azt hiszem Ãgy is elégedett lehetek. JelentÅ‘s elÅ‘relépést tettem búbos vöcskök fotózása terén.
Egy-két közelebbi helyzetet még megvártam,
aztán egy szemkápráztató jelenet után befejeztem a mai reggelt. A napfényt szÃneire bontó csillanások közé beúszó vöcsök szépen megkoronázta a napot.
Pécs, 2016. április 1.
Nyakát kinyújtva fuvolázott, közben szomszédja szorgalmasan válaszolgatott. Szép volt, de sajnos óvatlan voltam, észrevette az objektÃv mozgását, és lebukva eltűnt a szemem elÅ‘l. Messze nem mehetett, a hangját folyamatosan a közelbÅ‘l hallottam. De úgy látszik a szomszéd sem úszkált tétlenül, nemsokára megpillantottam, amint szembÅ‘l a gyékényes mentén közeledett. Egy-egy füttyszó innen-onnan, és a szomszéd egyre közelebb ért.
AmÃg a hátulsó madár csendben volt, addig ez a vöcsök is nyugodtan viselkedett. De amint az megszólalt, emez határozottan elindult a hang irányába.
Nagyon közel úszott el előttem, a portré talán érzékelteti.
Még hallottam a les mögül szólni mindkét madarat, aztán a hangok szétváltak, és rövidesen mindkettÅ‘ a helyérÅ‘l szólongatta egymást. Úgy látszik lecsillapodtak az indulatok. Újabb egy órán keresztül nem történt semmi emlÃtésre méltó, amikor az öböl szélén feltűnt egy hattyú. Egyenesen befelé tartott, közben fejét a vÃz alá dugva táplálkozott. Figyelgettem az objektÃven keresztül. Vártam, hogy közelebb érjen, amikor a háttérben újabb nagy fehér folt jelent meg. Még egy hattyú. Ez utóbbi azonban egészen másként viselkedett. Szárnyait kissé feltartva, kihúzott testtartással, egyenesen az elÅ‘zÅ‘ felé tartott. Amikor a közelébe ért, egymás felé fordultak, felborzolták nyakukon a tollazatukat, és búgó hangokat hallattak. EgybÅ‘l világossá vált a helyzet, nászviselkedést látok.
Egy darabig szinkronban, egymás mellett úsztak,
majd rÃtusosan fürdeni kezdtek. De arra ügyeltek, hogy mindezt szorosan egymás mellett tegyék.
Micsoda látvány volt! Nagyon kellet ügyelnem, hogy a vÃzszint rendben legyen, és közben arra gondoltam, csak ki ne ússzanak a látótérbÅ‘l. Bár ilyet még sosem láttam, tudtam, hogy mi fog következni. Egy-két perc elteltével a kicsit filigránabb termetű tojó lehajtotta a fejét a vÃzre, a gúnár pedig tette a kötelességét.
Az aktus végeztével mindkét madár kiemelkedett a vÃzbÅ‘l, és búgó hangjukon ünnepelték egymást.
Majd mindketten rövid tollászkodásba kezdtek.
Hát nehezen tértem magamhoz. Csodálatos, meghitt pillanatok voltak. Sokat már nem is vártam a mai naptól. Az ismét feltűnő kis vöcsök is sietett a dolgára.
Én meg a hattyús élménnyel telve vártam, hogy este legyen. Indulás közeli volt már az idÅ‘, mikor a szárcsák zajongására lettem figyelmes. Az egyik irányból heves futással iramodtak a nádas felé. Valaki biztos jár a töltésen, gondoltam. Szinte abban a pillanatban az üres öböl közepén valami kidugta a hátát a vÃzbÅ‘l. De csak egy szemvillanásra. El is gondolkodtam, hogy láttam-e egyáltalán valamit. De néhány másodperc múlva a les elÅ‘tt pár méterre örvénylett egy nagyot a vÃz, és felbukkant egy szÅ‘rös fej. Mi van? Vidra! Pár másodpercem volt, hogy megörökÃtsem a váratlan látogatót.
Két kattanást engedett, majd egy nagyot örvénylett a vÃz, és el is tűnt.
Nehezen tértem magamhoz az ámulatból. Annak ellenére, hogy a fél életemet a természetben töltöm, még soha nem láttam vadon élő példányt. Igazi ráadás volt ez a nap végére.
Pécs, 2016. március 26.
Sokáig ugyan nem maradt, mert valahonnan a tutaj mögül felhangzott egy másik kis vöcsök kiabálása, delikvensem pedig azon nyomban elindult a hang irányába. Még hallottam, amÃg egy darabig egymásnak válaszolgattak, aztán csend lett. A területfoglalás idÅ‘szaka ez a vöcsköknél, ilyenkor gyakoriak a határvillongások. Jó fél óra is eltelt eseménytelenül, csak a szél lökdöste a tutajt. Aztán közel az elÅ‘bbi ponthoz, a semmibÅ‘l ismét feltűnt a kis vöcsök. Szemkápráztató a dolog sokszor, mert a vÃz alatt láthatatlanul közlekednek, és ahol az egyik pillanatban nincs semmi, ott a másikban már egy vöcsök ringatózik a vÃzen. Vártam kicsit, majd miután lebukott, ráfordultam az irányra az optikával. A madár sokkal közelebb bukkant fel, mint vártam. Hű, de jó kis helyzet.
Még a nap is elÅ‘bukkant a felhÅ‘k közül, gyönyörű fények estek a hullámzó vÃzre.
Sokáig nem élvezhettem a látványt, hátulról ismét felhangzott a vetélytárs gurgulázó hangja, madaram pedig ismét eltűnt, hogy rendre teremtse a határsértőt. Aznap nem is tért vissza. De a két madár hangját innentől szinte folyamatosan hallottam különféle irányokból, de a tutaj mögötti pont úgy látszik mindkettőjük számára fontos lehetett, mert abból az irányból többször szóltak. A nap hátralévő része eseménytelenül telt. Az ismét beborult, meglehetősen barátságtalan időben csak egy tőkés réce pár úszott el lőtávolon belül.
Nem is vártam estig. A hátralévő időt arra szántam, hogy a tutajt átkormányoztam arra a helyre, ahonnan a vöcskök hangját legtöbbször hallottam. Hátha legközelebb...
Pécs, 2016. március 25.
Amint az elsÅ‘ képek elkészültek, szembesültem azzal a problémával, amivel nem számoltam. Az újjáéledÅ‘ friss növényzet, hihetetlen gyorsasággal nÅ‘. Egy héttel elÅ‘tte, mikor a tutajt ide pozicionáltam, még egy-két zöld levélcsúcs látszott csak, most meg helyenként elrejtették elÅ‘lem a les elÅ‘tt átúszó szárcsákat. Mindegy, ezen ma már nem változtathatok. Az is tisztán látszott, hogy nem csak a növények kezdtek el vadul nÅ‘ni, hanem a szárcsák kedélyállapotában is változás történt. A békésen úszkáló, táplálkozó madarak egyre többször ugranak egymásnak. Itt is-ott is kialakulnak heves területviták, ami szárcsáéknál meglehetÅ‘sen látványosak. Ilyenkor a vÃz felszÃnén futnak, egymást kergetve. Ilyen pillanatokra vadászok, mozgalmas, fröcsögÅ‘s fotókat szeretnék. Nem egyszerű, mert a harcias szárcsák úgy robognak át a vÃzen, mint a gyorsvonat, nem mindig sikerült a fényképezÅ‘vel lekövetni Å‘ket.
El is telt a délután, naplementére nem is vártam, hiszen vastag felhÅ‘k takarták az eget. Az estig hátralévÅ‘ fél órát arra használtam, hogy a tutajt növénymentes részre állÃtsam. Másnap ismételhettem. Na de merÅ‘ben más körülmények között, hétágra sütött a nap. Mindjárt jobb kedvvel "úsztam" be a tutajhoz, és a kedvem csak még jobb lett, amikor az elsÅ‘ madarat megláttam.
Búbos vöcsök forgolódott a gyékényes szélében. Nagyszerű, hát megérkezett az újabb célpont. Óvatosan méregette még a lest, és a felé forduló objektÃvet, és rövid bukdácsolás után odébb is úszott, de mindenképp biztatónak látom a helyzetet vele kapcsolatban.
A vöcsök után a szárcsákra terelődött a figyelem. Az akciók ugyan távol történtek, de volt rá példa, hogy egy-egy madár a közelben úszott el.
A délután nagy része eseménytelenül telt, a nap is már egészen alacsonyan járt, gyönyörű fények festették a tájat. Az oldalt mozgó szárcsát figyeltem, arra vártam, hogy beússzon elém, amikor nagy fehér madár villant kicsit távolabb. Annyit tudtam csak tenni, hogy a fényképezőt odarántottam, és exponáltam.
A hattyú landolásának csak a végét kaptam el, de a hatalmas madár érkezése Ãgy is látványos fotót eredményezett. A legszebb fények voltak azokban a percekben, talán negyed óra volt még naplementéig. A hattyú méltóságteljesen befordult, és teljes szépségében mutatta magát, mielÅ‘tt beúszott volna a nádasba.
Talán fél percig tartott a jelenet, a hattyú eltűnt, mintha az egész meg sem történt volna. Arra eszméltem, hogy a szárcsa, amit az elÅ‘bb kémleltem, közben beért a várt pozÃcióba, Ãgy róla is elkészülhetett a fotó.
A máskor feketének tűnÅ‘ madár tollazata gyönyörűen mutatott minden részletet, és a piros szeme csak úgy világÃtott a lemenÅ‘ nap fényében. Szép volt. A szárcsa a part menti gyékénysávhoz igyekezett, ahol egy társa már táplálkozott. EgybÅ‘l indult a rivalizálás, már azt hittem lesz valami balhé is, de aztán az indulatok elsimultak. A nap végére maradt az egészen elképesztÅ‘ szÃnvilág, amit a horizontra érÅ‘ nap megvilágÃtása okozott.
Pécs, 2016. március 15.
vagy egy szép tóparti naplemente.
Pécs, 2016. március 6.
A már évek óta tartó "sorozatomban" minden eltelt hónap végén kiemelek egyet az aktuális idÅ‘szakban készült fotók közül, amely a képi világa, vagy az átélt élmények miatt kedves lett számomra. Most rendhagyó módon szakÃtok ezzel a hagyománnyal, és egy kicsit régebbre nyúlok vissza. Az elmúlt telet és az azt megelÅ‘zÅ‘ Å‘szi hónapokat a rétisasok fotózásának szenteltem. Az elmúlt közel fél évben sokat dolgoztam azon, hogy ezeket a nemes madarakat megfelelÅ‘ közelségbÅ‘l lencsevégre tudjam kapni. Ez két alkalommal sikerült is. Nehéz leÃrni mit éreztem, amikor ez a hatalmas madár landolt a les közelében, és az objektÃven keresztül a szemébe nézhettem, egy biztos, felemelÅ‘ érzés volt. Ennek a projektnek az emlékeként álljon most itt egy novemberi fotó arról a felejthetetlen pillanatról.
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f6,3, 1/400, ISO 800, -1 EV beállÃtásokkal készült.
Pécs, 2016. február 28.
Január általában az év leghidegebb hónapja. Azt hiszem ebbÅ‘l most nem is volt hiány. Ami miatt nekem mégis hiányérzetem támadt, az a hó. Sajnos egyre gyakrabban éljük meg a hómentes teleket, és eddig ez a mostani is ezek közé tartozik, legalábbis ezen a vidéken. Éppen ezen okok miatt azt a keveset ami adatott, mindenképp ki akartam használni. A január elsÅ‘ felében, egy éjszaka leforgása alatt leesett 15-20 cm körüli hó varázslatossá tette az erdÅ‘ket. Nem volt maradásom, mennem kellett. Semmivel össze nem hasonlÃtható a friss, puha hóval betakart erdÅ‘ látványa, amit csak talán egy gyönyörű madár érkezése tehet még szebbé, feledhetetlenné. :)
A kép Pentax K5 II vázzal, Sigma 120-400 mm 1/4,5-5.6 DG APO OS optikával, f8, 1/500, ISO 800, +0,7 EV beállÃtásokkal készült.
Pécs, 2016. január 30.
Szeretem ezt az időszakot, kár hogy nagyon rövid ideig tart csak. Ahogy telnek a percek, a kékes árnyalatok egyre halványabbak, helyettük a köd szürkesége kezd dominálni.
Majd úgy jó negyed óra múltán mintha enyhe szÃn kezdene megjelenni a háttérben. A köd ritkul, és talán az idÅ‘közben felkelt nap fénye kezd derengeni a réten. Az ágon várakozó szarka tollazatán szemet szúr a dér. Már többször tapasztaltam hideg téli reggeleken, hogy a szabadban éjszakázó madarak tollára ráfagy a dér. Nem lehet egyszerű nekik a fagyos éjszaka. Ilyenkor felértékelÅ‘dik bennem az a munka, fáradság, amit az etetésükre fordÃtok.
Mire az első hollók megérkeznek, már egészen határozott, és nagyon különleges fény önti el a környéket.
Az ő tarkója is deres. Olyan, mintha ősz lenne. :)
Kora délelőttre aztán a köd kezdett feloszlani,
de a dér még nem akart leolvadni a madarak tolláról.
Úgy tűnik, ez őket cseppet sem zavarta, az etetőtéren nagy lett a forgalom.
A nagy sürgés-forgás közepette előfordult, hogy a fotókon olyan képelem is megjelent, amit nem terveztem előre. :)
A délelőtt első fele el is telt. Csak varjúfélék jöttek. Már jócskán benne jártunk a napban, amikor az első ölyvek is leszálltak.
Az elsők még viszonylag nyugodtan viselkedtek,
majd mikor egyre többen lettek, mindenkinek sürgőssé vált a dolog.
Szigorú nézések, és egy-két röpke csatározás is megesett.
Az elsőnek érkezők közben már jóllaktak, és jobbnak látták, ha az indulatokat, teli beggyel, csak szemlélőként nézik,
és helyet adnak az újonnan érkezőknek.
De ahol sok ölyv gyűlik össze, ott bizony a pihenÅ‘helyért is meg kell küzdeni. Ez náluk már csak Ãgy van. :) A közeli beülÅ‘re érkezÅ‘ madár ki is használta, hogy nyugalma volt pár percig. Hosszasan süttette magát a nappal, miközben széttárta szárnyait. Láthatóan élvezte, ahogy a napsugarak átmelegÃtik a tollazatát.
A reggeli homályhoz képest, késő délutánra nagyon szép napsütés kerekedett. A hollók fekete tollazata csak úgy ragyogott.
Korábban is jöhetett volna a napfény, mert Ãgy csak a kiürülÅ‘ placcot sütötte. Lassan az utolsó ölyvek is elrepültek.
Milyen érdekes, hogy mennyit küzdöttem az első ölyves fotóimért. Most pedig, ezekkel a képekkel, a kétszázadik egerészölyv fotó is felkerült a honlapomra. :)
Sok fotó, sok élmény. Remélem egyszer majd a sasokkal kapcsolatban is elmondhatom ezt. Még akkor is, ha ezen a napon nem mutatkoztak a les előtt.
Pécs, 2016. január 17.