volgyis blogja | Völgyi Sándor fotógaléria

Nehezen megy

Előző bejegyzésben már beszámoltam arról, hogy a vízimadaras fotós projektemet megpróbálom kiterjeszteni a nyílt vízen mozgó madarakra is. Sajnos úgy tűnik, hogy ez nem megy olyan könnyen, mint gondoltam. A madarak meglehetősen bizalmatlanok. Valamit biztosan változtatnom kell a módszeren, hogy eredményesebb legyek. Persze nem adom fel, a dolog így is nagyon izgalmas, már csak a madarakhoz kell közelebb kerülni.

Pécs, 2012. június 16.

Odútelep

Kis pártfogoltjaim az odútelepen elérték a megfelelő kort a gyűrűzéshez. Szeretnénk a legpontosabban nyomon követni a búbos cinegék életét, ezért nagyon fontos, hogy az összes kirepülő fióka gyűrűt kapjon. Így információt kaphatunk majd talán arról, hogy az itt kikelt fiókák hol keresnek maguknak élőhelyet. A második fészekaljban öt fióka kelt, és mind az öt pár napon belül el is hagyja az odút.

De, hogy teljes legyen a kép, a fiókák mellett az öreg madarak is jelölést kaptak. Ez azért fontos, mert a következő években is számítunk költésre ebben a revírben. A gyűrűzés segítségével pedig megtudhatjuk, hogy vajon a mostani pár marad-e ezen az élőhelyen. De ez még a jövő zenéje. Egyenlőre örülök, hogy ez a költési szezon ilyen jól zárult.

Pécs, 2012. június 13.

Tollasodó fiókák

A gyöngybaglyoknál elérkezett az újabb ellenőrzés ideje. A legfontosabb kérdés most az, hogy a kikelt fiókák közül vajon mennyinek sikerült elérni a gyűrűzéshez szükséges fejlettséget, ami a kirepülés előtti utolsó állomás. A láda fedelét felnyitva örömteli látvány fogadott bennünket. A tollkupac hat szépen fejlett fiókát rejtett. Vagyis az összes fióka szerencsésen átvészelte a kritikus időszakot.

Szépen sorban kézbe kerültek, és a ládába már gyűrűvel ellátva bújtak vissza. A kifejlett gyöngybagoly nagyon szép madár. A pihék alól előbukkanó szárnytollak mintázata jól sejteti, micsoda gyönyörűség lesz abból a szépnek egyáltalán nem nevezhető apróságból, ami pár héttel ezelőtt kibújt a tojásból.

Pécs, 2012. június 12.

Vízreszállás

A vízparti lesben töltött üres órákban azon morfondíroztam, hogy mit lehetne kezdeni a tó nyílt részein úszkáló madarakkal. Hogyan lehetne fotózható közelségbe kerülni velük? A megoldás egyszerű, oda kell menni hozzájuk. Na igen, de hogyan? Ezzel a dologgal próbálkozom. A második alkalom már némi eredményt is hozott. Egy búbos vöcsök került a fényképező elé.

Pécs, 2012. június 10.

Mumusaim

Vannak növények, melyek minden igyekezetem ellenére eddig elkerültek. Évről-évre keresem azokat a fotózásra is alkalmas töveket, amikkel védett növényes kollekciómat is bővíthetem, de ez sok esetben nem is annyira egyszerű. Többször előfordult már, hogy a kiszemelt növény mire elérte volna a kellő fejlettséget, és kivirágzott volna, valami közbejött. Egy őz lelegelte, turisták leszedték, vaddisznó kitúrta, vagy egyszerűen lekéstem a virágzást. Ezek a növények valóságos mumussá váltak számomra. Volt ugyan fotó róluk, de egyik sem volt az igazi. Úgyhogy néhány éve már versenyt futok őzekkel, kirándulókkal, az időjárással, hogy előbb érjek oda a virághoz, mintsem valami megint történjen, és újabb egy évet kelljen várnom a megfelelő alkalomra. Ezúttal két növénynél sikerült elérnem, hogy lekerüljenek a mumus listáról. Az egyik egy orchidea, a kétlevelű sarkvirág. Eddig mindig csak satnya, elvirágzott töveket találtam, most viszont belebotlottam egybe, mely gyönyörűen nyílott az erdő alatt.

A másik virág a turbánliliom. Többször követtem már figyelemmel, ahogy megnő, bimbókat növeszt, elkezd kinyílni, ám a teljes virágzást vagy lekéstem, vagy pedig valaki megelőzött, és már csak a kopasz szárat találtam. Most viszont bepótoltam a hiányt.

Pécs, 2012. június 6.

Kacsák

A vízparton zajlik az élet. Az új nemzedék már napvilágot látott több madárfajnál is. A les körüli nádasban vezetgeti fiókáit a tőkés réce. A frissen kikelt fiókák nem sokat teketóriáznak, amint felszáradnak egyből irány a víz, szépen "kacsáznak" szülőanyjuk után. De fő az óvatosság. A víz fölött folyamatosan őrjáratoznak a barna rétihéják. A nádas biztonsága jól jön, amíg a fiókák kellően meg nem erősödnek. A legkisebb nyílt víz is veszélyes lehet. Először az öreg tojó úszik ki a sűrűből, alaposan körülnéz.

Ha minden rendben, akkor jöhetnek a fiókák is, szépen sorban. Irány a szemközti sűrű.

Az utolsó kiskacsa után anyjuk is követi őket.

Két család is járja a környéket. Az egyik tojó 5, míg a másik 1 fiókát kísérgetett.

Pécs, 2012. június 1.

A hónap képe - 2012. május

Májusban több fotós projektben is előre léptem. Ezek közül mégis talán számomra legfontosabb a nyaktekerccsel való találkozás volt. Egyrészt szép madarász élmények fűznek hozzá, másrészt ebbe a projektbe elég sok időt fektettem. Két tavasz megfigyeléseit összegezve idén jutottam el oda, hogy a fotózásnak nagy biztonsággal neki tudtam látni. Persze ehhez kellett a madár jó közreműködése, és egy nagy adag szerencse is. Számtalan kép készült, amik közül lett egy kedvencem. A madarak viselkedése sok információt közöl az azt értővel. Mást jelent, ha kinyújtja nyakát, lelapítja tollait, összehúzza testét vagy éppen tollászkodik. Másképp viselkedik, amikor figyel, fél, ideges vagy biztonságban érzi magát. A tollászkodás, az a mozzanat, amit a madarak akkor végeznek, amikor teljes biztonságban érzik magukat. Akkor nyertem teljes bizonyságot arról, hogy a fotózással nem mentem túl messzire, amikor a nyaktekercs a lessátram előtti beszállón tollászkodni kezdett. Megrázta magát, felborzolta tollait, majd szépen rendbe szedte tollazatát. Szép pillanat volt. Egy apró kapcsolat gyermekkorom láthatatlan madarával.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6/7, 1/125, ISO200 beállításokkal készült.

Pécs, 2012. június 6.

Rétek virágai

Sikerült egyet előre lépnem védett növényes fotós projektemben. Ezúttal azonban nem a Mecsekben, hanem a hegység lábainál elterülő réteken találtam meg a fotózni való újdonságokat. A magas füvű nedves rétek sok szép virágot rejtenek. Közülük most a mocsári kosborral és a réti iszalaggal futottam össze. A mocsári kosbort két éve keresem. Valamiért eddig nem sikerült megtalálnom a tradicionális élőhelyeken sem. A szerencse most mellém állt.

A másik növény a réti iszalag. A kosbor fotózása után őt is útba ejtettem. Nem bántam meg, nagyon szép virág.

Pécs, 2012. május 31.

Tollgombóc

Az elmúlt időszak heves esőzései megtették a hatásukat a tavaknál, és a vízszint végre elérte a maximális szintet. Vártam már ezt a pillanatot, mert a vízparti lest száraz tómederben helyeztem ki, és a majdani vízmagasságot csak becsülni tudtam. Arra törekedtem, hogy a les minél közelebb kerüljön a víz színéhez, hogy a fotózáshoz legmegfelelőbb nézőpontot elérjem. Örömmel jelenthetem, hogy a les beállítása viszonylag jól sikerült. A vízszint közel van az optimálishoz.

A megemelkedett víz egyből meg is hozta az eredményt. A kis öbölben megjelent a kis vöcsök. A kb. 50-60 cm-es mélység már elég ahhoz, hogy a folyton bukdácsoló madár jól érezze magát. A les is bizonyított. A félénk madár 2,5-3 m-re úszkált előttem. Most láttam igazán, hogy a kis vöcsök mennyire kicsi. Elférne a tenyeremben, valóságos tollgombóc.

Pécs, 2012. május 25.

Odútelep

Cinegés odútelepem soron következő ellenőrzésére érkeztem a fenyvesbe. Az eltelt pár hét elég volt arra, hogy az első fészekalj fiókái kirepüljenek, és az odúkban elkezdődjön a második költés. A kék cinegéknél ugyan még nem, de a széncinegés odúkból kettőben már a fiókák helyett újra tojásokat találtam, míg egyben kirepülés előtt álló fiókák lapultak, szorosan egymás mellett.

A búbos cinegéknél is örömteli változás volt. A hatos odúból kirepültek a fiókák. Helyettük csak a letaposott fészekanyagot találtam. Kicsit szomorúan konstatáltam a helyzetet, mert azért titkon reméltem, hogy második költés is lesz. Viszont rossz kedvem egyből elszállt, mikor az ötös számú odút leemeltem a helyéről. Ugyanis az odú berepülőnyílásán egy búbos cinege kukucskált ki, majd amikor a tetőt leemeltem, nem tetszésének hangot adva repült ki a szomszédos fára. Az odú alján öt tojás lapult. Kis pártfogoltjaim az előző odúból átköltöztek a szomszédos, üresen álló odúba, hogy a másodköltés fészekalját ott neveljék fel.

Gyorsan távoztam a helyszínről, hogy minél rövidebb ideig zavarjam őket. Most újabb két hét izgulás következik, hogy ez a fészekalj is szerencsésen kirepüljön. Madarász olvasóim talán értékelik az alábbi kis összehasonlító képet. Az érdekesség kedvéért egymás mellé tettem a három cinege faj tojásait, amiket kis odútelepem eddig produkált. Balról jobbra búbos cinege, kék cinege, széncinege. A fészeképítési különbségek és a tojások mintázatbeli eltérései is jól megfigyelhetők.

Végül a mogyorós pele is előkerült. Szép kis fészket épített magának a biztonságot nyújtó odúba.

Pécs, 2012. május 21.