Jó volt nézni a vidám kis csapatot. A cinegéket hirtelen lehuppanó vadgerle követte. Egy éve találkoztunk utoljára.
két szajkó érkezett nagy recsegés közepette. Hamar fellármázták a környéket. Rendezetlen tollazatuk alapján a vedlés vége felé járó fiatalok lehettek. Jót fürödtek, majd távoztak.
Ahogy én is, az erősen fogyatkozó fények, de leginkább a vacsora hiánya miatt.
Pécs, 2013. augusztus 6.
A guvat visítását közelről hallani abszolút hátborzongató érzés. Többször megtörtént már, hogy a vízparti les környezetében, a nádas rejtekében kiabált, akár közvetlenül a les mellett is. Egy alkalommal az is előfordult már, hogy a les tartószerkezetére állt fel, alig 15 cm-re a les üvegétől, és ott visított egyet. Na abba minden belső szervem beleremegett. De persze a közelség, na meg a meglepetés ereje, akkor nem engedte a fotózást. Szóval amióta a guvat a látóterembe került, azóta vágytam, hogy a visító madarat fotón is megörökíthessem. A júliusi vízparti fotózások alkalmával fordult elő, hogy erre esélyt is kaptam. A nádasban közeledő madár már előrejelezte érkezését, így fel tudtam rá készülni. A jó helyen, fotózásra is alkalmas távolságban, a takarásából kilépő madár még egyszer elvisította magát. A fényképező zárszerkezete is kattant. Egy jellegzetes, régóta vágyott pillanat kapott helyet a memóriakártyán. Igaz, hogy egy fiatal madár volt, nem pedig egy szép, öregkori tollruhás egyed, de azért a visító guvat az mégis csak visító guvat. :)
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/30, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. augusztus 1.
De végeredményben nem is ez miatt jöttem. A guvatok izgatják a fantáziámat. Hátha sikerül megint egyet-kettőt lencsevégre kapni. Nem csalódtam. Elsőnek egy fiatal érkezett. Talán másodköltésből származó fióka lehetett, mert szárnytollai még erősen tokosak voltak, farkán meg még pihetollak meredeztek. Tanulatlan még, a les tartószerkezetét használta közlekedőnek, olyan közel volt, hogy fotózni nem is tudtam. De az öreg madár, már rutinosan, a számukra kijelölt helyre jött. Szépen kisétált a nádasból, így elkészült a fotó, amiért aznap este a szaunát választottam.
Pécs, 2013. július 28.
Pár másodperc múlva meg is jelenik a várt helyen. Körülnéz, és a vízből csipegetve kisétál a takarásból. Egyből feledésbe merül az elmúlt két óra üressége.A guvat nyugodtan viselkedik, hosszan nézi a tisztás túlsó szélét.
Én is odapillantok, és lám, a másik oldalon, a nád között feltűnik egy másik guvat. Az előző madár nem is vár tovább gyorsan átröppen a másik oldalra. Nem veszekednek, egymás mellett szépen megférve keresgélnek a nád között. Néha azonban kilépdelnek a nád közé fektetett fa végéig, így fotózni is tudom őket.
A tollászkodás minden mozdulatát bemutatják. Tollborzolás, tollrázás, nyújtózás, mintha tudnák, hogy produkció van.
Tizenöt percig mozogtak előttem, mielőtt ismét a nád sűrűjébe indultak. És lám, máris jó kedvűen mászok ki a lesből. Így van ez. A fotós szerencséje forgandó, de még jó, hogy a guvat állandó. :)
Pécs, 2013. július 20.
Remek, ilyen helyzetre várok mióta! A kis tisztás takarítása során a rossz helyre növő nádat mindig kivágom, és a kivágott nádszálakból a nádfal mellé kis szigetet készítettem. Kimondottan abból a célból, hogy a rá felkapaszkodó madarakat jó szögből tudjam fotózni. Ez a fiatal vízityúk lett az első.
Nem nagyon zavartatta magát, alaposan körbejárt mindent. Tulajdonképpen egész délután jellemző volt a vízityúkok jelenléte. Volt, hogy három is lőtávolon belül mozgott.
Jöttek-mentek, táplálkoztak, kimásztak a vízben fekvő fákra tollászkodni. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen otthonosan érzik magukat a les előtt.
Egy-egy fiatal szárcsa is feltűnt néha. Legutóbb még apró fiókákat láttam, most meg már anyányi fiatalok bújtak ki a nádasból a nyílt vízre.
A kis vöcsök is meg-megjelent időnként. Mindig meglepődöm, amikor váratlanul egyszer csak felbukkan a víz alól.
A nagy sürgés-forgást nagytestű madár szakítja meg. Fiatal bütykös hattyú úszik be az öbölbe. Nagyon meglepett, még soha nem láttam itt. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele. A nagy madár alaposan kitöltötte a kis tisztást. Főleg, amikor két másik is megérkezett.
A három rút kiskacsa csak pár percig uralta a les előtti vizet, szerencsére hamar távoztak, így jöhettek ismét a kisebb termetű madarak. Három tőkés réce közeledett. A békalencsét eszegették. Némelyik egészen közel jött.
Erősen estefelé járt már az idő, amikor a nádasba befektetett farönkön megjelent egy guvat. Fiatal madár volt. Szép nyugodtan sétált végig ott, ahol tavasszal a szüleit láttam. A lemenő nap még épphogy megvilágította nekem.
A nap zárásaként pedig a nádirigó is megmutatta magát. A főként a nád takarásában mozgó madár pár percre kiült a szélső nádszálra. Már nem énekel, a fiókái is kirepültek már, van ideje pihenni.
Fantasztikus délután volt. Talán a vízparti lesben az eddigi legmozgalmasabb fotózás.
Pécs, 2013. július 15.
Pár méterre leteszem a táskát, előkészülök a fotózáshoz. A fényképező állványra kerül, én meg közelebb megyek, lehasalok mellé, hogy jobban láthassam.
Még jókor érkeztem, talán még egy-két nap, és rozsdásodni kezdenek szép szirmai. Csodálatosak az orchideák, rabul ejtik a szemlélőt. Én is így jártam, megbabonázott, nem tudok szabadulni tőle, még közelebb kell mennem.
Egy más világ tárul a szemem elé, amikor a fényképező keresőjébe nézek. Apró, törékeny, csodálatos világ, a hazai orchideák világa.
Pécs, 2013. július 8.
Nem is volt más dolgom, mint a következő hajnalon akcióba lépni. Sátor a vízpartra, és várni.
Nem kellett csalódnom a madárban. A felkelő nap szép fényében megjelent az ágon. Jó volt újra látni ezt a szépséget ilyen közelről. Pár kép után azonban távozott, és aznap reggel már csak a víz fölött suhanva láttam.
A friss élmény egy újabb hajnali lesre csábított. A jégmadár ismét megtisztelt, de megint csak egy rövid látogatás erejéig. Fogott egy halat, és már repült is tovább.
Sietős volt a dolga. Minden valószínűség szerint szorgosan eteti fiókáit akik még a költőüregben lapulnak. Nincs ideje hosszasan elidőzni, sok még a tennivaló. Meglátjuk pár hét múlva mi lesz a helyzet a jégmadaraknál, akkorra talán már a fiatalok is kirepülnek, és megkönnyítik a vízparton gubbasztó fotós dolgát is.
Pécs, 2013. július 6.
A június végén kezdődő szabadság ideje alatt Tolnanémediben időztünk. A szokásos bóklászásaim során tudtam egy kis időt szakítani a lepkékre. Méltatlanul kevéset foglalkozom velük, pedig nagyon szeretem őket. Most azonban egy szép délutánon bevetettem magam egy közeli rét virágai és a körülöttük repkedő szépségek közé. Az akkor készült képek közül választottam most egyet a hónap fotójának. Egy selyemkóró virágán szívogató sakktáblalepkét.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/320, ISO 200 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. július 6.
Pécs, 2013. június 13.
A következő meglepetést a kis vöcskök okozták. Négy fiókát vezetgetett a szülőmadár, sajnos csak a nádas takarásában. A picik folyton nyaggatták anyjukat, hogy az egymás után hozzon fel a víz alól valami finomságot nekik. Az a szárcsa csibe sem rég kelhetett ki, aki szintén a nádas takarásában úszott el a les előtt. Az igazi ajándék erre a reggelre azonban egy törpegém volt. Többször is átrepült a tisztás fölött, amikor is egy alkalommal a les mellett landolt. Rossz szögben volt persze és nem is a legideálisabb helyre szállt, de arra elég volt, hogy pár képet készítsek róla. Ez a szép, és különleges madár megajándékozott 10 másodperccel, amiért ezen a napon a hajnali fotózást választottam.
Pécs, 2013. június 9.
