Másodszor megnövekedett az esélyem, hogy végre valahára búbos bankát is fotózzak. Józsi segítségével hétre nőtt a bankák számára kihelyezett odúk száma.
Aztán lépéseket tettem, hogy közelebbi ismeretséget kössek a füleskuvikokkal is. Négy odú került ki a számukra megfelelő élőhelyre.
A nagy munka közben azért néha elcsábultam, mert a tavasz rohamléptekkel halad. Már a csillagvirágok is nyílnak a Mecsek völgyeiben.
Pécs, 2013. március 13.
Februárban fotózásra a hónap végén jutott csak idő. Viszont ekkor pár napot sikerült eltölteni a madarakkal. Az időjárás úgy tűnt ebben az évben igazodik a naptárhoz. A harkályok számára kialakított etetőnél is már erősen mutatkoztak a tavasz jelei. Igaz, hogy a szemnek az erdő még csak a barna árnyalatait mutatta, de a fül számára már egyértelmű volt, hogy változnak a dolgok. A csuszkák hangoskodtak, kiabáltak, a harkályok doboltak, és egymást kergették a már területfoglalási lázban égő hím madarak. Mindezek mellett a les előtt sem csökkent a mozgás. A tél hónapjai alatt talán most voltak a legaktívabbak a harkályok, köztük is a közép fakopáncsok. A tollazatuk apró különbségei alapján, így a tél végére, már el is tudtam őket különíteni. Négy példány is bejárt az etetőre. Köszönhető talán ez annak is, hogy a lest eleve a madár élőhelyére vittem. Az öreg erdő tele van odvasodó, korhadó fákkal. A kis termetű, szép színezetű harkály itt megtalálja mindazt, ami neki kell. A hónap képe így ezúttal is ezt a szépséget ábrázolja. Megpróbáltam a képbe belesűríteni mindezt. A korhadó fa, a háttérben megjelenő öreg cserfa sziluettje, az erdő szélén felverődött fiatal fák sárgás, elszáradt lombjának színe mind hozzátartoznak a Mecsek déli lejtőinek hangulatához, ahol megtaláljuk a közép fakopáncsot is.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/30, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. március 4.
A hangulatot fokozza a kergetőző közép fakopáncsok látványa. Párban közlekednek mindenhova. A les elé is egyszerre érkeznek, a hím szorgalmasan követi párját. Csak néha hagyja egyedül, míg dobol egyet az öreg cser száraz ágán.
A nagy fakopáncsok is éreznek valamit. Három hím is kergeti azt az egy szem tojót, aki azért még rendszeresen leszáll az etetőhöz.
Tavaszodik.
Pécs, 2013. február 25.
Minél több időt töltök a harkályokkal, annál több bizonyosságot szerzek arról, hogy micsoda fantasztikus madarak! A természet remekbe szabott alkotásai. Az életmódjuk speciális testfelépítést igényel, hogy a függőleges fatörzseken biztonsággal kapaszkodhassanak. De azért azt nem gondoltam, volna, hogy a fizika törvényeit meghazudtolva, fittyet hányva a gravitációra, egészen akrobatikus mutatványokra is képesek. Persze láttunk már ilyet az erre specializálódott csuszkától, de egy nagy fakopáncstól számomra mindenképpen szokatlan volt az a jelenet, amit egy madáretetőnél töltött fotózás alkalmával tapasztaltam. Az etetőre bejáró hím nagy fakopáncsot már ismerősként köszöntöttem. Sűrűn megjelent, hogy szedjen pár szemet a napraforgóból. Persze ilyenkor azt sem mulasztotta el, hogy a többi madarat kicsit megkergesse, bizonyítva fölényét velük szemben. Egy alkalommal, az helyett, hogy a szokásos mozdulatsort megtette volna, fogta magát, a beszállófán fordult 180 fokot, és fejjel lefelé csüngve figyelte a többi madarat. Nem lehetett kényelmetlen a helyzet, mert vagy fél percig lógott az ágon. Majd ezután, ki tudja milyen gondolattól vezérelve, leugrott az etetőtálcára, és folytatta megszokott tevékenységét. Érdekes jelenet volt. Úgy gondoltam, hogy az elképesztő mutatvány megérdemli, hogy a január hónap fotója legyen.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f4,5 1/40, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. február 2.
Miután megette a finom dióbelet, neki fogott a raktározásnak. Egymás után vitte el a diókat, és rejtette el az avarba, korhadó fatörzs alá. Ha így folytatja, nem lesz elég a dió a tél végéig. :) Eközben egy szinttel feljebb is zajlik az élet. A harkályok egymást váltják a beszállófákon, míg a mókus a földszinten szorgosan dolgozik.
Pécs, 2013. január 30.
A tél beálltával az etetést is megkezdtem. Az etetőanyag mennyiségében és minőségében is változtatásokat eszközöltem. És íme, az ölyvek méltányolják a fáradozásaimat. A helyzet ígéretesnek látszik, eddig soha nem látott mennyiségben látogatják az etetőteret. Már csak a fotózásra kell időt szakítani.
Pécs, 2013. január 12.
A cinege sereg kiegészül a pintyek csapataival. Zöldikék, fenyőpintyek színesítik a felhozatalt.
Egy-egy szajkó is beszáll néha, pillanatnyi zavart okozva a kisebb madarak egymásutániságában.
De nagy szerencsére a harkályok sem hiányozhatnak. Nagy fakopáncsok jönnek-mennek, kergetőznek. Ügyességüket bizonyítva, többször az ágakon függeszkedve közlekedtek. Bámulatos képességű madarak!
Pécs, 2013. január 4.
A december már javában a madáretetés körül forgott. A hónap elején gyorsan kellett cselekedni, hogy a hirtelen beköszöntő, zord, téli időjárás miatt a madarak időben hozzájussanak a kiegészítő táplálékhoz. Ha pedig madáretetés, akkor fotózás. Ebből a szempontból az idei szezont is a harkályoknak szentelem, így ennek megfelelően választottam helyszínt, és építettem csak erre a célra szánt lest. Olyan szerencsésen alakultak a dolgok, hogy már az első fotózások alkalmával sikerült jó képeket készíteni a környéken élő harkályokról, főként a közép fakopáncsokról. Több alkalommal előfordult, hogy egy-egy példány hosszabb ideig is elidőzött a les előtt. A beszállófákra nem csak táplálkozás céljából szálltak be, hanem pihenésre is használták azokat, jó lehetőséget adva nekem a fényképezésre. Egy ilyen pillanatban készült ez a fotó, erről a kecses termetű, finom mintázatú, szép harkályról, ami ezúttal a hónap képe lett.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6 1/15, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. január 1.
És lám a harkályok fel is fedezték ezt a táplálkozási lehetőséget. A környékbeli nagy fakopáncsok szépen bejártak az etetőre.
Persze a harkályoknak felkínált csemegére más madarak is rákaptak. A cinegék mellett néhány csuszka is megjelent párszor.
A nagyobb meglepetést azonban egy közép fakopáncs feltűnése okozta. Nem egy szokványos látvány egy falusi udvarban, örültem neki nagyon. Nem sietett, kényelmesen tollászkodott, mielőtt táplálkozni kezdett volna.
Szép volt, ünnepi hangulat, ünnepi harkályokkal.
Pécs, 2012. december 30.
Persze a rivalizálás sem tarthat örökké, és a sok lúd disznót győz elve alapján, előbb-utóbb minden madár hozzájutott a táplálékhoz.
Pécs, 2012. december 22.
