volgyis blogja

Jó kezdés, pont ahogy szerettem volna. Az itató környékén szépen színesednek a szederlevelek, kézenfekvő volt, hogy ezen a napon valami ilyesmivel próbálkozzak. Két barátcinege volt, közös fürdőzésbe kezdtek. 

Egymás után jöttek a cinegék, jó volt nézni az önfeledt pancsolásukat. Aztán hirtelen felpörögtek az események. Az itató szélén megjelent egy királyka. Gyorsan kellett reagálnom, mert nem a medence végébe szállt, hanem a kunyhóhoz meglehetősen közel, az itató szélére helyezett fatörzsre. Láthatóan a víz érdekelte, de a jó helyeken cinegék fürödtek, így oda nem mert menni. Helyette a víz tetején úszó levelekre próbált meg leszállni. Azok viszont nem bírták el a súlyát, egyből lesüllyedtek, a királyka meg mindig kirebbent az itató szélére. Annyira gyorsan történt minden, hogy ezeket a csobbanásokat nem is tudtam lereagálni, de amikor a víz mellett forgolódott, pár rövid sorozattal le tudtam fotózni.

Egy méteren belül volt, szabad szemmel is nagyon szép látvány volt, de a fotókon megjelenő részletektől teljesen elájultam. 

A királyka megpróbált még néhányszor leszállni a levelekre, de mivel ez nem volt eredményes, továbbállt. Még 10 perce sem ültem a kunyhóban, de már ennyivel is bőven elégedett lettem volna. De a forgalom nem állt le. Csuszka szólt a les fölötti fáról, és a következő pillanatban már a víz mellett nézelődött. 

Szintén nem az az egy helyben ülős fajta, pár kockát engedett, míg kortyolt párat, aztán már ismét a lombkoronából szólt vissza. A csuszka után volt némi szünet, aztán a les melletti bokorra valami leszállt. Takarásban volt, nem láttam, csak az erőteljes szárnycsapásaiból gondoltam, hogy nem cinegéről van szó. Kicsit várt, míg megmutatta magát, de mivel nyugodt volt a környék, csak lemerészkedett a víz mellé. Meggyvágó volt. 

A nap folyamán jött még egy példány. Nem fürödtek, gyorsan ittak pár kortyot, aztán már el is repültek. Azért mindkettőről készült néhány fotó.

Na, alakul a napi fajlista. :) Reméltem, hogy a les fölött csicsergő tengelicek is csak gyarapítani fogják ezt. Így lett. Egy öt példányból álló csapat lepett meg. Inni érkeztek.

Kedves, szép madarak. Jól mutatnak tükörképpel is.:)

A következő szereplő két fekete rigó volt. A tőlük megszokott ricsajozással érkeztek.

A rigók még a víz mellett voltak, amikor a másik hangoskodó társaság közeledett. Három szajkó közeledett, recsegve, riasztva. A nagy hangzavarra a rigók el is mentek. Mire a szajkók megérkeztek, üres volt a terep. Egyből birtokba is vették az itatót.

Egymás után csobbantak a vízben. Az egyik viszont olyan közel akart fürdeni, ami eddig teljesen szokatlan volt, hogy rá kellett szólnom a lesből, mert teljesen telefröcskölte a les üvegét. Nem vette túlságosan zokon, kiugrott a medence szélére, és méltatlankodva bámult a les felé. 

Majd mikor felszabadult a távolabbi fürdőhely, oda ugrott be, és csak úgy beleült a vízbe, mintha csak áztatta volna magát. :)

A nap zárásaként pedig a már említett, sárga nyomokat hagyó vendég is megérkezett. Az itató mellé léprigó szállt le.

A közeli öreg tölgyesben van fagyöngy szép számmal, annak a sárga termését eszik az évnek ebben a szakában a léprigók. Az elfogyasztott fagyöngy magja pedig az ürülékükben is megjelenik. Erről a nyomról nagy bizonyossággal felismerhető a madár, még ha nem is látjuk. Rendkívül óvatos volt. Leszállás után feszülten figyelt egy darabig.

Aztán ivott pár kortyot, majd elrepült.

Micsoda nap volt! Lassan itt a tél, és mégis milyen jó forgalom van a víz mellett...

Nem tudtam ellenállni ebben a gyönyörű őszi környezetben egy madáritatós fotózásnak. Az itató melletti cseres-tölgyesben is a sárga uralkodik. A megélénkülő szélben pedig a levélhullás is megindul az erősebb lökések hatására. Az itató vize is tele van sárga levelekkel. Nem sokat kellett foglalkoznom azzal, hogy a medence környezetét csinosítgassam, adta magát az őszi hangulat. Várakozással teli órák következtek, és tulajdonképpen nem is volt nagy mozgás. Az izgalmat egy vegyes cinegecsapat érkezése okozta csupán. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a cinegékkel őszapók is jöttek.

Nem szálltak le a víz mellé, de a környező bokrokat és a beszálló ágaimat is ellepték.

Sokan voltak, a kunyhó környéke hirtelen megélénkült a jelenlétüktől. Vidám madarak, folyamatosan beszélgetnek, hívják egymást, cserregnek. Nálunk két alfaj fordul elő. Az egyik feje fehér (Aegithalos caudatus caudatus), a másik feje csíkos (Aegithalos caudatus europaeus). Ilyenkor, ősszel és télen a tíz-tizenöt példányból álló csapatokban mindkét alfaj egyedeit megfigyelhetjük. Sőt tavasszal a vegyes költőpárok sem ritkák. Most is láttam mindkét alfajból a csapatban.

Az őszapók, miután megnézegették a les környékét, továbbálltak a környező bokrokra, fákra, maradtak a cinegék.

Némelyik a les zugait is átvizsgálta. Ott csüngtek a les tetején, sokszor csupán 10-15 cm-re tőlem. :)

Akár közmondás is lehetne ilyentájt, hogy a cinege nem jár egyedül. :) A javarészt cinegék alkotta csapatokban nagyon gyakran más madarakkal is lehet találkozni. Királykák társulnak hozzájuk. Ritka fotós csemege ez a rendkívül kicsi madárka. Ezúttal szerencsém volt az egyikükkel. Pár másodpercre leszállt elém egy. Kicsit forgolódott, nézegette a fürdőző cinegéket, majd elrebbent. Pár kocka készült róla.

Örültem neki. Akárcsak a közelben felhangzó érdes cserregő hangnak. Fel is készültem, tudtam ki fog érkezni. Ökörszem járt az itató mellett.

Szép nap volt. Szép, apróságokkal teli őszi nap. :)

Sajnos a napkorong elé bekúszó felhők nem a legjobbkor jöttek, de így is sikerült néhány nagyon hangulatos fotót készíteni a nyárfákon gyülekező madarakról.

A naplemente utáni kékes árnyalatok nagyon szépen mutattak a fotón, elégedett voltam az eredménnyel. De azért a következő pár napban minden délután az eget kémleltem. És lám, eljött az én időm. Három napra rá zavartalan naplemente ígérkezett, én is időben a helyszínen voltam. A kormoránok egy része ugyan odébb állt, de azért nem álltak csupaszon a nyárfák. És ahogy a nap egyre jobban süllyedt, a helyzet is fokozódott. A pár nappal ezelőtti kék fotó aranyban is nagyon jól mutatott. :)

Egyszerűen fantasztikus volt a látvány, amikor a nap a horizont közelébe ért. A vakító fény egyre jobban megszelídült, és a földközeli párás légrétegek gyönyörű színeket varázsoltak a napkorongra.

A három nappal ezelőtti ötlet kezdett képet ölteni. A színes lampionként ereszkedő nap egy magasságba került a nyárfán pihenő kárókatonával.

Az amúgy is lenyűgöző látványt a napkorong előtt áthúzó varjúcsapat csak tovább színesítette.

De a koronát az egészre mégis csak egy kárókatona tette fel. A már eltűnőfélben lévő nap előtt szállt fel a fára, lehetőséget adva nekem egy szép sorozatra, melynek az egyik darabja pont megfelelő lett. :)

Na ezt már nem bírtam idegekkel. A jégmadár úgysem jött, így fogtam az álcahálót, oldalt kicsit megbontottam, és az objektívet a kócsagok felé irányítottam. Ahogy az objektíven keresztül felmértem a lehetőségeimet, nem voltam teljesen boldog. Belógó növényzet, magas perspektíva, szóval csupa zavaró tényező. De nem sokat foglalkoztam ezzel, a kócsagok egyre többen lettek. Pár perc alatt vagy 30-40 nagy kócsag és néhány szürke gém halászott a mederben visszamaradt kis csatornában. A nap már közel volt a horizonthoz, és gyönyörűen világította meg a landoló madarakat.   

Próbáltam minél több leszálló kócsagot elkapni, amikor hozzám közel, úgy 4-5 m-re kék folt villant. Gyorsan ráfókuszáltam, a jégmadár volt. Nem kellett neki az általam kihelyezett gyékénylevél, inkább a töltés oldalából belógó levelekre ült. De jobb is így, az eredeti verzióban most már nem tudtam volna vele mit kezdeni. :)

A jégmadár nem maradt sokáig, pár kocka után elrepült. Visszaállhattam a kócsagokra, amik közül pár elkezdett felém közeledni. A nap már lenyugodott, a víztükör csodálatosan tükrözte az égbolt sárgás-vöröses színeit. A kócsagok, mint valami árnyjáték résztvevői halásztak ebben a csodálatos környezetben.

Egyre több madár, egyre közelebb jött. Nagyon kellett vigyáznom, hogy ne mozduljak. Mivel nem erre készültem, az álcám nem volt tökéletes, féltem, hogy az éles szemű kócsagok észre vesznek. De annyira lekötötte őket a halászat, hogy egyenlőre nem láttak meg.

A kócsagcsapat egyre bátrabban nyomult előre. Egymást úgy próbálták beelőzni, hogy hátulról előre repültek. Amennyire lehetett, próbáltam lekövetni röptüket. Az égbolt fantasztikus színei előtt elrepülő kócsag gyönyörű látványt nyújtott.

Persze sokáig nem maradhattam rejtve. A hozzám legközelebb lévő kócsag csak kiszúrta, hogy nem stimmel valami. :) Pár másodpercig figyelt, majd felugrott a levegőbe, magával rántva a többit is.

A váratlanul kialakult parádé véget ért, én is elkezdtem készülődni. De akkor feltűnt még valami. Néhány madár a töltésen álló égerfára szállt. Mielőtt eljöttem volna, róluk még készítettem pár fotót.

A sort két öreg hím kezdte, egyszerre jöttek, de semmi balhé, teljesen nyugodtan viselkedtek egymás közelében is. Gyönyörű fekete tollazat, sárga csőr, sárga szemgyűrű.

Később is jött még hím madár, kiélveztem a lehetőséget, több kompozícióval is próbálkoztam.

Portréra is nyílt lehetőség természetesen. Közönséges madár, de a hím fekete rigó nagyon szép tud lenni.

Aztán persze voltak öreg tojók is, szép barna tollazattal, fehéres torokkal.

Sok fiatal madár is érkezett a vízhez. Voltak még javában vedlésben lévő "vegyes" tollazatúak.

És már vedlésüket befejezett fiatalok is, ahol a hímek csőre még nem sárgult be, de sárga szemgyűrűjük már szépen kirajzolódott.

És mint a korábbi fotózások alkalmával most is ment a magköpdösés rendesen. :) Szinte mindegyik rigó, mielőtt bármit is tett volna, a víz mellett felöklendezett egy-két, sőt néhány madár négy-öt magot is, amelyet aztán nemes egyszerűséggel a vízbe ejtettek. Mint valami belépőt, vagy fizetséget a vízért, úgy szórták a rigók a magokat az itató mellé érve. :)

Nekem csak a megfelelő időben kellett exponálni, hogy ezek a pillanatok a memóriakártyára kerülhessenek.

A gyors sorozat lehetővé teszi, hogy a köpetelés folyamata, egymás utáni kockákon elég jól kivehető legyen. Ezekből raktam össze egy képet erről az érdekes viselkedésről. 

Mivel a rigók csak ilyen magot hoztak, kíváncsi lettem, hogy vajon milyen növény magja lehet ez, ami már szinte az egész medence alját beterítette. A korábbi álláspont, miszerint som magról van szó, nem állta meg a helyét. A szakirodalom szerint az nem csíkos. Egy kis utánajárás után azonban hamar megoldódott a rejtély. A pár száz méterre lévő keskenylevelű ezüstfa termését ették a rigók, és annak magját hozták magukkal az itatóhoz. :) A rigókon kívül a nap történetéhez még egy szajkó is hozzá tartozik. Meglehetősen idegesen viselkedett.

A víz mellé nem is szállt le, csak körbe-körbe tekintgetett, majd recsegő hangján riasztott párszor. Ilyenkor érdekesen meggörbítette testét.

Két gyakori madár, amelyeket városokban is láthatunk. De az erdőben élő fekete rigónál és a szajkónál nincs óvatosabb madár. Ezt számtalanszor tapasztaltam már, így nagyon örültem, hogy mindezt élőben láthattam.

Egyszerűen csodálatos volt végigkövetni a három tő fejlődését. De sajnos az örömbe a végére némi üröm is vegyült. Az internet egyik hátránya, a sok előnye mellett, hogy az információk sokkal nyíltabbá váltak. És örök tanulság kell, hogy legyen ez az eset is a növény találójának, és az információt tovább adóknak egyaránt. A három előbújt tő közül csak egy érte meg a virágzás végét. Egy kapott esélyt, hogy talán magot is érlelhessen. Nem is tudom hogyan fogalmazzak, hogy az szalonképes legyen! Mélyen tekintsen magába az a természettől elrugaszkodott, dilettáns, magát természetfotósnak gondoló vadbarom, aki csak az elkészült fotót szem előtt tartva, a kevésbé dekoratív két alacsonyabb növésű tövet letörte. És a jobb beláthatóság érdekében a virágok környékén a gyertyáncsemetéket is eltördelte, tönkretéve ezzel a növények környezetét is. Ember! Fokozottan védett faj két példánya semmisült meg a gondatlanságod miatt! Még most is szétvet a düh, amikor ezeket a sorokat írom! Egyszerűen nem hiszem el, hogy vannak olyan fotósok, akik nem képesek a minimális etikai elvárásokat sem betartani. Nem szent semmi, csak a fotó a lényeg! Na ez eddig nem volt jellemző ezen a blogon, hogy ilyen indulatok megfogalmazódtak volna, de ez most kikívánkozott belőlem. És szerencsére meglehetősen olvasott ez az oldal, így remélem valahogy eljut majd ahhoz is, aki magára ismer a leírtak alapján. Jóccakát!

A szőrkupac pedig lélegzett, és aztán meg is mozdult. :)

Nagy pelék aludtak az odúban, egyszerre három is. Így még nem találkoztam ezzel a szép kisemlőssel. Bár az odútelepeken általában nem látják szívesen a nagy pelét, lévén, hogy néha kirámolja a fészkeket, és megrágja az odút, kitágítva annak röpnyílását. Én most nagyon megörültem nekik. Pláne, hogy egy másik odúban még két példánnyal találkoztam. :) Védett faj, 50 000 Ft-os természetvédelmi értékkel.

A nap aztán tovább kúszott, és a speciális fényviszonyokkal a tojó is tovább állt. A helyét egy fiatal madár váltotta fel. 

Első dolga volt, hogy tollászkodott egyet, vedlésben lévő tollazatát rendezgette. 

Miután végzett vele, alapos fürdőzést csapott. Többször is ki-be ugrált a vízbe, és mindannyiszor csak úgy röpködtek a vízcseppek, ahogy a szárnyaival csapdosott.

Jól jött a napsütés, a rövid záridővel szép pillanatokat tudtam kimerevíteni. A sok fröcsögős jelenet után a vízből való kiugrás pillanata is sikeresen a memóriakártyára került.