Blogok

Estefelé...


..., mikor a nap már lefelé jár,
egy száraz fűzfaágra jégmadár száll.
A halvány sugarakban sütteti a hasát,
majd villámgyorsan egy hal után veti magát.


A hal viszont gyorsabb volt ma nála,
így üres csőrrel ül vissza az ágra.
A nap eközben elköszönt már,
az esti szürkületben rázza meg vizes tollát.


Elszállt hát ez a nap is, mint a többi,
a jégmadár arrébb röppen nézelődni kicsit.
Közeleg az este, lassan egybeolvad a világ,
eltűnnek lent a színek és a formák.


Csak az égbolt váltja még a színeket,
vörösből szürkét, majd szép kéket fest.
A madár meg csak ül az ágon,
várja hogy a holnapba repítse az álom.




Pécs, 2017. augusztus 13.

A hónap képe - 2017. július

Barna rétihéja - 2017. július, Dél-Zselic

Július hónapban a tervezett fotózások helyett inkább csak a nézelődés, témakeresés volt a jellemző. Sokat madarásztunk, a fényképező legtöbbször a táskában lapult. Egy hirtelen adódott lehetőséget viszont meg akartunk fogni. Egy olyan tarló mellett próbálkoztunk, ahol jelentős számban gyülekeztek ragadozómadarak. Ám a hajnalban kirakott, és ímmel-ámmal beálcázott lessátrakat nem tolerálták jól, a tervezett fotók nem születtek meg. Ennek ellenére nagyon izgalmasan telt az a reggel. 9 réti sas és egy róka gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk. Az aznapi egyedüli fotóalanyunk végül egy barna rétihéja lett, vele tudtuk tesztelni, hogy jó irányba helyezkedtünk-e. :)

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f6,3, 1/640, ISO 800, -0,7 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. augusztus 6.

Kemence

Leginkább ehhez hasonlítanám a mostani időjárást. Olyasmi lehet egy jól befűtött kemence belsejében, mint mostanság a tűző napon. Ha azonban a hőségen túl tudunk lépni, a felhőmentes napoknak is meg lehet az előnye. Vagyis az estéknek. A lemenő nap izzása izgalmas körítést adhat ilyenkor a fotózásnak. Akár egy minimalista stílusú kép,

akár egy sziluettes tájfotó legyen a cél.


Pécs, 2017. augusztus 5.

Aranytarló

A tavaknál jelentkező pangás miatt új téma után néztünk. Évek óta piszkálja a fantáziámat a nyári aratások idején, a tarlókon jelentkező madármozgás. Ilyenkor a betakarítási munkálatok miatt a mezőgazdasági területeken hirtelen megjelenő táplálkozási lehetőséget megragadják a ragadozó és gázlómadarak. A mezei pocok populációk fölül eltűnik a növényzet, és hozzáférhetővé válnak a predálóik számára. A szalmabálákon sorban ülnek a ragadozók, közöttük pedig kócsagok fehér foltjai díszlenek. Kislányommal gondoltunk egyet, és egy hajnalt egy ígéretes tarló mellett töltöttünk. Az egészen kecsegtetően induló reggel végül nem úgy zárult, ahogy elterveztük, de a napkelte szép ellenfényében mozgó barna rétihéjának hála, nem jöttünk haza fotó nélkül. :)

Pécs, 2017. július 29.

Pangás a tavon

Két hónap után tutajoztam egyet. Az elmúlt időszakban többször sétáltam a tóparton, és szép lassan megérett bennem a fotózás gondolata, így úszó lesemet ismét helyzetbe hoztam. Hűséges lesem az egyik belső öbölben vészelte át a viharokkal tűzdelt időszakot. Szerencsésen, a nádfalba beékelődve, sértetlenül úszta meg a sokszor viharos erejű szeleket. Persze a két hónap alatt sok minden megváltozott. A víz jelentősen leapadt, és a madármozgás is csökkent, láthatóan pangás van jelenleg. De a les elé betévedő egy-egy madár talán jelent valami esélyt. Nem volt kánikula, ki is használtam, és egy délutáni lessel indítottam. A vízszintből nem túl jó a látvány. A récék javában vedlenek, ezért a víz tele van tollakkal, és a hínár is sok helyen kikandikál már a víz alól. Nem baj, ha már itt vagyok, várok. Vártam egész délután, nem sok minden történt. Az egyedüli izgalmakat a közelbe beúszó hattyú gúnár adta. A sekély vízben tollászkodni kezdett.

Szépen verdesett a szárnyaival,

és rendezgette tollait.

De a szép pillanatoknak hamar vége szakadt. Nyugat felől gyorsan tornyosuló felhők takarták el a naplementét, jobbnak láttam én is hazamenni...

Pécs, 2017. július 28.

Nyári csend...

...van az erdőben. A száraz melegben nem mozdul semmi, csak a rovarok zümmögése hallatszik. Néha zörren az avar, távolabb reccsen egy ág. A lesben is megáll a levegő, csendben várok. Tudom, hogy van mire, a víz tele van tollakkal. Hamarosan meg is mozdul a közeli bokor ága, és rövid szárnysuhogással széncinege jelenik meg előttem.

A délutáni nap szép ellenfénybe vonja az erdőt, remekül gömbösödik a háttér. Nem is a víz mellett készülnek a képek, annyira jó a zöld és sárga fénygömbök hangulata. Estefelé megszaporodnak a látogatók, sorra érkeznek a madarak a gömbös környezetbe. Főként cinegék. Annyira jó  a fényjáték, tág képkivágással próbálkozok.

Szerencsére, mert így tudtam a hirtelen érkező vadgerlét is elkapni. Nem maradt sokáig.

El is telik az idő, lassan elfogy a lővilág. a közeli bokorban ugráló vörösbegyet már 1/25-el tudom csak fotózni.

1/20-al még épphogy megvan a víz mellé érkező citromsármány,

de utána lezárom a napot, nincs értelme tovább maradni...

Pécs, 2017. július 20.

A hónap képe - 2017. június

Csuszka - 2017. június, Mecsek

Június hónapban a fotózás egy alkalomban merült ki, egy esti madáritatózás alkalmával. A hónap képe sorozatba ezért az akkor készült képek közül választottam. Méghozzá egy portrét. Nagyon szeretem azokat a közeli pillanatokat, amikor a madarak karnyújtásnyira kerülnek. Jó ezeket a helyzeteket megélni, és egyben jó helyzetet is teremtenek a közeli felvételek elkészítésére. Ezen a napon egy csuszka döntött úgy, hogy bővíti a kollekciómat.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG APO Macro optikával, f6,3, 1/80, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. július 6.

Egy kis szünet

Azon kaptam magam, hogy eltelt a június. Szép időszak áll mögöttem, bár igaz, hogy nem fotós szempontból. Kedves események, szép pillanatok tartottak otthon. Egyszerűen a fotózás magánya helyett a gyermekeim, feleségem társaságára vágytam inkább. A hónap vége felé vettem csak rá magam egy röpke itatózásra, egy kánikulai nap estéjén. Mondanom sem kell, hogy a tikkasztó júniusi szárazságban volt forgalom a víz mellett rendesen. Következzen ennek a másfél-két órának a kivonata képekben...

      
    
    
    

Pécs, 2017. június 30.

A hónap képe - 2017. május

Nagy kócsag - 2017. május, Pellérd

Májusban a fő irányt a tavon virágzó kányafű adta meg. Kerestem a lehetőségeket, hogy madaras-virágos kompozíciókat készíthessek. A kányafűmező egyik állandó látogatója egy nagy kócsag volt. Szívesen halászott a növényzet között, én pedig szívesen fotóztam. Jól mutatott a sárga virágok között. A hónap fotója sorozatba ezért most egy portré kerül erről a madárról egy olyan pillanatban, amikor egészen közel sétált el a les mellett.

A kép Pentax K-5 II vázzal, Sigma 120-400 f/4.5-5.6 APO DG OS optikával, f7,1, 1/2000, ISO 800, -1 EV beállításokkal készült.


Pécs, 2017. június 3.

Szárcsa(lád)

Újra izgalmas időszak következik a tavon. Egyre több helyen bukkannak fel apró, pelyhes fiókák, szüleik kíséretében. Vártam már, hogy az elmúlt hetekben jellemző pangást feloldja az új nemzedék megérkezése. Napokkal előtte már lehetett észlelni a jeleket, így hétvégén két délutánt is a témának szenteltem. Az elsőt elvitte az időjárás, nem is érdemel több szót, ám a másodikon már történtek olyan dolgok, amik érdemesek a megemlítésre. A környezetben is változás történt, ugyanis elvirágzott a kányafű. A szép sárga körítésnek tehát erre az évre búcsút mondhatok, de úgy tűnik, hogy a virágpompának még nincs vége. A víziboglárkák egyre többen borulnak virágba, és ez úgy tűnik egy ideig még eltart, úgyhogy a tutaj helyzetén egyenlőre nem változtattam. Pláne, hogy a korábbi évek megfigyelései alapján a szárcsafiókák előszeretettel járták ezeket a területeket. Rájuk vártam tehát most is. Ebben nem is kellett csalódnom, meg is érkeztek.

A les melletti gyékénysávban feltűnt egy szárcsacsalád. Mindkét szülő kísérte a 4-5 fiókát. Groteszk kinézetük már annyira csúnya, hogy szép. :) A szülők folyamatosan etették hangosan sípoló utódaikat.

Nagyon örültem a közeli lehetőségnek, de volt a dolognak egy szépséghibája. Míg az öregek a vártnak megfelelően rendszeresen beúsztak a virágmezőbe,

addig a fiókák csak a gyékénysáv széléig merészkedtek.

És az helyett, hogy az etetés szép, nyílt helyen történt volna, a szülők a finom falatokkal minduntalan visszatértek a kissé kusza környezetben várakozó csibékhez.

Persze érthető a kicsik ösztönös óvatossága, hiszen rendszeres a rétihéja őrjárat a víz fölött. Úgyhogy ezúttal meg kellett elégednem a nyílt helyen tollászkodó öreg madárral.

Remélhetőleg pár nap alatt kicsit felbátorodnak majd a fiókák, és lesz némi változás ezen a téren. Meglátjuk...

Pécs, 2017. május 23.