Blogok

Őszbúcsúztató

Az ősz utolsó napjának utolsó napfényes óráit lesben töltöttem. Az elmúlt napok kemény hidege miatt már a madáretető is áll. Így ezek az órák kellemes madáretetős hangulatban teltek. A szemfülesebb cinegék már egy hete, a beüzemelés után röviddel, megtalálták az eleséget. 

Ám mostanra alakult ki az a jellegzetes, szárnysuhogós forgatag, amit annyira szeretek. Közelről figyelni a sürgölődő madarakat nagyon kellemes időtöltés.

Előttünk a tél, sok-sok madáretetős élményt mindenkinek! :)


Pécs, 2013. november 30.

Mostanában a Mecsekben - Az első hó

A hirtelen betörő hidegfront hozta havazás csodát tett a Mecsekben. A magasabb hegyoldalakat egy nap alatt vastag hólepel fedte be, viszont az erdő még javában tobzódik a színekben, a fák egy része még nem dobta le színes ruháját. Így történhetett, hogy egészen különleges látképet nyújt most a mecseki erdő. A színes őszi, és a fehér téli hangulat keveredik, bármerre néz az ember.


Pécs, 2013. november 26.

Elkezdődött

Aki régebb óta olvassa ezt a blogot, talán emlékszik rá, hogy az egerészölyvekkel hadilábon állok. Vagyis nem velük, hanem a fotózásukkal. Két kezemen meg tudnám számolni azokat a napokat, amikor az elmúlt négy szezonban elém kerültek, pedig meglehetősen sokszor ültem lesben rájuk. Hogy ezen az arányon változtassak, ezen a télen is nekifutok a dolognak. Ennek megfelelően az előkészületeket meg is tettem. Leskunyhó a helyére került, és elkezdtem az etetést. Két nappal az etetőanyag kihelyezése után a területen jártam, és félreismerhetetlen jeleit láttam annak, hogy ölyvek jártak a helyszínen. Nem is kellett több ahhoz, hogy a vasárnap reggel a leskunyhóban találjon. Minden évben nagy izgalommal várom az első lest, nagy tervekkel, elképzelt fotókkal. De eddig ilyen "korán", novemberben még sosem kezdtem. Ködös, szemerkélős idő volt hajnalban, olyan igazi barátságtalan idő. De mit lehet tenni, ha az ember meghallja a hívó szót, menni kell! Lassan virradt. A nap koránkelője a vörösbegy volt. Halk cik-cik hangján szólalt meg az erdő szélén. Aztán lassan megtelt hangokkal a környék. Ahogy a kunyhó sötétjéből próbáltam felfedezni minden hangot, a közelből halk motozás hallatszott. Félreismerhetetlen nesz, valami lépdel a magas fűben. Jobbról, majd kisvártatva balról, rövid szünet, aztán megint. Valami felméri a terepet. Derengett már, a sűrű köd ellenére már látni is lehetett valamit. Pár perc elteltével vörös bunda villant a gazban. Róka jött a húsra. Nem volt messze, 8-9 m-re lehetett. Jó szelem volt, nem fogott szagot. Felkapott egy jókora darab zsigert, és eloldalgott. Na koma, legközelebb remélem világosban jössz! Sokáig nem is történt más, bamba várakozás. Aztán hirtelen nagy madár fordul be a les elé. Egerészölyv landol a beszállófán. Fény alig, hömpölyög a köd, de azért a fényképező már kattan. Az első ölyv az ötödik szezon kezdetén.

Sokat nem időzik, leugrik a húshoz. A magas fű elrejti a szemem elől, apró mozgásokat látok csak belőle. Gondoltam egy kis falatozás lesz, aztán majd visszaül a fára. Nem így lett. Két órán át ücsörgött, szinte mozdulatlanul. Aztán ki tudja minek a hatására csak elkezdett enni. Pár perc múlva újabb árnyék siklik be a les fölé, újabb ölyv. Nem száll le, ráfordul a földön lévőre. Az meg felugrik a levegőbe, és mindketten elrepülnek. A köd miatt nem látom hova, csak hallom, hogy az erdő széli fákról kiabálnak egymásnak. Vártam még egy darabig, hátha visszajönnek, nem jöttek. A sűrű ködöt kihasználva, észrevétlenül én is leléptem. Bízzunk benne, hogy egy jó szezon kezdete volt ez a ködös, szemerkélős reggel!


Pécs, 2013. november 24.

A határban

Az őszi szünet napjait Tolnanémediben töltöttük. Az október végén, november elején áldásosnak mondható, szép időben jártam egyet a falu határában. Csak úgy, cél nélkül, naplementét nézve. Utam a Kapos torkolathoz vezetett, kíváncsi voltam, milyen képet mutat kedvenc folyóm a nemrégiben történt cukorgyári malőr következtében. Csend volt. Nem csobban a víz, nem ül horgász a víz mellett. Nincs is miért, üres a víz. Szomorú. Egy darabig sétálgattam a folyóparton, aztán inkább a szomszédos kukorica tarló felé fordultam, hátha látok valamit. Nem tévedtem. Jó messze ugyan, de vetési varjak szedegettek a tarlón. Gondolom az elhullott kukorica szemek csábították oda őket. Egy darabig figyelgettem a csapatot, de a fényképezőnek nagyon messze voltak. Hanem a tarló melletti földutat segélyező kerítésoszlopok egyikére felült az egyik varjú. Ahogy néztem előttem ezt az egy szem madarat, és mögöttem a szépen színesedő naplementét, egy kép rajzolódott ki bennem. Mit veszíthetek, kerültem egyet. Még szerencse, hogy a kerítésoszlopokról hiányzott a kerítés, így a tarló mellől gond nélkül eljutottam az oszlopsor mögötti kaszálóra. A madár még mindig ott ült, de már egy irányba a naplementével. Amikor a kellő szögbe érkeztem, hasra vágtam magam és exponáltam. Minden elképzelésem így sikerüljön! :)

Még arra is volt időm, hogy az egyre gyorsabban alábukó napkorongot is elkapjam a Sión átívelő hídról. A naplemente gyönyörű volt, a csendet csak a tarlóról elhúzó varjak károgása zavarta meg. Nincs mese, ez a hely a világon az egyik legszebb! Legalábbis nekem! :)


Pécs, 2013. november 2.

A hónap képe - 2013. október

Vörösbegy - 2013. október, Mecsek

Október első felében a madáritató mellett is beköszöntött az ősz. Lágy napsütés, hulló színes levelek tették hangulatossá az erdőt. Jó érzés volt a lesben ülni, és szemlélni, miként jönnek-mennek a madarak a környéken. Az ezekben a napokban legjobban sikerült fotó egy vörösbegyet mutat be, amint szépen pózol a már őszi színekben pompázó környezetben. Ezúttal ez a fénykép lett a hónap képe.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6, 1/60, ISO 400 beállításokkal készült.


Pécs, 2013. november 1.

Ősz az itatónál

Itatós hangulatban voltam. Szépen sütött a nap, jól esne pár órát az itató melletti kunyhóban elbújva leskelődni. Így is lett. Kellemes délutáni időben érkeztem. Némelyik fán már szépen sárgulnak a levelek, a medence vízében is úszkált már pár lehullott levél. Szeretem ezt az időszakot. Túlzott elvárásaim nem is voltak, csak pár óra csendes lesre vágytam. Ehhez képest nem unatkoztam. Folyamatos madármozgás volt körülöttem. Az alaphangulatot a sorra feltűnő cinege csapatok adták meg. A bandázva megjelenő széncinegék vígan fürödtek a vízben. És jobbra-balra dobálták az itató szélére lehullott leveleket.

Közéjük kék cinegék is vegyültek. Teketóriázás nélkül csobbantak a vízbe.

Néha egy barátcinege is megjelent. Ő azért idegesebb madár. tízszer is meggondolta, mielőtt leszállt a víz mellé.

A cinege csapatokat őszapók kísérték. Sajnos nem szálltak a látóterembe. Mint ahogy az a tüzesfejű királyka sem, ami a szomszédos bokorban mozgott. A szívverésem egyből szaporább lett, amint megláttam. Ritka fotós zsákmány, nagyon örültem volna neki. Sajnos ő nem így gondolta. De jött a vörösbegy. Többször is pózolt a kamera előtt.

A napot végül két szajkó zárta. Mielőtt leszálltak volna a vízhez, felültek az itató feletti ágra. Kellems lágy fényekben a már színesedő erdő előtt szép látvány volt.

Aztán persze ők is rendre csatakosra fürödték magukat.

Jó kis délután volt.


Pécs, 2013. október 13.

Nílusi ludak

Eredendően afrikai költő faj. Azonban a díszmadár kedvelők már régen meghonosították Angliában, ahonnan aztán idővel sikeresen kivadult. Így mára már vadon élő populációi is élnek pl Hollandiában vagy Németországban. Hazai előfordulása is egyre gyakoribb. Pár napja a halastavaknál is feltűnt négy nílusi lúd, amikbe szerencsésen én is belebotlottam. Hogy ezek a madarak tenyészetből szökött példányok, vagy igazi vadmadarak voltak, azt nem tudom, mindenesetre nem mehettem el úgy, hogy ne próbáltam volna lefényképezni őket. Nagy élmény volt, mert nem voltak túl félénkek, bár a 6-8 m távolságot szigorúan betartották. 

Vígan turkáltak a híg iszapban, míg én szépen követtem őket, szintén a híg iszapban. :)

Talán öt percnyi közös iszaptúrás után úgy gondolták elég belőlem, és trombitáló hangjuk kíséretében otthagytak. Jó kis élmény volt.


Pécs, 2013. október 10.

A hónap képe - 2013. szeptember

Szürke gém - 2013. szeptember - Pellérd

Nagyon örültem, mikor a szeptember végi fotózás alkalmával szürke gémeket sikerült lencse végre kapni. A tómederben visszamaradt, kis pocsolya halászati jogáért folyó viaskodásban egy öreg madár jeleskedett, aki igyekezett a többi vetélytársat távol tartani a táplálkozóhelytől. Amint sikerült arrébb kergetnie egy másik gémet, peckesen sétált vissza, hogy folytassa a halászatot. Ezt a jelenetet ábrázolja az a fotó, amit most a hónap képének választottam.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6, 1/320, ISO 400 beállításokkal készült.


Pécs, 2013. október 1.

Egy borús reggel

Ez a szeptember nem a fotózás jegyében telt, de szerencsére a hónap végére azért adódott némi lehetőség. A tavaknál már a lehalászásra készülődnek, és elkezdődtek a lecsapolások. Egyre kevesebb a víz, és a tómeder mélyedéseiben visszamaradó tócsákban bennrekedt, apró halakra  a madarak is szemet vetettek. Egy ilyen tócsát szemeltem ki magamnak, hogy a szombat hajnalt mellette töltsem. A lessátor már előző nap kikerült, hogy ne reggel kelljen vele kínlódnom, így amikor hajnalban, még a jótékony sötétség takarásában, megérkeztem, már csak be kellett feküdnöm.

Hamar bevackoltam, a korán kelés után jól esett még némi szunyókálás. A körülöttem hallatszó hangok persze nem hagytak nyugodni. Szárnysuhogások, csobbanások jelezték, hogy az érkezésem okozta rövid zavar, tényleg nem tartott sokáig. Alig látható sziluettek látszódtak csupán, de ez már elég, volt, hogy kellő izgatottsággal várjam az első fényeket. Amik sajnos nagyon nehezen akartak megérkezni. Tulajdonképpen egész reggel nem is érkeztek meg. Az erősen borult időben az első éles képet mindössze 1/3 másodperces záridővel sikerült exponálnom. Erdei cankó álldogált szinte mozdulatlanul a víz szélén.

Talán ő is a szép fényeket várta. Nem úgy a sárszalonkák. Már derengett valamennyire, mikor kiszúrtam hosszú csőrüket. Nagyon örültem neki, mikor már fotózni is tudtam őket. Az eddigi sárszalonkás élményeim ezzel jelentősen gazdagodtak.

4-5 példány is mozgott a kis víz körül. Ácsorogtak, tollászkodtak.

Volt amelyik inkább a víz szélén mozgott, a gyékényszegély mellett,

és volt amelyik az időközben megérkező gémek lábai között táplálkozott.

Ettől a pillanattól fogva tulajdonképpen már elégedett is voltam. Hirtelen annyi sárszalonkás fotót láttam a fényképező kijelzőjén, mint az eddigi évek alatt összesen. És még nem volt vége a reggelnek. A fények még mindig nem akartak megérkezni, érkeztek viszont szürke gémek a kis vízre.

Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi is fog történni. A gémek szúrós tekintete, vajon kiszúrja, hogy nem üres a sátor? Végül is nem tudom, hogy a kilógó objektív mozgását mennyire vették észre, de mindenesetre elkezdtek halászni a vízben.

Talán furcsán hangzik, de alig volt eddig értékelhető szürke gém fotóm, hiába gyakori madár. Most ezen is sikerült változtatni. Míg nagy boldogan fotóztam a gémeket, nagy kócsagok is landoltak a víz mellett.

A szürke gémekkel együtt szedegették ki sorban az apró halakat a vízből.

A reggel hátralévő részét aztán a szürke gémek uralták. Többször egészen közel kerültek a sátorhoz. Nagyon furcsa perspektíva alakult ki, ahogy fekvő helyzetből fotóztam őket. Szinte vártam, hogy mikor lépnek rám nagy lábaikkal.

Némi hierarchiát is sikerült felfedezni közöttük. Az egyik öreg madár többször is megkergette a többit. Miután egy másikat sikeresen elűzött, és meggyőződött róla, hogy egyenlőre nincs kit elzavarni, megrázta magát, rendbe szedte tollazatát, és könnyített egyet magán. És hát ez a pillanat is helyet kapott a memóriakártyán. 

Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszasétált, hogy ismét fogjon pár kishalat magának.

Izgalmas, mozgalmas reggel volt. Még úgy is, hogy a még sötétben érkező, de pirkadat előtt távozó füstös cankókat, és a gyékényszegélyben mozgó guvatokat nem sikerült lencsevégre kapni. Jó úgy kikászálódni a lessátorból, hogy a mai napon érdemes volt korán kelni. Ezek az élmények adnak erőt ahhoz, hogy az embernek legközelebb is legyen ereje, kedve a hajnali keléshez. :)


Pécs, 2021. szeptember 28.

Mostanában a Mecsekben - légyölő galóca

A napokban több helyütt is előbújtak a Mecsekben a légyölő galócák. Fantasztikus látvány, amikor az erdő talaján megjelennek a piros kalapok. A zöld mohapárnán szépen mutatnak.

Gyakran találkozom azzal a számomra érthetetlen jelenséggel, hogy egyes gombászok a mérgező gombákat kirugdossák, széttapossák. Az egyik legnagyobb emberi balgaság! Kérem szépen tessék a mérgező gombákat békén hagyni! Ha nem szedjük le őket, ártalmatlanok! Viszont ugyanolyan részei a természetnek, részei annak az összetett ökológiai rendszernek, amit erdőnek nevezünk...


Pécs, 2013. szeptember 25.