Pár másodperc múlva meg is jelenik a várt helyen. Körülnéz, és a vízből csipegetve kisétál a takarásból. Egyből feledésbe merül az elmúlt két óra üressége.A guvat nyugodtan viselkedik, hosszan nézi a tisztás túlsó szélét.
Én is odapillantok, és lám, a másik oldalon, a nád között feltűnik egy másik guvat. Az előző madár nem is vár tovább gyorsan átröppen a másik oldalra. Nem veszekednek, egymás mellett szépen megférve keresgélnek a nád között. Néha azonban kilépdelnek a nád közé fektetett fa végéig, így fotózni is tudom őket.
A tollászkodás minden mozdulatát bemutatják. Tollborzolás, tollrázás, nyújtózás, mintha tudnák, hogy produkció van.
Tizenöt percig mozogtak előttem, mielőtt ismét a nád sűrűjébe indultak. És lám, máris jó kedvűen mászok ki a lesből. Így van ez. A fotós szerencséje forgandó, de még jó, hogy a guvat állandó. :)
Pécs, 2013. július 20.
Remek, ilyen helyzetre várok mióta! A kis tisztás takarítása során a rossz helyre növő nádat mindig kivágom, és a kivágott nádszálakból a nádfal mellé kis szigetet készítettem. Kimondottan abból a célból, hogy a rá felkapaszkodó madarakat jó szögből tudjam fotózni. Ez a fiatal vízityúk lett az első.
Nem nagyon zavartatta magát, alaposan körbejárt mindent. Tulajdonképpen egész délután jellemző volt a vízityúkok jelenléte. Volt, hogy három is lőtávolon belül mozgott.
Jöttek-mentek, táplálkoztak, kimásztak a vízben fekvő fákra tollászkodni. Nagyon jó volt látni, hogy ilyen otthonosan érzik magukat a les előtt.
Egy-egy fiatal szárcsa is feltűnt néha. Legutóbb még apró fiókákat láttam, most meg már anyányi fiatalok bújtak ki a nádasból a nyílt vízre.
A kis vöcsök is meg-megjelent időnként. Mindig meglepődöm, amikor váratlanul egyszer csak felbukkan a víz alól.
A nagy sürgés-forgást nagytestű madár szakítja meg. Fiatal bütykös hattyú úszik be az öbölbe. Nagyon meglepett, még soha nem láttam itt. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele. A nagy madár alaposan kitöltötte a kis tisztást. Főleg, amikor két másik is megérkezett.
A három rút kiskacsa csak pár percig uralta a les előtti vizet, szerencsére hamar távoztak, így jöhettek ismét a kisebb termetű madarak. Három tőkés réce közeledett. A békalencsét eszegették. Némelyik egészen közel jött.
Erősen estefelé járt már az idő, amikor a nádasba befektetett farönkön megjelent egy guvat. Fiatal madár volt. Szép nyugodtan sétált végig ott, ahol tavasszal a szüleit láttam. A lemenő nap még épphogy megvilágította nekem.
A nap zárásaként pedig a nádirigó is megmutatta magát. A főként a nád takarásában mozgó madár pár percre kiült a szélső nádszálra. Már nem énekel, a fiókái is kirepültek már, van ideje pihenni.
Fantasztikus délután volt. Talán a vízparti lesben az eddigi legmozgalmasabb fotózás.
Pécs, 2013. július 15.
Pár méterre leteszem a táskát, előkészülök a fotózáshoz. A fényképező állványra kerül, én meg közelebb megyek, lehasalok mellé, hogy jobban láthassam.
Még jókor érkeztem, talán még egy-két nap, és rozsdásodni kezdenek szép szirmai. Csodálatosak az orchideák, rabul ejtik a szemlélőt. Én is így jártam, megbabonázott, nem tudok szabadulni tőle, még közelebb kell mennem.
Egy más világ tárul a szemem elé, amikor a fényképező keresőjébe nézek. Apró, törékeny, csodálatos világ, a hazai orchideák világa.
Pécs, 2013. július 8.
Nem is volt más dolgom, mint a következő hajnalon akcióba lépni. Sátor a vízpartra, és várni.
Nem kellett csalódnom a madárban. A felkelő nap szép fényében megjelent az ágon. Jó volt újra látni ezt a szépséget ilyen közelről. Pár kép után azonban távozott, és aznap reggel már csak a víz fölött suhanva láttam.
A friss élmény egy újabb hajnali lesre csábított. A jégmadár ismét megtisztelt, de megint csak egy rövid látogatás erejéig. Fogott egy halat, és már repült is tovább.
Sietős volt a dolga. Minden valószínűség szerint szorgosan eteti fiókáit akik még a költőüregben lapulnak. Nincs ideje hosszasan elidőzni, sok még a tennivaló. Meglátjuk pár hét múlva mi lesz a helyzet a jégmadaraknál, akkorra talán már a fiatalok is kirepülnek, és megkönnyítik a vízparton gubbasztó fotós dolgát is.
Pécs, 2013. július 6.
A június végén kezdődő szabadság ideje alatt Tolnanémediben időztünk. A szokásos bóklászásaim során tudtam egy kis időt szakítani a lepkékre. Méltatlanul kevéset foglalkozom velük, pedig nagyon szeretem őket. Most azonban egy szép délutánon bevetettem magam egy közeli rét virágai és a körülöttük repkedő szépségek közé. Az akkor készült képek közül választottam most egyet a hónap fotójának. Egy selyemkóró virágán szívogató sakktáblalepkét.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/320, ISO 200 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. július 6.
Pécs, 2013. június 13.
A következő meglepetést a kis vöcskök okozták. Négy fiókát vezetgetett a szülőmadár, sajnos csak a nádas takarásában. A picik folyton nyaggatták anyjukat, hogy az egymás után hozzon fel a víz alól valami finomságot nekik. Az a szárcsa csibe sem rég kelhetett ki, aki szintén a nádas takarásában úszott el a les előtt. Az igazi ajándék erre a reggelre azonban egy törpegém volt. Többször is átrepült a tisztás fölött, amikor is egy alkalommal a les mellett landolt. Rossz szögben volt persze és nem is a legideálisabb helyre szállt, de arra elég volt, hogy pár képet készítsek róla. Ez a szép, és különleges madár megajándékozott 10 másodperccel, amiért ezen a napon a hajnali fotózást választottam.
Pécs, 2013. június 9.
Két év kihagyás után sikerült újra összefutnom a gyurgyalagokkal. Egy szép délutánt tudtam velük eltölteni kedvenc löszvölgyemben. A madarak közül néhányan egészen alacsonyan lévő beszállókat használtak. Mindössze fél méterre a talajtól pihentek meg két vadászat között. Ez a szokatlan helyzet, és a területen virágzó különböző növények adták annak a kompozíciónak az ötletét, amelyet megpróbáltam képbe önteni. Ennek a fotózásnak lett a terméke ez a kép, melyet most a hónap fotójának választottam.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6, 1/400, ISO 200 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. május 31.
Sajnos úgy tűnik, idén a búbos cinegék elkerülnek. Bár az erdőben rendszeresen találkozok velük, az odúkat ezúttal nem vették igénybe.
Pécs, 2013. május 30.
Nem is kellett sokáig várnom, talán 15 perc sem telt el, és már ott ült előttem egy madár, amit gyorsan még kettő követett.
Rövid perlekedés után azonban már csak kettő, hím és tojó használta a beszállóágat. A harmadik, egy próbálkozó másik hím, csak néha zavarta meg a meghitt idillt.
A párocska uralta a beszálló körüli teret. Időnként felszálltak, vadásztak, és a prédával együtt tértek vissza ismét.Ilyenkor heves farokrázással üdvözölték egymást, és a hím gyakran meg is ajándékozta a párját egy-egy finomabb rovarral.
A táplálkozások után szertartásos tollászkodás következett, ami néhányszor teljesen szinkronban zajlott. Nagy az összhang közöttük.
Ha közben másik gyurgyalag repült el a közelben, hangos prü-prü http://volgyisandor.extra.hu/sites/default/files/images/gyurgyalag22.jpg" />
A földközeli helyzet viszont másra is lehetőséget adott. Néhány alkalmas beszállás után, mikor jó helyre ültek a madarak, megpróbáltam a képekbe az éppen virágzó növényeket is belekomponálni. Így adódott, hogy néhány fotón a kaszanyű bükköny is helyet kapott.
Jó délután volt. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy milyen érdekes az élet. Ahol egykor a nagyszüleim kemény munkával keresték a kenyeret, a még működő téglagyárban, ott most én 60-70 évvel később gyurgyalagot fotózok. Szeretem ezt a helyet.
Pécs, 2013. május 21.