Blogok

A szerencse forgandó ... a guvat állandó

A legutóbbi vízparti fotózás élményét újra át akartam élni, ezért egy alkalmas délután ismét a gáton sétáltam a les felé. Annyira felspanolt az akkor látott madármennyiség, hogy nem bírtam tovább cérnával. Figyelem, a madárfotózás függőséget okoz! :) Persze most is beigazolódott, hogy nincs két egyforma nap. A lesben eltöltött első két óra alatt gyakorlatilag semmi nem történt. Egy árva szárcsa vagy vízityúk sem jött a les látóterébe. Ilyen helyzetben azért mindig nehéz kitartani, az ember mindig reménykedik, hogy talán a következő percben történik valami. És tényleg! Balról a nádas takarásából guvat visítása töri meg a méla bámulást. Az izgalom egyből a tetőfokára hág. Izgatottan piszkálom az exponáló gombot, és várom, hátha kilép a madár.

Pár másodperc múlva meg is jelenik a várt helyen. Körülnéz, és a vízből csipegetve kisétál a takarásból. Egyből feledésbe merül az elmúlt két óra üressége.A guvat nyugodtan viselkedik, hosszan nézi a tisztás túlsó szélét.

Én is odapillantok, és lám, a másik oldalon, a nád között feltűnik egy másik guvat. Az előző madár nem is vár tovább gyorsan átröppen a másik oldalra. Nem veszekednek, egymás mellett szépen megférve keresgélnek a nád között. Néha azonban kilépdelnek a nád közé fektetett fa végéig, így fotózni is tudom őket.

A tollászkodás minden mozdulatát bemutatják. Tollborzolás, tollrázás, nyújtózás, mintha tudnák, hogy produkció van.

 

Tizenöt percig mozogtak előttem, mielőtt ismét a nád sűrűjébe indultak. És lám, máris jó kedvűen mászok ki a lesből. Így van ez. A fotós szerencséje forgandó, de még jó, hogy a guvat állandó. :)


Pécs, 2013. július 20.

Vízparti forgatag

Egy sikertelen madáritatós szombat délutánon voltam túl. Miután három széncinege látogatott csak meg egy egész délutános les alatt, úgy döntöttem, hogy vasárnap a vízparti lesnél próbálkozom. Már nagyon ki voltam éhezve egy izgalmas fotózásra, így nagy reményekkel érkeztem a helyszínre. Szép délutáni fények, békalencsés víztükör fogadott. Az apró levelű vízinövény nagyon hangulatossá varázsolta a kis öblöt. Lelki szemeim előtt már láttam is a közöttük úszkáló madarakat. Gyors előkészület után bevackoltam, jöjjön aminek jönnie kell. Az öböl túlsó szélén hamar mozgolódni kezd valami. Vízityúk úszik ki a nádasból. Felém tart. Egy fiatal, idei madár. Szépen közeledik, csipeget a vízből. Csak jön, még mindig jön, és végül felmászik a les előtti úszó "szigetre". 

Remek, ilyen helyzetre várok mióta! A kis tisztás takarítása során a rossz helyre növő nádat mindig kivágom, és a kivágott nádszálakból a nádfal mellé kis szigetet készítettem. Kimondottan abból a célból, hogy a rá felkapaszkodó madarakat jó szögből tudjam fotózni. Ez a fiatal vízityúk lett az első. 

Nem nagyon zavartatta magát, alaposan körbejárt mindent. Tulajdonképpen egész délután jellemző volt a vízityúkok jelenléte. Volt, hogy három is lőtávolon belül mozgott. 

Jöttek-mentek, táplálkoztak, kimásztak a vízben fekvő fákra tollászkodni. Nagyon jó  volt látni, hogy ilyen otthonosan érzik magukat a les előtt.

Egy-egy fiatal szárcsa is feltűnt néha. Legutóbb még apró fiókákat láttam, most meg már anyányi fiatalok bújtak ki a nádasból a nyílt vízre.

A kis vöcsök is meg-megjelent időnként. Mindig meglepődöm, amikor váratlanul egyszer csak felbukkan a víz alól.

A nagy sürgés-forgást nagytestű madár szakítja meg. Fiatal bütykös hattyú úszik be az öbölbe. Nagyon meglepett, még soha nem láttam itt. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele. A nagy madár alaposan kitöltötte a kis tisztást. Főleg, amikor két másik is megérkezett. 

A három rút kiskacsa csak pár percig uralta a les előtti vizet, szerencsére hamar távoztak, így jöhettek ismét a kisebb termetű madarak. Három tőkés réce közeledett. A békalencsét eszegették. Némelyik egészen közel jött.

Erősen estefelé járt már az idő, amikor a nádasba befektetett farönkön megjelent egy guvat. Fiatal madár volt. Szép nyugodtan sétált végig ott, ahol tavasszal a szüleit láttam. A lemenő nap még épphogy megvilágította nekem.

A nap zárásaként pedig a nádirigó is megmutatta magát. A főként a nád takarásában mozgó madár pár percre kiült a szélső nádszálra. Már nem énekel, a fiókái is kirepültek már, van ideje pihenni.

 Fantasztikus délután volt. Talán a vízparti lesben az eddigi legmozgalmasabb fotózás.


Pécs, 2013. július 15.

Egyre közelebb

Van valami különös varázsa annak, mikor az ember megtalál egy régóta vágyott pici növényt. A mecseki erdő árnyas talaján, az aljnövényzet között egyszer csak kiszúrja a szemem azt, amit keresek. Orchideaféle, széleslevelű nőszőfű. Nem túl ritka, de a virágzó tövek eddig mindig elkerültek. De most megvan. Törékeny termetét finoman lengeti a szél. A lombok között beszűrődő fénypászmák szépen festik a környezetét.

Pár méterre leteszem a táskát, előkészülök a fotózáshoz. A fényképező állványra kerül, én meg közelebb megyek, lehasalok mellé, hogy jobban láthassam.

Még jókor érkeztem, talán még egy-két nap, és rozsdásodni kezdenek szép szirmai. Csodálatosak az orchideák, rabul ejtik a szemlélőt. Én is így jártam, megbabonázott, nem tudok szabadulni tőle, még közelebb kell mennem.

Egy más világ tárul a szemem elé, amikor a fényképező keresőjébe nézek. Apró, törékeny, csodálatos világ, a hazai orchideák világa.


Pécs, 2013. július 8.

Jégmadarat kárpótlásul

Szomorúan be kell vallanom, hogy minden erőfeszítésem ellenére a több éve húzódó búbos banka projekt nem akar beindulni. Egyszerűen képtelen vagyok a közelébe férkőzni. Mikor Tolnanémedire utazunk, mindig fellángol a remény, de aztán a továbbra is banka nélkül árválkodó odúim hamar lelomboznak. Ezen morfondíroztam a szabadság ideje alatt is. Feleségemnek támadt az ötlete, miért nem próbálkozom meg a jégmadarakkal? Igen, idestova négy éve már a számomra emlékezetes jégmadaras nyárnak. (Sztori itt.) Nagyon nem kellett nógatni, délután már a Kapos és Sió gátját jártam. Sokat nem is gondolkodtam a dolog mikéntjén, a négy évvel ezelőtti helyszínt kerestem fel ismét. A part menti fák alá bevackoltam magam, és egy fél órányi leskelődés után már jött is a jégmadár. Nagyszerű! A madár itt van, már csak a körülményeken kellett finomítani. A megfelelő helyre egy beszállóágat helyeztem a víz mellé.

Nem is volt más dolgom, mint a következő hajnalon akcióba lépni. Sátor a vízpartra, és várni.

Nem kellett csalódnom a madárban. A felkelő nap szép fényében megjelent az ágon. Jó volt újra látni ezt a szépséget ilyen közelről. Pár kép után azonban távozott, és aznap reggel már csak a víz fölött suhanva láttam.

A friss élmény egy újabb hajnali lesre csábított. A jégmadár ismét megtisztelt, de megint csak egy rövid látogatás erejéig. Fogott egy halat, és már repült is tovább.

Sietős volt a dolga. Minden valószínűség szerint szorgosan eteti fiókáit akik még a költőüregben lapulnak. Nincs ideje hosszasan elidőzni, sok még a tennivaló. Meglátjuk pár hét múlva mi lesz a helyzet a jégmadaraknál, akkorra talán már a fiatalok is kirepülnek, és megkönnyítik a vízparton gubbasztó fotós dolgát is.


Pécs, 2013. július 6.

A hónap képe - 2013. június

Sakktáblalepke - 2013. június, Tolnanémedi

A június végén kezdődő szabadság ideje alatt Tolnanémediben időztünk. A szokásos bóklászásaim során tudtam egy kis időt szakítani a lepkékre. Méltatlanul kevéset foglalkozom velük, pedig nagyon szeretem őket. Most azonban egy szép délutánon bevetettem magam egy közeli rét virágai és a körülöttük repkedő szépségek közé. Az akkor készült képek közül választottam most egyet a hónap fotójának. Egy selyemkóró virágán szívogató sakktáblalepkét.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/320, ISO 200 beállításokkal készült.


Pécs, 2013. július 6.

Etető nádirigók

A hajnali törpegémes élmény nem hagyott nyugodni, és egy este, amikor a fények is ideálisabbak voltak, ismét próbát tettem. Természetesen semmi sem történik meg kétszer ugyanúgy, így a törpegém is csak a nád takarásában settenkedett. Helyette maradtak a nádirigók. Nagyon aktívan etettek. Érdekes volt látni, hogy a máskor a nádszálak csúcsán éneklő madarak, most egészen alacsonyan, pár centire a víz fölött mozogtak. Onnan szedték össze azt a leginkább szúnyogokból álló táplálékot, amit a fiókáknak hordtak.


Pécs, 2013. június 13.

Hajnali hangulat

Úgy alakult, hogy a vasárnap hajnalt a vízparti lesben töltöttem. Lassan egy hónapja már, hogy itt jártam. Repül az idő, és már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen mozgás van a nádasban. Bár a lest alapvetően délutáni fotózásra terveztem, a beeső fények olyankor ideálisak, most mégis egy hangulatos, ellenfényes hajnali leskelődés következik. Vastag köd lepte a tavakat, mikor a helyszínre értem. Bőven napkelte előtt volt még, de már javában zajlott az élet. A legutóbbi látogatás óta történt legnagyobb változás talán az, hogy most már sok madárnál kikeltek a fiókák. Erről először a nádirigók tettek tanúbizonyságot. Folyamatosan táplálékkal a csőrükben repültek a nádas egy bizonyos pontjához, ahonnan félreismerhetetlenül megszólalt a fiókák kérő hangja. Nincs egyszerű dolguk a szülőknek ilyenkor, megállás nélkül kell etetniük a fiókákat, hogy a szűnni nem akaró éhségüket csillapítsák. 

A következő meglepetést a kis vöcskök okozták. Négy fiókát vezetgetett a szülőmadár, sajnos csak a nádas takarásában. A picik folyton nyaggatták anyjukat, hogy az egymás után hozzon fel a víz alól valami finomságot nekik. Az a szárcsa csibe sem rég kelhetett ki, aki szintén a nádas takarásában úszott el a les előtt. Az igazi ajándék erre a reggelre azonban egy törpegém volt. Többször is átrepült a tisztás fölött, amikor is egy alkalommal a les mellett landolt. Rossz szögben volt persze és nem is a legideálisabb helyre szállt, de arra elég volt, hogy pár képet készítsek róla. Ez a szép, és különleges madár megajándékozott 10 másodperccel, amiért ezen a napon a hajnali fotózást választottam.


Pécs, 2013. június 9.

A hónap képe - 2013. május

Gyurgyalag pár - 2013. május, Tolnanémedi

Két év kihagyás után sikerült újra összefutnom a gyurgyalagokkal. Egy szép délutánt tudtam velük eltölteni kedvenc löszvölgyemben. A madarak közül néhányan egészen alacsonyan lévő beszállókat használtak. Mindössze fél méterre a talajtól pihentek meg két vadászat között. Ez a szokatlan helyzet, és a területen virágzó különböző növények adták annak a kompozíciónak az ötletét, amelyet megpróbáltam képbe önteni. Ennek a fotózásnak lett a terméke ez a kép, melyet most a hónap fotójának választottam.

A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6, 1/400, ISO 200 beállításokkal készült.


Pécs, 2013. május 31.

Odútelep

Cinegés odútelepemen kirepültek az első fészekalj fiókái. A legutóbbi ellenőrzéskor még fiókákkal tömött odúk mostanra üresen álltak már. A stabil mogyorós pelén kívül egy odúban történt még változás. Az idén februárban kihelyezett friss odúk egyikben széncinege pár kezdte meg másodköltését.

Sajnos úgy tűnik, idén a búbos cinegék elkerülnek. Bár az erdőben rendszeresen találkozok velük, az odúkat ezúttal nem vették igénybe.


Pécs, 2013. május 30.

A gyurgyalag éve

Idestova 3 éve történt, hogy utoljára gyurgyalagot tudtam fotózni. A 2010 tavaszi sorozat óta ez nem sikerült, leginkább időzítésbeli problémák miatt. Mivel a mostani május közepi tolnanémedi látogatásunk szerencsésen egybe esett egy hosszú hétvégével, időt tudtam szakítani arra, hogy kedvenc löszvölgyemet felkeressem, és megpróbáljak valamit tenni annak érdekében, hogy a magam módján én is csatlakozzam a gyurgyalagot népszerűsítő madárvédelmi kampányhoz. Szóval az egyik délután felszerelkeztem, és elindultam gyurgyalagot fotózni. Mivel különösebben nem készültem elő rá, egy kis távcsöves helyzetfelmérésre szükség volt. A völgy, ami egykoron téglagyárnak adott otthont, majd érdemtelenül szeméttelepként működött, ma a gyurgyalagok zavartalan otthona. A téglagyártás miatt kialakított meredek partfalak ideális otthont adnak a madaraknak. Körülbelül fél órás távcsövezés után már készen állt a haditerv. A partfalak körül úgy 15 pár gyurgyalag sürgölődött. Valamelyek már az üreget készítették, valamelyek csak a közelben vadászgattak, de mindannyian már párban mozogtak. A korábbi évek taktikája az volt, hogy a költőüregeket rejtő fal fölé beszállóágat szúrtam, és azon fotóztam a madarakat. Most azonban ezen változtattam. Említettem, hogy egy időben, 15-20 évvel ezelőtt a hely szeméttelepként üzemelt. A szemétlerakás után a terepet valamelyest rendezték, de persze ez nem múlt el nyomtalanul. Több helyen lehet a növényzet között törmelékhalmokra bukkanni. Egy ilyen törmelékhalomnál, ahol a növényzet nem takart teljesen, egy vastag drót állt ki a földből mintegy 50-60 cm-re. Ezt a drótot használta egy pár gyurgyalag folyamatosan. Pár kör vadászat után mindig ide szálltak le. Egészen újszerű helyzet teremtődött meg ezzel, hiszen nem valamilyen magas fa vagy bokor csúcsán üldögéltek, hanem fotózható magasságban. Ráadásul a fényképezéssel a partfalaknál nem zavarnám az ott szorgoskodó madarakat. A gondolatot tett követte, és a drót helyébe egy ág került, az ág mellé pedig a lessátor. A többi a madarakon múlott.

Nem is kellett sokáig várnom, talán 15 perc sem telt el, és már ott ült előttem egy madár, amit gyorsan még kettő követett.

Rövid perlekedés után azonban már csak kettő, hím és tojó használta a beszállóágat. A harmadik, egy próbálkozó másik hím, csak néha zavarta meg a meghitt idillt.

A párocska uralta a beszálló körüli teret. Időnként felszálltak, vadásztak, és a prédával együtt tértek vissza ismét.Ilyenkor heves farokrázással üdvözölték egymást, és a hím gyakran meg is ajándékozta a párját egy-egy finomabb rovarral.

A táplálkozások után szertartásos tollászkodás következett, ami néhányszor teljesen szinkronban zajlott. Nagy az összhang közöttük.

Ha közben másik gyurgyalag repült el a közelben, hangos prü-prü http://volgyisandor.extra.hu/sites/default/files/images/gyurgyalag22.jpg" />

A földközeli helyzet viszont másra is lehetőséget adott. Néhány alkalmas beszállás után, mikor jó helyre ültek a madarak, megpróbáltam a képekbe az éppen virágzó növényeket is belekomponálni. Így adódott, hogy néhány fotón a kaszanyű bükköny is helyet kapott.

 

Jó délután volt. Hazafelé menet elgondolkodtam, hogy milyen érdekes az élet. Ahol egykor a nagyszüleim kemény munkával keresték a kenyeret, a még működő téglagyárban, ott most én 60-70 évvel később gyurgyalagot fotózok. Szeretem ezt a helyet.


Pécs, 2013. május 21.