Ne feledjük, ismeretlen gombát jobb nem leszedni. És ha nem vagyunk benne biztosak, hogy mit találtunk, keressünk fel gombaszakértőt!
Pécs, 2013. szeptember 24.
Az ősz beálltával egyre hűvösebbek az éjszakák és a hajnalok. Érződik a változás. Érzik ezt az állatok is, némelyikük már a télre készül. Így tett az az erdei sikló is, ami alkalmas, meleg szállás reményében egy pécsi családi ház kazánházába tévedt. Szerencsére a háziak az helyett, hogy bántották volna, a megfelelő telefonszámot hívták. Így a sikló épségben térhetett vissza a mecseki erdőbe.
Érdekes volt hallani a meglett idős házaspár kételyeit azzal kapcsolatban, hogy az erdei sikló nem mérges kígyó, hanem ártalmatlan egérpusztító. Sok a tévhit, félelem velük kapcsolatban is. Jobb, ha tisztában van vele mindenki, hogy Magyarországon minden hüllő védett állat! Ne bántsák őket!
Pécs, 2013. szeptember 23.
Pécs, 2013. szeptember 5.
Augusztus utolsó napján a hajnal a madáritatónál talált. Kicsit korán érkeztem, még szinte éjszakai sötétség fogadott. A halk tücsökzene még a csillaghullós nyári éjszakák hangulatát, míg a hűvös, harmatos idő már az őszt idézte. Lássuk, vajon mit hoz ez a nap a lesben gubbasztó fotós számára. A völgyből még egy utolsót szólt a macskabagoly, lassan világosodni kezdett. Elkezdtek mozogni a vörösbegyek is, bár inkább csak "cik-cik" hangjukat hallottam. Szajkó recsegett nem messze, és rögtön utána őz riasztott. A messziről hangzó "krü-krü-krü" kiáltás pedig jelezte, hogy a fekete harkály is elindult napi körútjára. Felébredt az erdő. A magasabban álló fák csúcsát már sütötte a nap, mikor egy hamvas küllő jelent meg az itató melletti fán. Feszülten vártam, hogy leugorjon a víz mellé, a fényképező látóterébe, de egy hangosan érkező vadgerle elzavarta. Ez után kezdetét vette az előadás, melynek főszereplői ezúttal a vadgerlék voltak. Hatan is érkeztek egymás után, néhány perces időközönként. Jó lehetőséget adtak a fotózásra. A hónap képét is ebből a sorozatból választottam, egy amolyan klasszikus madáritatós fotót.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f4,5, 1/15, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. augusztus 31.
Pécs, 2013. augusztus 28.
Pécs, 2013. augusztus 20.
Az újrahasznosítás jegyében, a léckeret úszóképességét pet palackok adják, melyek a váz elején, és hátulján kialakított rész alatt sorjáznak. Kész a les, ki kellene próbálni! Igen, de azért azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok vízi ember. A víz nem az a közeg, ahol én magabiztosan mozgok, ezért az első alkalommal azon a részen próbálkoztam, ahol vízhiányos időszakban parti madarakat fotóztam, lévén ott ismerem a tómedret és az iszapviszonyokat. A les úszott, stabilan állt a vízen, de egy probléma azért adódott, hogy a sekély víz miatt térden kellett alatta közlekedni, és az ilyen fajta iszap túrás, hát hogy is mondjam, alaposan kikészített. A les első útja így fotó nélkül végződött. A tapasztalat, mélyebb víz kell. Dénes barátom segítségével a megfelelő helyet meg is találtuk. Az előzetes medervizsgálat után akcióba lendültem. A kánikulát követő hidegfront szombat délutánra átvonult felettünk, és a lecsendesedő idő alkalmasnak tűnt a második próbára. Azt gondolná az ember, hogy a több napig tartó 40 °C közeli melegben a tó vize is felmelegszik, nem tudom, hogy így volt-e, de az biztos, hogy egy nap alatt le is hűlt. Na mindegy is, végül elfoglaltam álláspontomat, jöjjenek a madarak. Jöttek is, de viszonylag messze. A pár órás leskelődés alatt mindössze ez a tőkés réce jött annyira közel, hogy érdemes volt lefotózni.
Volt mozgás szépen, de ahhoz messze, hogy értékelhető kép is szülessen. Szóval haladok, első alkalom 0 fotó, második alkalom 1 fotó, már alig várom a harmadik lehetőséget! :)
Pécs, 2013. augusztus 11.
Jó volt nézni a vidám kis csapatot. A cinegéket hirtelen lehuppanó vadgerle követte. Egy éve találkoztunk utoljára.
két szajkó érkezett nagy recsegés közepette. Hamar fellármázták a környéket. Rendezetlen tollazatuk alapján a vedlés vége felé járó fiatalok lehettek. Jót fürödtek, majd távoztak.
Ahogy én is, az erősen fogyatkozó fények, de leginkább a vacsora hiánya miatt.
Pécs, 2013. augusztus 6.
A guvat visítását közelről hallani abszolút hátborzongató érzés. Többször megtörtént már, hogy a vízparti les környezetében, a nádas rejtekében kiabált, akár közvetlenül a les mellett is. Egy alkalommal az is előfordult már, hogy a les tartószerkezetére állt fel, alig 15 cm-re a les üvegétől, és ott visított egyet. Na abba minden belső szervem beleremegett. De persze a közelség, na meg a meglepetés ereje, akkor nem engedte a fotózást. Szóval amióta a guvat a látóterembe került, azóta vágytam, hogy a visító madarat fotón is megörökíthessem. A júliusi vízparti fotózások alkalmával fordult elő, hogy erre esélyt is kaptam. A nádasban közeledő madár már előrejelezte érkezését, így fel tudtam rá készülni. A jó helyen, fotózásra is alkalmas távolságban, a takarásából kilépő madár még egyszer elvisította magát. A fényképező zárszerkezete is kattant. Egy jellegzetes, régóta vágyott pillanat kapott helyet a memóriakártyán. Igaz, hogy egy fiatal madár volt, nem pedig egy szép, öregkori tollruhás egyed, de azért a visító guvat az mégis csak visító guvat. :)
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f6,3, 1/30, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. augusztus 1.
De végeredményben nem is ez miatt jöttem. A guvatok izgatják a fantáziámat. Hátha sikerül megint egyet-kettőt lencsevégre kapni. Nem csalódtam. Elsőnek egy fiatal érkezett. Talán másodköltésből származó fióka lehetett, mert szárnytollai még erősen tokosak voltak, farkán meg még pihetollak meredeztek. Tanulatlan még, a les tartószerkezetét használta közlekedőnek, olyan közel volt, hogy fotózni nem is tudtam. De az öreg madár, már rutinosan, a számukra kijelölt helyre jött. Szépen kisétált a nádasból, így elkészült a fotó, amiért aznap este a szaunát választottam.
Pécs, 2013. július 28.
