Nagyon örültem, mikor a szeptember végi fotózás alkalmával szürke gémeket sikerült lencse végre kapni. A tómederben visszamaradt, kis pocsolya halászati jogáért folyó viaskodásban egy öreg madár jeleskedett, aki igyekezett a többi vetélytársat távol tartani a táplálkozóhelytől. Amint sikerült arrébb kergetnie egy másik gémet, peckesen sétált vissza, hogy folytassa a halászatot. Ezt a jelenetet ábrázolja az a fotó, amit most a hónap képének választottam.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f5,6, 1/320, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. október 1.
Hamar bevackoltam, a korán kelés után jól esett még némi szunyókálás. A körülöttem hallatszó hangok persze nem hagytak nyugodni. Szárnysuhogások, csobbanások jelezték, hogy az érkezésem okozta rövid zavar, tényleg nem tartott sokáig. Alig látható sziluettek látszódtak csupán, de ez már elég, volt, hogy kellő izgatottsággal várjam az első fényeket. Amik sajnos nagyon nehezen akartak megérkezni. Tulajdonképpen egész reggel nem is érkeztek meg. Az erősen borult időben az első éles képet mindössze 1/3 másodperces záridővel sikerült exponálnom. Erdei cankó álldogált szinte mozdulatlanul a víz szélén.
Talán ő is a szép fényeket várta. Nem úgy a sárszalonkák. Már derengett valamennyire, mikor kiszúrtam hosszú csőrüket. Nagyon örültem neki, mikor már fotózni is tudtam őket. Az eddigi sárszalonkás élményeim ezzel jelentősen gazdagodtak.
4-5 példány is mozgott a kis víz körül. Ácsorogtak, tollászkodtak.
Volt amelyik inkább a víz szélén mozgott, a gyékényszegély mellett,
és volt amelyik az időközben megérkező gémek lábai között táplálkozott.
Ettől a pillanattól fogva tulajdonképpen már elégedett is voltam. Hirtelen annyi sárszalonkás fotót láttam a fényképező kijelzőjén, mint az eddigi évek alatt összesen. És még nem volt vége a reggelnek. A fények még mindig nem akartak megérkezni, érkeztek viszont szürke gémek a kis vízre.
Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mi is fog történni. A gémek szúrós tekintete, vajon kiszúrja, hogy nem üres a sátor? Végül is nem tudom, hogy a kilógó objektív mozgását mennyire vették észre, de mindenesetre elkezdtek halászni a vízben.
Talán furcsán hangzik, de alig volt eddig értékelhető szürke gém fotóm, hiába gyakori madár. Most ezen is sikerült változtatni. Míg nagy boldogan fotóztam a gémeket, nagy kócsagok is landoltak a víz mellett.
A szürke gémekkel együtt szedegették ki sorban az apró halakat a vízből.
A reggel hátralévő részét aztán a szürke gémek uralták. Többször egészen közel kerültek a sátorhoz. Nagyon furcsa perspektíva alakult ki, ahogy fekvő helyzetből fotóztam őket. Szinte vártam, hogy mikor lépnek rám nagy lábaikkal.
Némi hierarchiát is sikerült felfedezni közöttük. Az egyik öreg madár többször is megkergette a többit. Miután egy másikat sikeresen elűzött, és meggyőződött róla, hogy egyenlőre nincs kit elzavarni, megrázta magát, rendbe szedte tollazatát, és könnyített egyet magán. És hát ez a pillanat is helyet kapott a memóriakártyán.
Majd, mint aki jól végezte dolgát, visszasétált, hogy ismét fogjon pár kishalat magának.
Izgalmas, mozgalmas reggel volt. Még úgy is, hogy a még sötétben érkező, de pirkadat előtt távozó füstös cankókat, és a gyékényszegélyben mozgó guvatokat nem sikerült lencsevégre kapni. Jó úgy kikászálódni a lessátorból, hogy a mai napon érdemes volt korán kelni. Ezek az élmények adnak erőt ahhoz, hogy az embernek legközelebb is legyen ereje, kedve a hajnali keléshez. :)
Pécs, 2021. szeptember 28.
Gyakran találkozom azzal a számomra érthetetlen jelenséggel, hogy egyes gombászok a mérgező gombákat kirugdossák, széttapossák. Az egyik legnagyobb emberi balgaság! Kérem szépen tessék a mérgező gombákat békén hagyni! Ha nem szedjük le őket, ártalmatlanok! Viszont ugyanolyan részei a természetnek, részei annak az összetett ökológiai rendszernek, amit erdőnek nevezünk...
Pécs, 2013. szeptember 25.
Ne feledjük, ismeretlen gombát jobb nem leszedni. És ha nem vagyunk benne biztosak, hogy mit találtunk, keressünk fel gombaszakértőt!
Pécs, 2013. szeptember 24.
Az ősz beálltával egyre hűvösebbek az éjszakák és a hajnalok. Érződik a változás. Érzik ezt az állatok is, némelyikük már a télre készül. Így tett az az erdei sikló is, ami alkalmas, meleg szállás reményében egy pécsi családi ház kazánházába tévedt. Szerencsére a háziak az helyett, hogy bántották volna, a megfelelő telefonszámot hívták. Így a sikló épségben térhetett vissza a mecseki erdőbe.
Érdekes volt hallani a meglett idős házaspár kételyeit azzal kapcsolatban, hogy az erdei sikló nem mérges kígyó, hanem ártalmatlan egérpusztító. Sok a tévhit, félelem velük kapcsolatban is. Jobb, ha tisztában van vele mindenki, hogy Magyarországon minden hüllő védett állat! Ne bántsák őket!
Pécs, 2013. szeptember 23.
Pécs, 2013. szeptember 5.
Augusztus utolsó napján a hajnal a madáritatónál talált. Kicsit korán érkeztem, még szinte éjszakai sötétség fogadott. A halk tücsökzene még a csillaghullós nyári éjszakák hangulatát, míg a hűvös, harmatos idő már az őszt idézte. Lássuk, vajon mit hoz ez a nap a lesben gubbasztó fotós számára. A völgyből még egy utolsót szólt a macskabagoly, lassan világosodni kezdett. Elkezdtek mozogni a vörösbegyek is, bár inkább csak "cik-cik" hangjukat hallottam. Szajkó recsegett nem messze, és rögtön utána őz riasztott. A messziről hangzó "krü-krü-krü" kiáltás pedig jelezte, hogy a fekete harkály is elindult napi körútjára. Felébredt az erdő. A magasabban álló fák csúcsát már sütötte a nap, mikor egy hamvas küllő jelent meg az itató melletti fán. Feszülten vártam, hogy leugorjon a víz mellé, a fényképező látóterébe, de egy hangosan érkező vadgerle elzavarta. Ez után kezdetét vette az előadás, melynek főszereplői ezúttal a vadgerlék voltak. Hatan is érkeztek egymás után, néhány perces időközönként. Jó lehetőséget adtak a fotózásra. A hónap képét is ebből a sorozatból választottam, egy amolyan klasszikus madáritatós fotót.
A kép Pentax ist Ds vázzal, Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro optikával, f4,5, 1/15, ISO 400 beállításokkal készült.
Pécs, 2013. augusztus 31.
Pécs, 2013. augusztus 28.
Pécs, 2013. augusztus 20.
Az újrahasznosítás jegyében, a léckeret úszóképességét pet palackok adják, melyek a váz elején, és hátulján kialakított rész alatt sorjáznak. Kész a les, ki kellene próbálni! Igen, de azért azt hozzá kell tennem, hogy nem vagyok vízi ember. A víz nem az a közeg, ahol én magabiztosan mozgok, ezért az első alkalommal azon a részen próbálkoztam, ahol vízhiányos időszakban parti madarakat fotóztam, lévén ott ismerem a tómedret és az iszapviszonyokat. A les úszott, stabilan állt a vízen, de egy probléma azért adódott, hogy a sekély víz miatt térden kellett alatta közlekedni, és az ilyen fajta iszap túrás, hát hogy is mondjam, alaposan kikészített. A les első útja így fotó nélkül végződött. A tapasztalat, mélyebb víz kell. Dénes barátom segítségével a megfelelő helyet meg is találtuk. Az előzetes medervizsgálat után akcióba lendültem. A kánikulát követő hidegfront szombat délutánra átvonult felettünk, és a lecsendesedő idő alkalmasnak tűnt a második próbára. Azt gondolná az ember, hogy a több napig tartó 40 °C közeli melegben a tó vize is felmelegszik, nem tudom, hogy így volt-e, de az biztos, hogy egy nap alatt le is hűlt. Na mindegy is, végül elfoglaltam álláspontomat, jöjjenek a madarak. Jöttek is, de viszonylag messze. A pár órás leskelődés alatt mindössze ez a tőkés réce jött annyira közel, hogy érdemes volt lefotózni.
Volt mozgás szépen, de ahhoz messze, hogy értékelhető kép is szülessen. Szóval haladok, első alkalom 0 fotó, második alkalom 1 fotó, már alig várom a harmadik lehetőséget! :)
Pécs, 2013. augusztus 11.