Blogok

Itt a február

Csak úgy repül az idő! Már februárt írunk. A Mecsekben itt-ott már bújik az illatos hunyor, és ez is azt jelzi, hogy nem sok van hátra az etetős szezonból. Gondoltam, hogy bele is húzok, de az ölyves projekt nem úgy alakul, ahogy szeretném. A hétvégére megint megérkezett az enyhülés, és én izzadva gubbasztottam a meleg lessátorban. Persze az ölyveim is élvezték a napsütést, de nem előttem a beszállófán, hanem az erdőszéli fákon süttették magukat naphosszat. Így hát az ölyves kollekció nehezen akar bővülni. Azért nem teltek eseménytelenül a leskelődések. Állandó fotóalanyaim lettek a tengelicek. Sokszor 10-en, 15-en is zsizsegnek a földre kiszórt napraforgón.

Az erdei etetőnél változatlan a helyzet. Habár két fővel bővült a madárcsapat. Két szajkó jár be rendszeresen. Nagy lendülettel jönnek mindig, és azonnal elfoglalják az etetőtálcát.

Az érkezésük okozta riadalom hamar elmúlik, és a cinege csapat is gyorsan megnyugszik. Búbos barátom is előkerül menetrendszerűen, hogy csemegézzen egy kicsit a zsiradékból.


Pécs, 2011. február 7.

A hónap képe - 2011. január

Fenyvescinege - 2011. január, Mecsek

Januárban több napot is eltöltöttem az etetőnél. A fő attrakció továbbra is a búbos cinege. Egyszerűen nem lehet vele betelni. Persze azért akad más fotózni való is. Rendszeres vendégek a napraforgón a fenyvescinegék. Az etetős szezon kezdetén ők alkották a nagyobb tömeget, mostanra viszont a széncinege sereg átvette a fölényt. Ha nem is olyan nagy számban, de megbízhatóan megjelennek mindig. Fényképezni viszont nem is olyan könnyű őket. A villámgyors találó jelző rájuk. Sokszor szinte követhetetlen, ahogy leszállnak egy-egy magért, aztán már tovább is álltak. Nehezíti még a fényképezést az is, hogy viszonylag kevés fény jut a fenyvesbe, így legtöbbször 1/60 záridő alatt kellett exponálni. Akkor nyílt lehetőség néhány fotót készíteni, amikor a tumultus miatt várakozniuk kellett, hogy a napraforgóhoz férhessenek.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5,6, 1/20, ISO 400.


Pécs, 2011. február 1.

Új faj az objektív előtt

Egy új fajjal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm. Egy kedves ismerősöm nagy madárbarát. Fáradságot, pénzt nem kímélve, minden télen eteti a madarakat. Erdei etetőjén számtalan madár talál eleséget a hideg napokon. Az eldugott, zavartalan helyen nagy tömegben is érkeznek hozzá a különféle madarak. Egy napon aztán arra lett figyelmes, hogy új vendége érkezett. Furcsa, hosszú csőrű, piciny madárka kerülgette az etetőt. Volt olyan kedves, hogy meginvitált engem is, így lencsevégre tudtam kapni az egyébként nehezen fotózható hegyi fakuszt. Leginkább az etető melletti erdei fenyőn tartózkodott, a fakuszokra oly jellemző, lentről felfelé tartó, kúszó mászással többször is átvizsgálta a kéreg repedéseit.

Érdekes volt egymás mellett látni a csuszkával, aki meg éppen a fejjel lefelé mászást kedveli.

Jó élmény volt. Ezúton is köszönöm Jani bátyám!


Pécs, 2011. január 28.

Tengelicek a porondon

Az ölyves les mellett létesített énekesmadár etető is beindult. Ellentétben az erdei etetővel, itt a pintyek vannak többségben. Az eredeti célom is az volt, hogy ezt a madár családot csábítsam ide, mert a fenyvesben sajnos nem tudom őket fotózni. Zöldikék, fenyőpintyek, erdei pintyek, tengelicek járnak a napraforgó magra. Maga az etető is úgy készült, hogy ezeknek a madaraknak kedvezzen. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy a legtöbb pintyféle jobban szeret a földön táplálkozni, hát itt megtehetik. Persze azért a fényképezés miatt raktam ki beszállóágakat, amiket a tengelicek birtokba is vettek.


Pécs, 2011. január 25.

Etetői körkép

Az elmúlt két hét meleg időjárása nem tett jót az etetős fotózásnak. Az ölyvek szépen elmaradoztak. Hosszú órákat töltöttem a lessátorban az üres beszállófát bámulva. Azért, hogy ne unatkozzak, sebtében készítettem egy kis féltetőt a sátor mellé, ami alá napraforgót szórtam. Így legalább az odajáró énekes madarak szórakoztattak. Így volt ez azon a hajnalon is, amikor biztos voltam benne, hogy ölyvet fogok fényképezni. Hát annak a reggelnek az eredménye is egy barátcinege fotó lett.

A erdei etetőnél szerencsére nem ilyen drámai a helyzet. Csak a madár csapat összetétele változott meg, a kezdeti fenyvescinege fölény alább hagyott. Vannak azért jó páran, de nem ők képviselik a többséget.

Az etetőknél megszokott széncinege tömeg itt is kezd kialakulni.

De a lényeg megmaradt. A búbos cinege továbbra is állandó vendégem. Érdekes, hogy az erdőben több példány is tartózkodik, de csak a gyűrűs madárka szokott rá az etetőre. Nem is a napraforgó vonzza igazán, hanem a faggyú és a háj ami megbolondítja. Szabályos időközönként visszatér, hogy csemegézzen kedvenc eledeléből. Ezt kihasználva megpróbálom minél több helyzetben lefényképezni, ki tudja mikor lesz megint ilyen tél, amikor vendégül láthatom ezt a szép madarat.


Pécs, 2011. január 22.

Újévi madarak

Itt az új év. Hegynyi töltött káposztát, tengernyi kocsonyát küzdöttem le. Óriási mákos és diós kalácsokon rágtam át magam. Nem volt egyszerű, de sikerült. Az ünnepek után már kíváncsian vártam, hogy mi a helyzet a madáretető körül. Szerencsére mindent rendben találtam. A leskunyhó is épségben lépett át az új évbe. Kis tollas barátaim pedig szorgalmasan hordják a napraforgót. A csapat összetétele nem sokat változott az elmúlt két hétben. Szépen járnak a fenyvescinegék,

és már ismerősként köszönt a búbos cinege is. Úgy látszik jól érzi magát, mert rendszeres időközönként visszatér az etetőre. Pár falat faggyú és egy szem szotyi a menü minden fordulónál.


Pécs, 2022. január 3.

A hónap képe - 2010. december

Búbos cinege - 2010. december, Mecsek

Decemberben beindult a madáretetős szezon. Nagy hévvel vetettem bele magam. A legnagyobb élményt a búbos cinege fotózása adta. Nagyon megszerettem ezt a fürge, soha meg nem álló, szép kis madarat, ezért a hónap képét is a róla készült felvételek közül választottam. A fotón egy gyűrűs madár szerepel. Van néhány "elvetemült" barátom, akik ha csak lehet madarakat gyűrűznek. Persze az ő érdeklődésüket is felkeltette a búbos cinege megjelenése. Én meg engedtem a nyomásnak, és a tudományos érdeklődésnek. :) Kis barátunk hírét viszi majd, hogy ezen a télen a Mecsekben összefutott néhány bolond madarásszal...

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/45, ISO 200.


Pécs, 2011. január 1.

Ölyvkarácsony

Az ölyveknek is lesz karácsonya! Attila barátomnak hála, madárkáim nem éheznek az ünnepek alatt sem. Ez úton is köszönet érte, hogy egy nagyobb mennyiségű eledellel ajándékozott meg. Kíváncsi is voltam, hogy a madarak is ennyire örülnek-e neki, ezért a másnap hajnal megint a lesben talált. Nem is kellett olyan sokat várni, még szürkületkor megérkezett az első ölyv. Halkan, észrevétlenül, egyszer csak ott ült előttem. Olyan kevés fény volt még, hogy fényképezésre nem is gondolhattam. Úgyhogy csak figyeltem. Ölyvem is csak nézelődött. Annyira jól érezte magát, hogy még másfél óra múlva is csak nézelődött. Evés nem is lesz? Ej de jól megy egyeseknek. A nap már bőven felkelt, és a pár nappal ezelőtti hideghez képest egészen enyhe idő kerekedett. Madaram meg csak süttette magát a langyos időben. Pajtása is csak az erdő széli fákról kiabált, neki sem volt kedve leszállni enni. Aztán nagy sokára mégis lehuppant a hús mellé. De ez a reggel inkább a méla merengésről szólt, kinek a beszállófán, kinek a leskunyhóban.


Pécs, 2010. december 21.

Ölyv helyett...

Micsoda fantasztikus hóesés kerekedett szombat virradóra! Minden fehér, és a szép nagy pelyhek csak hullanak szakadatlanul. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy milyen tobzódás lehet az ölyves lesnél. Nem bírtam ki, délután már a lessátorban ültem. A látvány egészen fantasztikus volt. Jó 20 centis friss hó borított mindent, a hóesés pedig hangulatossá tette a környéket. Mondjuk egy jó meleg szobából biztosan sokáig tartott volna a varázs, de kint röpködtek a mínuszok, és hát 2 óra várakozás után már nem volt álomszerű az élmény. :) Ölyveim nem akartak jönni. Biztosan a nappali jövetelem zavarta meg őket, de hát azért ez mégis túlzás. A húsra csak száncinegék jártak.

Hej, ha az ágon a cinege helyett egy ölyv ülne, de hát nem ült. Szerencsére akadt még egy kis néznivaló. A területen nagy pintycsapat mozgott. Tengelicek, erdei pintyek, kenderikék bandáztak a közelben. Voltak vagy 150-200 -an biztosan. A hótakaróból kiálló kórók magjait bontogatták. Szép látvány volt a tarka-barka csapat, amint néha felrebbenve nagy robajjal fordultak egyet a levegőben, hogy aztán hirtelen leereszkedve újra fürtökben lógjanak a növényeken.

Egy ilyen felrebbenés után a csapat a terület másik végét vette célba. Mint kiderült, azért mert egy ölyv közeledett, és landolt is előttem a beszállófán. A legszebb volt a hóesés abban a pillanatban. De sajnos ezt a pillanatot nem tudom most megmutatni, mert az objektív első pici mozdulására madaram már tovább is állt. Sajnos van ez így. Saját hibáiból tanul az ember. Ezt elkapkodtam. Három és fél óra kuporgás és didergés után nagy dérrel-durral haza jöttem. Majd legközelebb ...


Pécs, 2010. december 18.

Búbos cinege

Legnagyobb örömömre az etetőnél kitartanak a búbos cinegék! Kicsit féltem, hogy a betörő hideg, havazás, jég kisöpri őket az erdőből, de szerencsére nem így lett. Rendszeresen járnak a kirakott faggyúra, és hordják a napraforgó magot is. Egyikőjük már egy ünnepélyes szertartáson is átesett, gyűrűt kapott. Talán hasznos adatokkal szolgál majd a tudomány számára.

A fenyvescinegék száma sem csökkent. Továbbra is ott kergetőznek az etető tálca körül. Öröm nézni őket.

A széncinegék száma is gyarapszik, és megjelent két erdei pinty is.

A vörösbegy meg már egyenesen otthon érzi magát. Az etető tálca sarkán napozott egy kicsit. Felborzolta tollait, és gombócként melegítette magát az előbukkanó nap sugaraiban.


Pécs, 2010. december 15.