madáritató

A hónap képe - 2009. augusztus

Citromsármány - 2009. augusztus, Mecsek

Augusztusban a citromsármányról készült képek közül választottam. Az itató elkészülte óta sok olyan madarat hallok a környéken, amiket a beszállóágakon vagy a víz mellett még nem sikerült megfigyelni. Az egyik ezek közül a citromsármány volt. A nehézséget ez úttal az jelentette, hogy a hegyek mögül előbukkanó nap erős sugarai túl nagy megvilágításbeli különbséget okoztak a madár két fele között. Nagyon kellett figyelnem, hogy helyesen exponáljak, hogy elkerüljem a beégéseket. Sok fénymérőzéssel és sok expóval (szerencsére a madár is nyugodt volt, és sok kép képszülhetett) sikerült néhány elfogadható képet készíteni.

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:5/6, 1/60, ISO 400.


Pécs, 2009. szeptember 1.

Új fajok az itatónál

Közel két hónap után ismét a madáritatónál fényképeztem. A vízhordások alatt talált tollak alapján tudtam, hogy járnak a madarak, de nagyon kíváncsi voltam, hogy lesz-e új faj, amit lencsevégre kaphatok. A terv a következő volt. Korán kelés és napkelte előtt "tűzkész" állapotban várni a fotóalanyokat. Nem bíztam benne, de sikerült. Még sötétben a lesben voltam. Megállapítottam, hogy a les két hónap alatt egy szemernyit sem nőtt :). (Lassan érik a nagyobbítás, vagy a fogyás :)) Na szóval az első óra eseménytelenül telt, mi alatt én sűrűn bólogattam, pótolva a reggeli alváshiányt. Majd röviddel napkelte előtt beindult az élet. Rögtön az első vendég egy citromsármány volt.

Sokáig üldögél a beszállóágon, mielőtt ivott volna, úgyhogy alaposan körbefényképeztem. Már ennyivel is kibékültem volna, de aztán jött még széncinege, kék cinege, feketerigó, mezei veréb. Mind egyszerre. Hirtelen zsúfolt lett az itató. A nagy sürgés-forgásban hirtelen feltűnt egy szürke madárka. Gyorsan ráfókuszáltam, és lám, váratlan vendég (bevallom okozott némi fejtörést) kerti poszáta.

Ezzel még mindig nem ért véget a sor. Szemből nagy árnyék libbent a bokrok közé, és már előttem is ült a szajkó. Hirtelen csak kapkodtam, mert a zoom-on nagyot kellett nyitni, hogy beleférjen a képbe, de aztán pár kép róla is született, mielőtt továbbállt.

Mindez alig fél óra alatt lejátszódott, majd ismét csend lett. Nem is bántam, mert a nap máris olyan erősen sütött (még csak fél nyolc volt) hogy nehéz volt jól kiexponált képet készíteni.


Pécs, 2009. augusztus 31.

Pangás az itatón

Hosszabb idő után néhány órát a madáritatónál tölthettem. Különböző elfoglaltságaim miatt nem jutott rá időm, csak a folyamatos vízellátásról gondoskodtam. A vízhordások alkalmával az itatóban talált tollakból (szajkó, feketerigó) arra következtettem, hogy lenne mit fényképezni. Ezekkel a reményekkel ültem be az egyik délután, hogy az esti fényeket kihasználva elkapjam ezeket a madarakat. Hosszas várakozás és néhány liter víz kiizzadása után (lehet, hogy szabadalmaztatom a madárfotós lest mint szaunát :)) két mezei veréb szállt le inni. Jobb híján rájuk lőttem pár kockát.

Azért még nem adtam fel. Ebben a beállításban egy szép hím feketerigó nem lenne rossz.


Pécs, 2009. július 14.

Üveget minden lesbe

A legutóbbi itatós fotózásnál probléma volt, hogy a leskunyhóból kilógó objektív mozgása zavarta a madarakat. Pontosabban elzavarta. Egy szép hím feketerigó fürdött amikor a kompozíció korrigálása miatt meg kellett mozdítanom a fényképezőt. Persze az élesszemű azonnal kiszúrta ezt, a mindössze 2 méteres távolságból, és már ott sem volt. Nagyon mérges lettem, és hát saját tapasztalataiból tanul az ember, elhatároztam, hogy többet nem lesz ilyen, mert a les kémlelőnyílását beüvegezem. Ismertebb madárfotósok már használják ezt a technikát, hát akkor én miért ne? Kisebb kutakodás, levelezés után sikerült kideríteni, hogy milyen típusú üveg tudja azt biztosítani, hogy én kilássak, a madár ne lásson engem, és a képen se legyen semmilyen torzulás. És beépítettem. Miután kész lett, beültem kipróbálni, bár a kisebb felfordulás, amit az itató körül csináltam egy időre elriasztotta a madarakat. Kisebb várakozás után egy mezei veréb mégis leszállt a beszállóra. Furcsán nézte a csillogó tükröt, de aztán ivott és fürdött is. A helyzet szenzációs. Semmiféle mozdulatomra nem reagált, nem repült el. Nyugodtan mozoghattam, nem látott. És a nemrég barkácsolt hangtompító miatt nem is hallotta az exponálás hangját. A közeli portrét mindössze egy méterről lőttem, miközben a madár a saját tükörképét bámulta. Nem is kétséges, üveget minden lesbe!


Pécs, 2009. május 15.

A hónap képe - 2009. április

Barátposzáta - 2009. április, Mecsek

Az áprilisban készült képek közül a választás a tojó barátposzátáról készült felvételre esett. Az egyik oka az, hogy a madáritatós fotós projekt első termése, a másik, hogy a családi zsűrinek is ez tetszett a legjobban. A fotózás ebben az esetben is vízhordással kezdőtött, majd gyors pakolás, víztisztítás, és leskunyhóba való bepréselődés. (A bejárat egy hangyányit kicsinek bizonyul, ellenben a kunyhó belül jó szűkös.) Szóval kényelmesen elhelyezkedek, fényképező tűzkész, jöhetnek a madárkák. A környéken nagy a mozgás. Fekete és énekes rigók énekelnek, seregély szól a közelben, sordély, szajkó, citromsármány hangját is hallani, és a környező bokrokban több barátka is énekel. Szóval a helyzet kecsegtető, és várok. A vízen szaladgáló molnárpoloskákkal szórakozok, a fényképező beállításait próbálgatom. Madár még mindíg nem szállt le a vízhez. Már jó ideje kucorgok bent e lesben, zsibbadog, minden bajom van. Azon gondolkodom, hogy mit csinálok rosszul. Amikor már az jutott eszembe, hogy elmegyek, hiszen jobb dolgom is van, mint hogy itt..., akkor meghallom a közelről jól ismert szárnysuhogást, és a beszállóág végén ott ült egy tojó barátka. Néhány ugrással a vízben termett, ivott pár kortyot, és odébbált. Pár kockára futotta csak, mire a bambulásból feleszméltem, de megnyugodtam, hiszen MŰKÖDIK a madáritató!

Expozíciós adatok: Pentax ist Ds; Sigma 70-300 mm 1/4-5.6 DG Macro; f:6/7, 1/125, ISO 200.


Pécs, 2009. május 1.

Etető után itató

A jól sikerült madáretetős szezon után úgy döntöttem, hogy tovább próbálkozom a leskunyhós fotózással, és a madáretetőt itatóra cserélem. Rövid tervezés, és internetes kutakodás után el is készült a kb 1,6 négyzetméteres vízfelületet biztosító madáritató.

Immár második hónapja csalogatja a szomjas madárkákat. Az idő végre nekem is kedvezett, és ki tudtam ülni egy kicsit leskelődni. Az első alkalommal nem volt nagy sürgés-forgás. Mégis örültem, mert egy kedves kis madárka nyitotta meg az itatós fotózást.

Néhány barátposzáta énekel a környező bokrokban, így nem csoda, hogy ez a kis tojó betért egy fürdőzésre, hogy utána illendően fogadhassa a hímek udvarlását.


Pécs, 2009. április 16.