Egy fehér nap

Egy fehér nap

   Fehérbe öltözött a táj. Az egyik napra virradóra helyenként húsz centimétert is meghaladó fehér paplan takart be mindent. Nem volt maradásom, ilyenkor az erdőt kell járni, lesben kell ülni. Hiszen csodavilág az, ami odakint az embert várja. A havas táj látványát csak fokozta, hogy az éjszakai hóesést ónos eső előzte meg. Így minden, de minden fa, bokor, növény nemcsak hóval volt fedve, de jégburokba is volt foglalva. A hatalmas ráfagyott súly miatt meghajlott az erdő, csodálatos atmoszféra keletkezett. A friss, vakítóan fehér hóban a madarak gyönyörűen mutattak. A hím zöldikék hasa csak úgy világított, ahogy a hóban keresgéltek, vagy a vastag fehér takaróból kiálló növények csúcsán kapaszkodtak. A tengelicek piros maszkja is egyből megragadta a tekintetet, ahogy a lest rejtő bokor jeges ágán csüngtek. Az általában az etető alatt keresgélő citromsármányok is, most a sok hónak köszönhetően, egy szinttel feljebb kerültek. Semmi sallang, semmi zavaró körülmény, a makulátlanul tiszta hóban csak a madarak szépségére irányul a figyelem. Az ölyvek is megérkeztek. Hű, nagyon szép volt. Jéggel, hóval borított ág, hófehér erdő a háttérben. Manapság ritka együttállás egy zord hangulatú, téli madárfotó elkészítéséhez.