Csodálatos ellenfény

Csodálatos ellenfény

   Csillagos az ég, szélcsendes, enyhe idÅ‘ van. Hangos békakórus szól, amibe szárcsák, vöcskök, récék hangjai vegyülnek. Sötétben sétálok a tó mellett. A hangzavar bizakodással tölt el, remélem szép hajnalom lesz! Nagyobb zűrzavar nélkül el is jutok a tutajhoz, csak egy tÅ‘kés réce riad fel elÅ‘lem, amikor a vízbe gázoltam. A hajnal a vízparton mindig maga a csoda. Izgalmas végignézni, ahogy a sötétségbÅ‘l lassan kibontakozik a táj, és a különféle hangok testet öltenek. A napkeltével aztán fantasztikus színvarázs alakul ki, ami percrÅ‘l-percre változik, ahogy a nap egyre emelkedik. Most is így történt. A víztükörben megjelenÅ‘ napkorong mellé beúszó búbos vöcsköt szépen kontúrozta a vörös fény. Talán nem is a madarakon van ilyenkor a lényeg. A színek, formák sokkal erÅ‘sebben ki tudják fejezni a napkelte tünékeny csodáját. Ahogy a nap emelkedik, a vörös úgy vált át sárgába. A jó helyen, jó idÅ‘ben beúszó hattyú így változik fehérrÅ‘l aranyszínűre. A színvarázs sajnos gyorsan eltűnik, de ez esetben nem bántam. A többször megjelenÅ‘ búbos vöcskökre koncentráltam. Csak ki kellett várnom, amíg egyik-másik a megfelelÅ‘ pozícióba kerül, és elÅ‘ttem produkálja magát. Ó az a csodálatos ellenfény! Mintha milliónyi fénylÅ‘ gyöngyöt rázna le magáról a madár…