Tökéletes pillanat

Tökéletes pillanat

   A délután nagy része eseménytelenül telt. A nap is már egészen alacsonyan járt, gyönyörű fények festették a tájat. Az oldalt mozgó szárcsát figyeltem, arra vártam, hogy beússzon elém a megfelelő pozícióba, amikor nagy fehér madár villant kicsit távolabb. Annyit tudtam csak tenni, hogy a fényképezőt odarántottam, és exponáltam. A hattyú landolásának csak a végét kaptam el, de a hatalmas madár érkezése így is látványos volt. A legszebb fények voltak azokban a percekben, talán negyed óra volt még naplementéig, melynek fényei aranybarnára festették a hátteret. A hattyú méltóságteljesen befordult, és teljes szépségében mutatta magát, mielőtt beúszott volna a nádasba. A hullámok elültek, ismét rezzenéstelen lett a vízfelszín, és újra minden nyugalmat árasztott. Mindössze fél percig tartott a jelenet, a hattyú eltűnt, mintha az egész meg sem történt volna. Csak egy pillanat volt, egy tökéletes pillanat. Arra eszméltem, hogy a szárcsa, amit az előbb kémleltem, közben beért a várt pozícióba…