Homályból a fénybe

Homályból a fénybe

   A sűrű köd még sötétebbé teszi a sötétet, hosszú az út a kunyhóig. A hajnali ködszitálás ráfagyott mindenre. Hideg van, a les ablakán apró jégcsapok lógnak. De dolgozik az egyszerű fűtés, a teamécsesek hamar tisztára varázsolják az üveget. Mire pirkad, már tisztán látszik a rét. Legalábbis az a része, amit a vastag köd nem takar el. Amikor az első szarkák megérkeznek, még kékes árnyalatban látszik minden. Szeretem ezt az időszakot. Ahogy telnek a percek, a kékes árnyalatok egyre halványabbak lesznek, helyettük a köd szürkesége kezd dominálni. Majd úgy jó negyed óra múltán mintha enyhe szín kezdene megjelenni a háttérben. A köd ritkul, és talán az időközben felkelt nap fénye kezd derengeni a réten, rózsaszín árnyalatot vesz fel a háttér. Az ágon várakozó szarka tollazatán szemet szúr a ráfagyott dér. Nem lehet egyszerű nekik a hideg éjszaka. Mire az első hollók megérkeznek, már egészen határozott, és nagyon különleges fény öntötte el a környéket. A hajnali homály eltűnt, de a dér még nem akart leolvadni a madarak tolláról. Úgy tűnt azonban, hogy ez őket cseppet sem zavarta, az etetőtéren nagy lett a forgalom…