Márpedig ilyen madár nincs is
Márpedig ilyen madár nincs is
Kedvenc fenyvesembe vezetett az utam, még szeptember közepén, hogy az odútelepen még elmaradt tisztÃtást elvégezzem. A költési szezon után az odúkból a fészekanyagot illik eltávolÃtani, hogy ne adjunk lehetÅ‘séget az élÅ‘sködÅ‘knek, parazitáknak az áttelelésre. Nem volt nagy munka, és legalább kicsit madarásztam is. A vastag mohával borÃtott talajon hangtalan a járás, szinte minden apró neszt meghallani. Meg-megállva, lassan haladva figyelgettem a fenyÅ‘kön mozgó madarakat. Egy helyen, a fák teteje felÅ‘l furcsa zaj hallatszott. Apró recsegések, roppanások, lehulló tobozpikkelyek alig hallható neszezése. Nem sokat kellett keresgélni a hang forrását. Az egyik fenyÅ‘ csúcsán, a csüngÅ‘ tobozokon 3 madár lógott, és a tobozokat bontogatták. MielÅ‘tt megpillantottam Å‘ket, már tudtam kikhez van szerencsém. A magashegységek fenyveseinek madarai, a keresztcsÅ‘rűek táplálkoztak felettem. Sok évnyi madarászás alatt csak néhány esetben találkoztam velük, de ilyen közelrÅ‘l, pár méterrÅ‘l, még soha nem tudtam megfigyelni Å‘ket. Nagy élmény volt! A kÃváncsiság persze pár nap múlva ismét a helyszÃnre vitt, és csodák-csodája, 15 keresztcsÅ‘rűt számoltam. A feladat adott volt, le kell fotózni ezt a hihetetlen csÅ‘rszerkezettel ellátott madarat. Na igen, de hogyan?! A keresztcsÅ‘rűek fent táplálkoznak a fák csúcsán, én meg nem tudok repülni. Valamit tenni kell! A megoldás a madár életmódjából fakad. A keresztcsÅ‘rű szinte kizárólag fenyÅ‘maggal táplálkozik. A fenyÅ‘mag meg sok vizet kÃván, ezért ezek a madarak sokat, napjában többször isznak. Ezt a tényt próbáltam kihasználni, és másnap már állt egy mobil madáritató az erdÅ‘ben. Igaz, hogy az idÅ‘járás esÅ‘sre fordult, de lesz, ami lesz, egy próbát megér. Egy hét szoktatási idÅ‘ után, nagy várakozással telve tettem próbát. A keresztcsÅ‘rű csapat a sátram felett táplálkozott, a szomszédos fenyÅ‘ csúcsán. Munkájuk nyomán csak úgy hullott a tobozpikkely, megkopogtatva a sátorlapot. Kis idÅ‘ múltán egy hÃm és egy tojó egyre lejjebb és lejjebb szállt, majd kiültek a fenyÅ‘ alsó ágára, mindössze 1,5 m-re a lessátram fölé. A felfelé nyÃló kis kémlelÅ‘n keresztül jól láttam Å‘ket. Feszült pillanatok voltak. Vajon leszállnak a kis madáritatóra? Pár perc múlva a hÃm megtette, amit elÅ‘tte megálmodtam. Néhány szárnycsapással a fényképezÅ‘ elÅ‘tt termett. Már csak egy dolgom volt, lenyomni az exponáló gombot. Szép pillanat volt. A határozó könyvek oldalain már megcsodált, egészen elképesztÅ‘ csÅ‘rszerkezetet most teljes valójában láthattam, megbizonyosodva arról, hogy márpedig ilyen madár mégis van!
