Lángos
Lángos
Hideg téli szél csapott az arcomba, amikor kiléptem a ház ajtaján. A csillagos égbolt is csÃpÅ‘s hajnalt Ãgért. Elmosolyodtam, mert ez mindig jó napot jelent a ragadozós lesnél. SietÅ‘sre is fogtam, hogy minél elÅ‘bb a lesben lehessek. Mire a helyszÃnen mindennel elkészültem, a keleti égbolton már világos sáv húzódott, ideje elrejtÅ‘zni. A kunyhóban sincs melegebb, a párával meg is gyűlik a bajom, egybÅ‘l ráfagy az ablakra. Na de mire kell, megoldódik a probléma, akadálytalanul várhatom, hogy elkezdÅ‘djön a nap. A sziluettszerűen kirajzolódó fűzfára nagyobb madár ült föl, vijjogó kiáltása végleg lezárta az éjszakát. Hajnalodott, és az egerészölyv hangja nyomán megélénkült a környék. A szarkák is mozgásba lendültek, és hamarosan egy egész madárcsapat lepte el az etetÅ‘teret. Próbáltam fényképezni, hosszú záridÅ‘vel lekövetni a beszálló madarakat, de valahogy nem kaptam el a fonalat, Ãgy inkább nézelÅ‘dtem, és a fényre várva elÅ‘kotortam feleségem töltött lángosát. Na, abban nem csalódtam. :) Miközben a tegnap esti családi vacsora finom Ãzei szépen felidézÅ‘dtek bennem, a madarak sem tétlenkedtek. Remekül alakult a forgalom, és a szarkák közé a varjak, hollók és az ölyvek is megérkeztek. Alig csúszott le a lángosból az utolsó falat, amikor a száraz fűzön egy rétisas landolt. Na, innentÅ‘l vált igazán érdekessé a dolog. Miközben a vékony ágon egyensúlyozó nagy madarat bűvöltem, egy hirtelen fordulattal egy másik sas landolt a les mellett. A távolság nagyon kicsi, 10-12 m, az objektÃv szinte karnyújtásnyira hozza. Tudom, hogy nem lát, mégis ösztönösen megfeszül mindenem, és próbálok mozdulatlan maradni, és minden exponálás után arra figyeltem, hogy meghallotta-e. ValószÃnűleg nem, mert nem foglalkozott a lessel. Lekötötte a szarkák ricsajozása, amik egybÅ‘l visszatértek, miután a sas földet ért. Mikor határozott léptekkel megindult a táplálék felé, én is megnyugodtam, maradt a határtalan öröm, és a gyermeki csodálkozás…
