Behavazott

Behavazott

   A reggel szép napsütéssel indult. Egy behavazott tájon ez egyet jelent a rendkívül rövid záridővel, ami pedig nagyon jó esélyt ad az akciók fotózására. Így hát a két napos hóesés után nagy kedvvel indultam szerencsét próbálni. A területre érve nem is kellett csalódnom. Az első lépésekkel majdnem térdig süllyedtem a hóban, és a kunyhó előtti látvány is rendkívül meggyőző volt. Makulátlan, napfényben szikrázó hófelszínt láttam csak. Az előkészületekkel igyekeztem nem összetörni a látványt, és nagyon gyorsan eltűntem a kunyhóban. A vártaknak megfelelően a madáretetőn hatalmas volt a forgalom. A hó megtette a hatását. Gyorsan telt az idő a sürgölődő apróságokkal. Délután volt már, mire a légtérben mozgolódni kezdtek az ölyvek. Először csak távolabb, de aztán egyre közelebb húztak át a terület fölött, mígnem az első madár rászánta magát a landolásra. Finoman lehuppant a hó tetejére. Erre persze a többi is felbátorodott, már a második ölyv is a légtérben volt. Egy biztonsági kör, és már ő is a hó tetején csücsült. De jöttek további madarak is. Újabb landoló a hó tetején, és újabb érkező a levegőben. Nagyon élveztem a helyzetet, a záridő folyamatosan 1/2000 körül, szikrázó napsütés, és a madarak csak jönnek egymás után. A hely kezdett kevés lenni, már a beülőfáért is harcolni kellett. Az etetőtér szélén is egyre több madár várakozott, hogy sorra kerüljön. A táplálékhoz azonban csak egy madár fért hozzá, így ott csak a domináns egyed táplálkozhatott. Persze a többiek folyamatosan próbálkoztak közelebb kerülni egy-egy rárepüléssel, ami vagy sikerült, vagy nem. A táplálékot tartó öreg madár pedig csak tömte magát, miközben a nézők száma tovább gyarapodott. A helyzetet aztán egy merész fiatal oldotta fel, aki végül neki mert ugrani a területet tartó öreg példánynak. Neki hála az elkövetkező egy percben olyan sorozatot sikerült megörökíteni, amire nagyon régóta vágytam...