Kis bukó

Kis bukó

   A több napja tartó erÅ‘sen ködös és fagyos idÅ‘nek köszönhetÅ‘en mindent vastag zúzmara borított. Szó szerint fehérbe öltözött a táj. A zúzmarás háttér elÅ‘tt pedig hattyú úszkált a lihogón. Mesébe illÅ‘, idilli állapot. A szemem csak úgy itta a fehéret, a hideget, mígnem a leshely váratlanul megrezdült, a nyakamba hullott pár száraz levél, és a mellettem lévÅ‘ bokor tetején varjú károgott egyet. A szemfüles dolmányos már kiszúrta a csalit. :) Jó másfél óra telt már el várakozással. A lihogón apró madár úszkált, bukdácsolt. Kicsit dideregve, a fényképezÅ‘be bámulva azt találgattam mi lehet, mikor a közelben határozottan koppant a jég. A keresÅ‘bÅ‘l felpillantva kilestem az álcaháló résein keresztül. ElÅ‘ttem, a jégen rétisas állt. Már nem is fáztam, feszült pillanatok voltak. A fiatal madár nézelÅ‘dött kicsit, én meg mikor az ellenkezÅ‘ irányba nézett, óvatosan fordítottam az objektíven. Lassú másodpercek voltak, de aztán a sas végül ott állt, majdnem kitöltve a keresÅ‘t. Hű, ez azért nem semmi. Lapultam is, amennyire tudtam, csak a mutató ujjam mozdult, amikor a nagy madár a kamerába bámult. De Å‘ szerencsére nyugodt volt, várt még kicsit, majd láthatóan az érdeklÅ‘dése a csali felé fordult. Határozott, de csúszós léptekkel közelebb jött. Hej, azok a lábak! Már vigyáznom kellett, nehogy kilógjon a képmezÅ‘bÅ‘l. Madaram aztán rávetette magát a lényegre, és egy konccal félrevonult. De nem sokáig tartott a nyugalma, váratlanul újabb sas landolt a jégen, majd röviddel utána még egy. A fényképezÅ‘t mozdítani sem mertem, ennyi éles szem között esélyem sem lett volna észrevétlen maradni, de ezt már az elsÅ‘ madár sem bírta tovább türelemmel, a konccal a karmai között feldobta magát a levegÅ‘be, a többi meg utána. A sasok távoztak. A lihogón apró madár úszkált, bukdácsolt. Azt hiszem kis bukó lesz...