Estefelé...

Estefelé...

..., mikor a nap már lefelé jár,
egy száraz fűzfaágra jégmadár száll.
A halvány sugarakban sütteti a hasát,
majd villámgyorsan egy hal után veti magát.

A hal viszont gyorsabb volt ma nála,
így üres csőrrel ül vissza az ágra.
A nap eközben elköszönt már,
az esti szürkületben rázza meg vizes tollát.

Elszállt hát ez a nap is, mint a többi,
a jégmadár arrébb röppen nézelődni kicsit.
Közeleg az este, lassan egybeolvad a világ,
eltűnnek lent a színek és a formák.

Csak az égbolt váltja még a színeket,
vörösből szürkét, majd szép kéket fest.
A madár meg csak ül az ágon,
várja hogy a holnapba repítse az álom.