A hajnal varázslata

A hajnal varázslata

   Hangos "kvakk" kiáltásra ébredtem. Elbóbiskoltam a lessátorban, és a fölöttem elrepülő bakcsó kiáltása riasztott fel. Nem csoda, két hete nem aludtam egy kiadósat, de a partimadarak hívószavának így is nehéz ellenállni. Ráadásul azt hiszem szép napkeltének is nézek elébe. Az égbolt éjszaka terítve volt csillagokkal, és a bakcsó ébresztőjének hála, már azt is látom, hogy a keleti látóhatáron szép narancsos sáv húzódik. Nemsokára felkel a nap. A látótérben egyenlőre nincs nagy mozgás, néhány réti cankó keresgél csak a szemben lévő iszapcsík szélében. Az égbolt egyre színesebb, és ez szépen visszatükröződik a vízen is. A cankók ebben a "festett" környezetben mozognak. Percről-perce változnak a fények, ezzel együtt a víztükrön megjelenő színek is. Jobban örülnék, ha valamivel közelebb keresgélnének, de a szép környezet miatt így is kellemes képek születnek. Egyre erősebbek a fények, mindjárt előbújik a nap. És a következő pillanatban mindent elöntöttek a napsugarak. A nap mindent aranyló festékkel vont be. A természetfotós álma, hogy ezekben a pillanatokban történjen valami. Én is feszülten kémleltem a kelő nap irányába, és lám, a nádszegélyben mozgást látok. A növényzet takarásából guvat lépett elő, pont az aranyló fények közepén. Pár másodpercig álldogált, majd elszaladt. Mintha csak köszöntötte volna az új napot, mielőtt a dolgára sietett…