Angyalszárnyakon

Angyalszárnyakon

   Kicsit megkéstem hajnalban, de mivel tudtam, hogy a jégmadár mikor ébred, ezen nem idegeskedtem. Gyönyörű sárga sáv izzott már keleten, amikor magamra rántottam a csizmát, és felmálháztam magam. De abban a pillanatban már dobtam is le a táskát, mert észrevettem valamit. Az éppen elfogyó Hold alig észrevehető sarlója ott díszelgett a felkelni igyekvő Nap udvarában. Úgy döntöttem hamarjában, hogy egy kép még belefér. Szóval a simának éppen nem mondható hajnal után csak megérkeztem a helyszínre. A tervem a felkelő nap ellenfényében való fotózás volt. A háttérben lévő gyékénysávon átszűrődő fény szépen "gömbösödött" már, mikor a madár megérkezett. Körülnézett, majd felreppent, és felült a les tetejére. Hát onnan biztos jobb kilátás nyílik a tóra. Mivel azonban a faág tele volt apró halpikkelyekkel, arra következtettem, hogy halfogás után vissza fog ülni a helyére. Így is lett. Hallottam, amint madaram a sátram tetejéről elrugaszkodott, és a vízbe csobbant. Ujj az exponálógombon, képkivágás rendben, és a látómezőben máris megjelent a jeges. Szemből, a kelő nap ellenfényében. Mintha angyalszárnyakon érkezett volna. A pici hal hamar eltűnt a begyében, a nap már csak a tollrázás után szétfröccsenő cseppeket varázsolta a képekre. Pár percet adott még a gyönyörködésre, aztán magamra hagyott. Angyalszárnyán továbbröppent, és aznap reggel már nem jött vissza.