A semmi határán

A semmi határán

   A felére fogyott hold gyenge fénnyel világítja meg a tó környékét, ami vastag párába burkolózik. Április utolsó napján nagyon hideg a reggel, minden bizonnyal ez okozza a napközben már melegedő víz kipárolgását, ami a szélcsendnek köszönhetően meg is üli a tájat. A pára sűrű, átláthatatlan a víz felszínén, a gátról már látható keleti derengés a vízről nézve teljesen el is tűnik. Sűrű homályban közeledek a tutaj felé. Halkan próbálok gázolni a vízben, nem akarok elriasztani semmit. Jobbról is, balról is halk loccsanások jelzik, hogy nem vagyok egyedül. A lesben pedig mintha még éjszaka lenne. Kényelmesen elheverek a szivacson, jöjjön aminek jönnie kell! Még a napkelte ideje előtt a párából kiválik egy madár alakja, közeledik. Azt látom, hogy réce, de a fajt csak akkor ismerem fel, amikor már nagyon közel van. Üstökösréce! Hej, azannya! Az erős pára miatt szinte még sötét van, fény alig. Az optikát sem merem felé fordítani, nehogy elijesszem. Megvárom, hátha beúszik a jó irányba. Nem kell csalódnom, a madár célba veszi a pihenőfát, és szépen felmászik rá. Micsoda helyzet lenne ez jó fényekben! 1/8-ot ad a gép, erősen koncentrálnom kell, hogy éles képet tudjak exponálni. A réce pár percig nézelődik, kicsit tollászkodik, majd lesiklik a fáról, és eltűnik a párában. Maradok egyedül, a ködbe veszve, a semmi határán...