Halas

Halas

   A szeptemberi nap szépen bevilágítja a tavat. Sikerült észrevétlenül bebújni a lesbe, a kunyhó elÅ‘tt úszkáló szárcsák, récék így nem riadtak el. A látvány idilli, kisebb cigányréce csapat bukdácsol nem messze, a gyékényes elÅ‘tt nagy kócsag lábalja a vizet, a nádfalba vörös gém áll be. JólesÅ‘ érzés fog el. Talán így érezhetett Tutajos is Matula kunyhójában. Aztán balról hangos "ti-ti-ti" kiáltás, és a kis öbölbe befordul a jégmadár. Szép a napsütötte nádfal, szép a madár. Forgolódik, idÅ‘nként a vízbe csap, a szebb mozdulatoknál kattan a fényképezÅ‘. Idei madár, fehér csÅ‘rhegye elárulja. Kis ideig elidÅ‘zik, halászni is próbál, de halat nem fog, majd váratlanul továbbáll. Az ág azonban mem marad üresen, hamarosan újabb jelentkezÅ‘ érkezik. Nem sokat teketóriázik, már veti is magát a vízbe, és lám, meg is van az eredménye. Apró hal vergÅ‘dik a csÅ‘rében, amit gyorsan el is nyel. Egy öreg tojó. Már értem, hogy a fiatal madár miért iszkolt el olyan váratlanul. Nem jó az idÅ‘sebbel ujjat húzni, fÅ‘leg ha a jobb halas helyekrÅ‘l van szó...