Délutáni halász

Délutáni halász

   Gyenge júniusi szellőben hajladozik a nádas. Egészen kellemes, nyári idő van. Alig tűnök el a les takarásában, hangosan kerregve nagy kócsag érkezik a vízre. Minden teketóriázás nélkül halászni kezd, és határotott lépésekkel, a les melletti növényzet között besétált a tutaj mellé. A holttérben ugyan nem látom, de a halk csobbanások jelzik, hogy egyre közelebb van hozzám. A feszült figyelemben hirtelen egy szárcsa kotnyeleskedik be elém, de nem forszírozom túlságoson a dolgot, jobban érdekel, hogy a nagy fehér merre jár. Szerencsére a szárcsa is siet a dolgára, én meg visszafordulok a kócsag felé, nem is hiába. A madár hihetetlenül közel, mindössze 2 méterre bukkan fel újra a les mellett. Nagyon óvatosnak kell lennem, a lőrést csak álcaháló takarja, ami mögé ilyen közelről az éles szemű madár is beláthat. Szerencsére a figyelmét más köti le, lassú, óvatos léptekkel besétál a tutaj elé, és 4-5 méterre előttem halászni kezd. Olyan részleteiben látom a jelenetet, amiben még soha nem volt részem, fantasztikus a látvány. A kócsag pedig még azt a szívességet is megteszi, hogy keresztbe fordul előttem. Képzeletben már megvan a fotó, úgyhogy koncentrálok erősen, hogy minden rendben legyen, és csak az exponálógombot kelljen lenyomni. A kecses madár halászó mozdulatai nagyon gyorsak, a vízből kikapott kishal hamar eltűnt a begyében, és mintha misem történt volna, komótos léptekkel tovább halászott...