Baranya aranya

Baranya aranya

   Nagy reményekkel érkeztem a lesbe. Jó ideje minden etetés alkalmával látok kányákat a környéken, sokszor az etetőhelynél is, úgyhogy minden lesben töltött napban benne van a találkozás lehetősége. Az eddigi próbálkozások ugyan nem hozták meg a várva várt madarat, de talán ma... Ezen morfondíroztam, mikor befordultam az erdő sarkán. Abban a pillanatban rétisas ugrik fel a les elől. Nahát, hogy mik vannak?! Megint itt találkozunk, egyszer megleslek az objektíven ketesztül is koma! Sebtében bevackolok, és várok. Jó a miliő, ami a környéket uralja, hosszú őszünk van... Vagy két óra is eltelik bamba várakozással, mire mozgolódás kezdődik. Ölyvek. 3-4 van lent, a domináns hajtja a többit, hamar kialakul a szokásos kép az etetőtéren. Hirtelen vörös villanás vág be közéjük. Villámként csap belém a felismerés, itt a vörös kánya! Borzasztó gyorsan történik minden, az ölyvek nekiesnek azonnal, fel is ugrik egyből az egyik fára. Dermedten néztem ki a fejemből, addig se jutottam, hogy megfogjam a fényképezőt. Na de lássuk, mi sül ki a dologból. Kitekeredve nézem a kányát a les melletti fán, hogy mikor mozdul. Az feszülten figyeli a lent lakmározó ölyveket, és egyszer csak elrúgja magát. Gyorsan, erőteljesen vág be az etetőtérre, megpróbál koncot csenni, nem sikerül, de most jó helyre ül fel az egyből feléugró közeli egerészölyv elől. Megszólal végre a fényképező is, az első vörös kánya fotók a memóriakártyára kerülnek. Gyönyörű a madár, van idő alaposan megcsodálni, mert innentől közreműködő. Többször beszállt az ölyvek közé, azok ugyan mindig nekiugrottak, de ő mindannyiszor fel is ült a neki kikészített ágra. Néhány alkalommal egészen elképesztő közelségbe került, mikor az ölyvek támadása elől a kunyhó felé ugrott félre. Jó érzés, izgalommal teli, és megnyugtató egyben. Hazánk egyik legritkább ragadozómadara itt van előttem karnyújtásnyira, úgy láthatom, ahogy Magyarországon talán még senki. Igazi kincs, Baranya aranya.