Baranya aranya

Baranya aranya

   Nagy reményekkel érkeztem a lesbe. Jó ideje minden etetés alkalmával látok kányákat a környéken, sokszor az etetÅ‘helynél is, úgyhogy minden lesben töltött napban benne van a találkozás lehetÅ‘sége. Az eddigi próbálkozások ugyan nem hozták meg a várva várt madarat, de talán ma... Ezen morfondíroztam, mikor befordultam az erdÅ‘ sarkán. Abban a pillanatban rétisas ugrik fel a les elÅ‘l. Nahát, hogy mik vannak?! Megint itt találkozunk, egyszer megleslek az objektíven ketesztül is koma! Sebtében bevackolok, és várok. Jó a miliÅ‘, ami a környéket uralja, hosszú Å‘szünk van... Vagy két óra is eltelik bamba várakozással, mire mozgolódás kezdÅ‘dik. Ölyvek. 3-4 van lent, a domináns hajtja a többit, hamar kialakul a szokásos kép az etetÅ‘téren. Hirtelen vörös villanás vág be közéjük. Villámként csap belém a felismerés, itt a vörös kánya! Borzasztó gyorsan történik minden, az ölyvek nekiesnek azonnal, fel is ugrik egybÅ‘l az egyik fára. Dermedten néztem ki a fejembÅ‘l, addig se jutottam, hogy megfogjam a fényképezÅ‘t. Na de lássuk, mi sül ki a dologból. Kitekeredve nézem a kányát a les melletti fán, hogy mikor mozdul. Az feszülten figyeli a lent lakmározó ölyveket, és egyszer csak elrúgja magát. Gyorsan, erÅ‘teljesen vág be az etetÅ‘térre, megpróbál koncot csenni, nem sikerül, de most jó helyre ül fel az egybÅ‘l feléugró közeli egerészölyv elÅ‘l. Megszólal végre a fényképezÅ‘ is, az elsÅ‘ vörös kánya fotók a memóriakártyára kerülnek. Gyönyörű a madár, van idÅ‘ alaposan megcsodálni, mert innentÅ‘l közreműködÅ‘. Többször beszállt az ölyvek közé, azok ugyan mindig nekiugrottak, de Å‘ mindannyiszor fel is ült a neki kikészített ágra. Néhány alkalommal egészen elképesztÅ‘ közelségbe került, mikor az ölyvek támadása elÅ‘l a kunyhó felé ugrott félre. Jó érzés, izgalommal teli, és megnyugtató egyben. Hazánk egyik legritkább ragadozómadara itt van elÅ‘ttem karnyújtásnyira, úgy láthatom, ahogy Magyarországon talán még senki. Igazi kincs, Baranya aranya.