Origó

Origó

    Az erdő felől öblös szarvasbőgés hallatszik. Három bika is felelget egymásnak a völgy két oldalából. A rét szélén húzódó bokorsávból lépések zaja hallatszik, zörög az avar, egy ág is megreccsen. A lámpám fényében egy világító szempár tűnik fel. Igaz csak egy pillanatra, gyorsan ki is alszanak a kis pontok, őz riaszt és ugrik el. Valójában nincs is szükség a lámpafényre, majdnem nappali világosság önti el a tájat. A telihold miatt úgy tűnhet, hogy nem is éjszaka van. Pedig a csillagok már róják megszokott köreiket. Az öreg cseresznyefa pedig mindezt csendesen szemléli. A lassan kopaszodó, hóbortos fotóst, fejlámpával a fején, amint az éjszaka közepén a fényképezőgéppel bíbelődik. Akárcsak annak idején a füttyös kedvű gyereket, aki cseresznyeérés idején az ágai között bujkált. Valahol itt kezdődött a szenvedély, ez volt az origója annak, ami most is a szabad ég alá csábított...